Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2010 (171. évfolyam)

2010 / 12. sz. - SZÉCHENYI ÉLETÉRŐL HALÁLÁNAK 150 ESZTENDŐS JUBILEUMÁN - GERGELY ANDRÁS: Széchenyi István emlékkiállítás a Magyar Tudományos Akadémián

Magyar Tudomány • 2010/11 Könyvtára Kézirattárából származik, míg a képanyag zöme az MTA Művészeti Gyűjte­ményének tulajdona. Széchenyi műgyűjteménye széthullott, de egyes darabjait a kiállításon szemügyre vehet­jük. Az ő birtokából kerültek az akadémiai gyűjteménybe (elsősorban Béla fia adományai révén) a családtagok arcvonásait megőrző kisebb méretű képek. A tárlókban legelőször a családtagokkal folytatott — többnyire német nyelvű — leve­lezés darabjai kerülnek bemutatásra, s jelzik számunkra azokat a szoros, mondhatni bie­dermeier jellegű családi kötődéseket, amelyek a Széchenyi-családot ekkor jellemezték. Szé­chenyi szerelme, Seilera Crescentia, több metszettel, hozzá intézett, tőle származó levél­lel van jelen. (Férje, Zichy Károly országbíró, a festmények között foglal helyet.) A kiállítás e részén egy vázlatos családfa a közönség el­igazítására helyet kaphatott volna. A következő tárló témája, a barátság, fo­kozatosan vezet át a közélet felé. Megismerjük azt az elsősorban arisztokratákból álló baráti kört, amely Széchenyi első tervei mögé állott — ha ez még többnyire e barátoknál csak az elszánást, az első lépést jelentette is, így az Esterházy Mihállyal és Wesselényi Miklóssal 1825-ben megkötött „erényszövetség", vagyis romantikus megállapodással megpecsételt barátság. Széchenyi vallásosságának mentora, lelki atyja (gyóntatója) és barátja volt Albach Szaniszló, az országgyűlések, illetve a pesti ferencesek ünnepelt (német nyelvű) hitszóno­ka. S ott van a barátok e csoportozatában a valóban nagy jóbarát és küzdőtárs, az első igazi vállalkozó és reformer társ: Wesselényi Miklós báró (aki korántsem volt olyan dúvad típus, mint amilyennek a legutóbbi nagy Széchenyi-film bemutatta). Wesselényi sze­retetteljes barát volt. Olyan szeretettel fordult anyja felé, hogy annak betegsége idején el nem hagyta volna Zsidót — a már-már bará­tilag féltékeny Széchenyi nagy bánatára. De ugyanezt olvashatjuk Teleki László egy leve­léből is: Széchenyi hívja Pozsonyba, de anyja betegsége miatt nem szívesen hagyja el Pestet. Megint a korszaknak az arisztokratákat is átható biedermeier érzülete villan itt előnkbe! A falakon függő megannyi biedermeier jelle­gű festmény a dokumentumokban is meg­találja a maga stílusigazolását. Széchenyi 1826-ban, Fáy András meséi­nek elolvasásával kezd ismerkedni a magyar irodalommal - mint ezt bemutatott naplójegy­zete is dokumentálja. Ezután találkozik Ber­zsenyi Dániel költészetével, majd magával a költővel. Ami Széchenyi irodalmi kapcsolata­it illeti, elsősorban Vörösmarty és Széchenyi barátsága tárul elibénk, levélváltásaik révén. Jellemző azonban az is, hogy a Gondolatok a könyvtárban első változatát — amelyet Vörös­marty egy unalmas akadémiai ülés során kezdett írni, még Haszontalan gondolatok a könyvtárban címmel. Széchenyi észrevette, s mintegy elkunyerálta ezt a kéziratot a költő­től — most láthatjuk. Széchenyi felesége, Cres­cence, pedig egy alkalommal Vörösmarty jelenlétében szavalta el a Szózatot-amit me­gintcsak egy naplóbejegyzés dokumentál. S aztán jönnek a kiállítás zömét alkotó, Széchenyi gyakorlati tevékenységét bemuta­tó anyagok. Itt már nemcsak levelek, kézira­tok, hanem nyomtatványok, tervrajzok, részvényjegyzékek, modellek zsúfolódnak össze: csónakda és színház, Lánchíd és lóver­seny, gőzhajózás és Tisza-szabályozás, illetve nem utolsósorban az Akadémia alapítása, szervezése, működtetése dokumentáltatik. Azután Pest városának fejlesztése, a gyáralapí­tások, a Nemzeti Kaszinó, az Al-Duna szabá­lyozása következik. A kiállítás érzékelteti.

Next