Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2003 (110. kötet = Új folyam 48. kötet)
2003 / 12. sz. - KÖNYVSZEMLE - BENCZE GYULA: Tudományos kutatás tabuk nélkül[Teljes szöveg (HTML)]
Magyar Tudomány • 2003/10 rítése és majdnem ötven oldalon való bemutatása önálló tanulmánynak is beillik. Nem könnyű eligazodni az adatok, a vélemények sokaságában, ebben a rendkívül gazdag és sokszor nagyon kusza textológiai hálóban ami a kötet verseit körülveszi, de a világos tagolás és bizonyos anyagoknak a Függelékektel való közlése segít elválasztani a lényegest a lényegtelentől, s a mutatók is iránytűként szolgálnak a hatalmas anyagban. A Csokonai-életműsorozat további méltatása helyett álljon itt Szilágyi Ferenc személyes vallomása, ami minden klasszikusunk kiadásának mottója lehetne: „Ez a kötet is azért készült, hogy e szellemi óriásunk életműve a maga hiteles teljességében éljen és hasson, s általa a nemzet is megtalálja hiteles önmagát s méltó helyét a Csokonai által annyira vágyott Európában, a világban." (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei, Költemények 5, 1800-1805. Rendezte, a bevezetőt írta jegyzetelre: Szilágyi Ferenc. Akadémiai, Bp., 2002., 1063 p.) Pintér Márta Zsuzsanna tanszékvezető egyetemi docens (Veszprémi Egyetem) Tudományos kutatás tabuk nélkül Bár a tudományról és a tudományos kutatásról sok szó esik napjainkban, csak kevesen tudják, hogy valójában hogy működik a tudomány, hogyan is zajlanak a tudományos kutatás hétköznapjai. Siegfried Bár Professzorok és alattvalók- A tudományos kutatás diszkrét bája című könyve tabukat nem tisztelve ad átfogó képet az emberi tevékenység e területéről, és görbe tükröt tart az olvasó elé. A német szerző könyvét álnéven adta ki, hogy annak tartalma miatt elkerülje a feltételezhető „medvevadászatot" (a Bár szó németül medvét jelent). A könyv magyar nyelven való megjelenésében jelentős szerep jutott Braun Tibor professzornak, aki a kiadáshoz írt előszavában meg is jegyzi: jómagam már régebben terveztem egy ilyenszerű könyv megírását, persze magyar vonatkozásban. Közben azonban felismertem, hogy ehhez olyan adottságokra lenne szükségem, amelyekkel sajnos nem rendelkezem. Ezek után ,fedeztem fel" Bár könyvét. Barátaim szerint, amikor azt hazai kiadásra javasoltam, nem számoltam a következményekkel. Meglehet, de egy csepp jól adagolt mazochizmus állítólag serkentően hat a szellemre. És talán még az is elképzelhető, hogy sokan szeretni fogják e németországi sikerkönyvet. Ezért ajánlom e művet érettségizőknek, egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak, posztdoktoroknak, kutatóknak, egyetemi oktatóknak, akadémikusoknak, sőt Széchenyi-díjasoknak is - és mindazoknak, akiket érdekel, hogyan izzadják ki a tudást." Elöljáróban néhány alapvető fontosságú tényt érdemes felsorakoztatni, amelyek természetszerűen meghatározzák a tudományos kutatás „diszkrét báját". 1. A tudomány társadalmi intézménye nem demokratikus, mivel az eredményes szakmai előélet különböző mértékben súlyozza az egyes véleményeket. Ahogy azt mondani szokták, a tudományban „meritokrácia" van. Ahhoz tehát, hogy valaki véleményt nyilváníthasson, előbb „le kell tenni valamit a tudomány asztalára". 2. A tudományos kutatásban rendkívüli versengés folyik a kiemelkedő eredmények eléréséért. Az élsporttal ellentétben azonban a verseny könyörtelenebb, itt nincs ezüst- és bronzérem, minden dicsőség az elsőé! 3. A modern tudományos kutatás, egyes elméleti tudományágaktól eltekintve, csapatmunka, ami szükségképpen bizonyos hierarchiát teremt a csapat tagjai között. A közvéleményben kétfajta kép él a tudományról. Az egyik szerint (ezt főleg egyes áltudományos körök terjesztik) a tudósok kisajátítják maguknak a tudományt, és ez a „hivatalos tudomány" elnyomja az önjelölt és általában autodidakta zseniket, feltalálókat stb., 1632"