Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2003 (110. kötet = Új folyam 48. kötet)

2003 / 4. sz. - INTERJÚ - Természeti gondolkodás az emberi gondolkodásról : Sipos Júlia beszélgetése Pléh Csaba pszichológia-történésszel[Teljes szöveg (HTML)]

Sipos Júlia beszélgetése Pléh Csabával laboratórium pici problémáihoz. Ezután jön a hosszú, vagy száz éves specializáció kor­szaka. A mi korunk, az utóbbi három évtized csak arra lehet büszke, hogy ezt a már kez­detekkor létező párbeszédet most csapat­ban folytatja. Egyszerűen azért, mert belát­juk, hogy nem érthetünk mindenhez, pél­dául én nem értek a genetikához. Más pedig nem ért egyszerre a nyelvészethez meg a kísérleti pszichológiához és a fejlődéslélektan­hoz. .. Ah­hoz, hogy olyan kérdésekkel tudjak foglalkozni, hogy vannak-e a nyelv fejlődését befolyásoló genetikai zavarok- együtt kell dolgoznom genetikusokkal, különböző agy­kutatókkal és nálam sokkal profibb nyelvé­szekkel. A mai újdonság tehát a teamek kö­zötti párbeszéd. Ez persze egyetemi képzési kérdés is; felkészítenek-e erre a közös mun­kára, a párbeszédre való készségre... megta­nítják-e a keretfogalmakat. Úgy képzeljük el, hogy az egyetemen kapjuk a fenyőfát és a szaktudásunkkal aggatjuk rá a díszeket, együtt díszítjük a karácsonyfát a különböző szaktu­dású, másfajta díszeket hozó kollégákkal. Szóval szerintem túl nagy a füstje annak, hogy a mi korunk az interdiszciplinaritás kora. Ez tehát nem igazi újdonság, hanem visszatérés a XIX. század végének eszméjéhez, csak most csapatközpontúan, belátva, hogy mindazokat a speciális ismereteket össze akarjuk rakni, amelyeket az egyes kutatók birtokolnak. Ha nézem a heti könyvbemutatókat, biz­tosan van egy pszichológiai szakmunka, amelyet ön mutat be, esetleg éppen ön szer­kesztette vagy lektorálta. Középiskolásoknak pszichológiai önképzőkört szervez, kognitív kutatócsoportot hoz létre, tartja a nemzet­közi tudományos szakmai élet képviselőivel a kapcsolatot... Érthetetlen számomra, ho­gyan jut energiája ennyi mindenre. Ennek magyarázata személyiségbeli okokra vezethető vissza. Én igazából elég zárkózott ember vagyok, de szükségem van emberi kapcsolatokra. A zárkózottságot úgy értem, hogy nagyon kevés igazi, személyes barátom van, és a kapcsolatigényemet ennek a szé­les szakmai-emberi hálónak a segítségével elégítem ki. Az érzelmi kiegyensúlyozott­ságot, harmóniát ugyanis csakis emberek mezejébe beágyazva élhetjük meg, én ezt a szakmai kapcsolataimon keresztül találom meg. Ebben biztosan nagy különbségek van­nak a pszichológusok között, és ahogyan az ember érik­i, nem akarom mondani, hogy öregszik - ennek a fajta csapatépítésnek lát­szik a másik oldala is, hogy önkéntelenül is mintha saját szellemi gyermekeimet látnám egykori tanítványaimban. A velük való kom­petens törődés pedig azt jelenti, hogy közös munkába vonom be őket. Ezt már a Bibliától kezdve a XX. század egyik radikális pszicho­lógusáig, Burrhus Skinnerig sok mindenki elmondta. A Bibliából úgy ismerjük, hogy a nélkülözőnek nem halat kell adni, hanem megtanítani halászni... Skinner pedig ezt úgy fogalmazza, hogy a legrosszabb, amit az ifjúsággal tehetünk, az, ha megcsináljuk he­lyettük, amit ők is meg tudnának tenni... Ez, mint nevelési ethosz azt jelenti, hogy a mun­kába kell őket bevonni, és azon keresztül segíteni. Az ember szakmai érésével vagy pozí­cióival ennek a csapatjellegű kapcsolatépí­tésnek lesz egy másik fontos célja is, hogy olyan közösségeket hozzak létre, generáljak, amelyekben nemcsak egy kutatási célt aka­runk elérni, hanem azt is, hogy a közös mun­ka során tldományos ismertséget kapjanak és különböző készségeket sajátítsanak el. Ez nem atyáskodó, inkább lehetőségeket te­remtő attitűd, ami úgy alakul ki az emberben, hogy észre sem veszi, de működik... 39-40 éves koromig én mindig azt vártam, hogy legyenek mintáim és vezetőim, és nem vet­tem észre, hogy mikor váltottam át. Sokszor rokonok magyarázzák el, hogy most már nézzél a tükörbe, és ne keressél mintákat, mert már te vagy a minta mások számára. 515

Next