Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2010 (171. évfolyam)
2010 / 12. sz. - SZÉCHENYI ÉLETÉRŐL HALÁLÁNAK 150 ESZTENDŐS JUBILEUMÁN - GERGELY ANDRÁS: Széchenyi István emlékkiállítás a Magyar Tudományos Akadémián
Magyar Tudomány • 2010/11 Könyvtára Kézirattárából származik, míg a képanyag zöme az MTA Művészeti Gyűjteményének tulajdona. Széchenyi műgyűjteménye széthullott, de egyes darabjait a kiállításon szemügyre vehetjük. Az ő birtokából kerültek az akadémiai gyűjteménybe (elsősorban Béla fia adományai révén) a családtagok arcvonásait megőrző kisebb méretű képek. A tárlókban legelőször a családtagokkal folytatott — többnyire német nyelvű — levelezés darabjai kerülnek bemutatásra, s jelzik számunkra azokat a szoros, mondhatni biedermeier jellegű családi kötődéseket, amelyek a Széchenyi-családot ekkor jellemezték. Széchenyi szerelme, Seilera Crescentia, több metszettel, hozzá intézett, tőle származó levéllel van jelen. (Férje, Zichy Károly országbíró, a festmények között foglal helyet.) A kiállítás e részén egy vázlatos családfa a közönség eligazítására helyet kaphatott volna. A következő tárló témája, a barátság, fokozatosan vezet át a közélet felé. Megismerjük azt az elsősorban arisztokratákból álló baráti kört, amely Széchenyi első tervei mögé állott — ha ez még többnyire e barátoknál csak az elszánást, az első lépést jelentette is, így az Esterházy Mihállyal és Wesselényi Miklóssal 1825-ben megkötött „erényszövetség", vagyis romantikus megállapodással megpecsételt barátság. Széchenyi vallásosságának mentora, lelki atyja (gyóntatója) és barátja volt Albach Szaniszló, az országgyűlések, illetve a pesti ferencesek ünnepelt (német nyelvű) hitszónoka. S ott van a barátok e csoportozatában a valóban nagy jóbarát és küzdőtárs, az első igazi vállalkozó és reformer társ: Wesselényi Miklós báró (aki korántsem volt olyan dúvad típus, mint amilyennek a legutóbbi nagy Széchenyi-film bemutatta). Wesselényi szeretetteljes barát volt. Olyan szeretettel fordult anyja felé, hogy annak betegsége idején el nem hagyta volna Zsidót — a már-már barátilag féltékeny Széchenyi nagy bánatára. De ugyanezt olvashatjuk Teleki László egy leveléből is: Széchenyi hívja Pozsonyba, de anyja betegsége miatt nem szívesen hagyja el Pestet. Megint a korszaknak az arisztokratákat is átható biedermeier érzülete villan itt előnkbe! A falakon függő megannyi biedermeier jellegű festmény a dokumentumokban is megtalálja a maga stílusigazolását. Széchenyi 1826-ban, Fáy András meséinek elolvasásával kezd ismerkedni a magyar irodalommal - mint ezt bemutatott naplójegyzete is dokumentálja. Ezután találkozik Berzsenyi Dániel költészetével, majd magával a költővel. Ami Széchenyi irodalmi kapcsolatait illeti, elsősorban Vörösmarty és Széchenyi barátsága tárul elibénk, levélváltásaik révén. Jellemző azonban az is, hogy a Gondolatok a könyvtárban első változatát — amelyet Vörösmarty egy unalmas akadémiai ülés során kezdett írni, még Haszontalan gondolatok a könyvtárban címmel. Széchenyi észrevette, s mintegy elkunyerálta ezt a kéziratot a költőtől — most láthatjuk. Széchenyi felesége, Crescence, pedig egy alkalommal Vörösmarty jelenlétében szavalta el a Szózatot-amit megintcsak egy naplóbejegyzés dokumentál. S aztán jönnek a kiállítás zömét alkotó, Széchenyi gyakorlati tevékenységét bemutató anyagok. Itt már nemcsak levelek, kéziratok, hanem nyomtatványok, tervrajzok, részvényjegyzékek, modellek zsúfolódnak össze: csónakda és színház, Lánchíd és lóverseny, gőzhajózás és Tisza-szabályozás, illetve nem utolsósorban az Akadémia alapítása, szervezése, működtetése dokumentáltatik. Azután Pest városának fejlesztése, a gyáralapítások, a Nemzeti Kaszinó, az Al-Duna szabályozása következik. A kiállítás érzékelteti.