Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2003 (110. kötet = Új folyam 48. kötet)
2003 / 1. sz. - SZOCIÁLIS EMLÉKEZET: A TÖRTÉNELEM SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁJA - ORMOS MÁRIA: Politikai szerepek és személyiségek a huszadik században[Teljes szöveg (HTML)]
Ormos Mária • Politikai szerepek és személyiségek. POLITIKAI SZEREPEK ÉS SZEMÉLYISÉGEK A HUSZADIK SZÁZADBAN Ormos Mária az MTA I. tagja, egyetemi tanár, PTE Magyarország és Európa Kutatócsoport, PTE BTK Modernkori Történeti Tanszék - omnosm@axelero.hu Kossuth Lajos nem várt Bismarckra, hogy kimondja: a politika a lehetőségek tudománya. Valószínűleg sejtelme sem volt róla, hogy ezzel beharangozta a politikus új típusának megjelenését Magyarországon. Ugyancsak ő volt az is, aki felfedezte a sajtó jelentőségét, valamint a tömegekkel való közvetlen szótértés, ma azt mondanánk, a kommunikálás fontosságát. Nemcsak kiváló szónoki adottságait kamatoztatta e célra, de jól tudva, hogy az országgyűlésben elhangzó beszédek nem jutnak messzire, tudósítani kezdett róluk, majd-jóval később - toborzó körútra indult, hogy mindenkinek személyesen üzenjen. Felfogta, hogy a személyes kapcsolatnál semmi sem hatékonyabb. Sem a véres kard, sem az írásbeli rendelet. E kettős politikai fordulat - racionalitás és tömegkommunikáció - Nyugat-Európában jóval előbb kezdődött, és kisebbnagyobb hullámzásokkal, kitérőkkel előbbre haladt, mint hazánkban. Voltaképpen már Machiavelli e két dologra tanította a fejedelmet: a lehetőségek felismerésére, kihasználására és a megfelelő látszatok megteremtésére a tömegek számára. Maguk a politika intézői - ha nem is mondták ki - többnyire mindig is a lehetőségek világában igyekeztek maradni, tudatos és hangoztatott törekvéssé azonban ez majd csak a nagy racionalista hullám hatására vált. A politikával szemben támasztott követelmény szintjén azóta is meghatározó maradt. Ami pedig a második jellemvonást illeti, remélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy bár a nagy jelenetek hatását már jóval korábban felismerték, és ha hihetünk a tudósításoknak, néhány nagy demagóg már az ókorban is élt vele, a politikai szereplők a francia forradalom évei alatt vitték a politikát - immár rendszeresen - a színpadra. Mindenesetre fontosnak tűnik, hogy a kossuthi gondolat és maga Kossuth mint politikai szereplő a modernizálásra irányuló erőfeszítések és egyúttal a nemzeti célokért folytatott küzdelem közepette jelent meg Magyarországon. Azt hiszem ugyanis, hogy Európában a szóban forgó kettős fordulat a modernizálás és igen gyakran a nacionalizmus egyik kifejeződéseként fogható fel. A politika két nagy biztosító pillérét alkotta, hogy egyrészt realistának és racionálisnak tüntette fel magát, másrészt pedig, hogy elképzeléseit széles rétegekkel el akarta fogadtatni, és ezáltal mintegy szentesítéshez is jutott. A túlvilági felhatalmazás helyébe egy olyan társadalmi felhatalmazás lépett tehát, amely részben a politika ésszerűségén, részben ennek elismerésén és az elismerést biztosító kommunikáción nyugodott. Az utóbbi feltétel viszont annak mértékében növekedett fontosságában, minél szélesebb tömegek vettek részt a z