Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)
1970-09-16 / 14. szám
176 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1970. szeptember 16 szükséges, hogy a gazdálkodó szervek fejlesztési alapon felüli egyéb tartós pénzforrásaik növekedéséből fizessék vissza a tartós eszközeik egy részét ez idő szerint finanszírozó Forgóalappótló hitel II. címén fennálló tartozásaikat. A hitelek visszafizetését olyan ütemben kell megkövetelni, amilyen mértékben a tartós pénzforrások növekednek. A forgóeszközhitelek feltételeinek (ezen belül kivált a lejárati idő) megállapítása ösztönözzön az optimális forgóeszközgazdálkodás megvalósítására, szolgálja a hitel vásárlóerő-szabályozó funkciójának kibontakozását. 11. A gazdálkodó szervek tartós forgóeszközei növekményének finanszírozására a később képződő fejlesztési alap megelőlegezéseként, a hitelezés általános szabályai szerint középlejáratú forgóalaphitelt lehet nyújtani. A forgóeszközök tartós növekményének megfelelő forgóalapfeltöltés teljesítését a Magyar Nemzeti Bankkal egyeztetett elvek alapján a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága és annak szervei a mérlegfelülvizsgálatok során ellenőrizzék. . 12. A bankok rövidlejáratú forgóeszközhitelt a forgóeszközök idényszerű és átmeneti növekedésének finanszírozására nyújthatnak. A gazdálkodás zavarainak áthidalására rövidlejáratú hitel csak abban az esetben nyújtható, ha a bankok megítélése szerint a gazdaságos működés helyreállítása 12 hónapnál nem hosszabb idő alatt biztosítottnak látszik. A rövidlejáratú hitelnyújtás nem leplezheti el a gazdálkodás súlyosabb, tartósan fennálló vagy gyakran ismétlődő hibáit. 13. A kamatok mértékét úgy kell meghatározni, hogy a hitelkamatok alkalmazkodjanak a hitelforrások költségeihez, és ne jelentsenek burkolt állami támogatást. A kamatok egységesek legyenek. A mezőgazdaságban is az általános kamatfeltételeket kell érvényesíteni. A rövidlejáratú hiteleknél 90 napon túli igénybevétel esetén, 90 naponként 1%-kal emelkedő kamatlábat nem kell alkalmazni a mezőgazdasági termelés és az ebből származó idényszerű készletezés és forgalmazás hitelezése során. IV. A külkereskedelmi szabályozók továbbfejlesztése 1. A IV. ötéves tervidőszakban a nemzetközi munkamegosztásban való fokozottabb részvételünk céljából olyan exportpolitikát folytatunk, amely a korszerű, konvertálható árualapokat gazdaságosan termelő vállalatok kivitelét segíti elő, biztosítva a kivitel szerkezeti átalakítását az ipari késztermékek javára, s tartós belső piaci egyensúly kialakulását, illetve a népgazdasági tervnek megfelelő importpolitikát eredményez. 2. A szabályozás továbbfejlesztésével el kell érni, hogy a gazdaságosabban exportáló vállalatok gyorsabb fejlődési lehetőséghez jussanak, a kedvezőtlen devizakitermelésű vállalatok fejlesztési lehetősége korlátozódjék. 3. Azok a vállalatok, amelyek állami visszatérítés nélkül jövedelmezően exportálnak, illetve állami visszatérítést nem vesznek igénybe, megfelelő feltételek esetén adókedvezményben részesíthetők. 4. Az állami visszatérítést általában nem vállalati, hanem szakágazati szinten kell odaítélni. A matematikai alapon mért szakágazati átlagos devizakitermelési szinteket nem lehet mechanikusan alkalmazni. Azokat felfelé és lefelé is módosítani lehet, figyelembe véve — a IV. ötéves tervidőszakra vonatkozó fejlesztési elképzeléseket, — a külső piacok perspektivikus igényeit és az elhelyezési lehetőségeket, — a szocialista viszonylatokban a tervkoordináció eredményeit, a külső piac igényeit, figyelemmel az import és export összefüggésekre, — az 1971—75-ben alkalmazandó belföldi ár- és támogatáspolitikát. Ahol a szakágazati rendszer nem vezethető be, ott továbbra is fennmarad a vállalati elbírálás rendszere. 5. A vállalatokat a szakágazati átlagkitermelés szintjéhez való viszonyuk alapján az alábbi csoportokba kell sorolni: a) Az egységes árszorzó és a szakágazati devizakitermelési átlag között exportáló vállalatok továbbra is árbevétel jellegű támogatást kapnak, a szakágazati visszatérítési szintnek megfelelően. b) a szakágazati visszatérítésen felül állami visszatérítést igénylő vállalatokat továbbra is csak egyedi elbírálás alapján lehet állami visszatérítésben részesíteni. Ezen a csoporton belül ba) A szakágazati visszatérítéshez közel eső szinten exportáló vállalatok árbevétel jellegű állami visszatérítését degresszíven kell meghatározni. bb) A szakágazati visszatérítési szintnél jóval kedvezőtlenebbül exportáló vállalatokat restriktíven kell kezelni. Számukra indokolt esetben nettó módszerrel részesedési alap kiegészítés nyújtható. 6. Az exportra vonatkozó gazdasági szabályozó rendszerben a tartósság követelményét kell érvényesíteni a struktúra javító távlati vállalatfejlesztési politika előmozdítása, a megszerzett exportpiacok megtartására való ösztönzés érdekében. Ez azonban nem értelmezhető mereven, különösen az 5. pont szerinti ba) és bb) kategóriákban. 7. A vámtarifát a IV. ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően — kereskedelempolitikai, iparvédelmi és műszaki fejlesztési szempontokat figyelembe véve — korszerűsíteni kell. A vámjogszabályokat felül kell vizsgálni, s azokat magas szintű egységes jogszabályba kell foglalni. A fel-