Akadémiai Közlöny, 1988 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1988-10-07 / 9. szám
144 AKADÉMIAI közlöny 1988. október 7. lésének megfelelő rendszere. Már a törvénybe beépítendő, hogy az értékelésnél semleges szakértő véleményét ki kell kérni. Nem rendezett a mérlegkészítés rendje, tartalma, határideje. Ezeknek a kérdéseknek az egységes szabályozása mellettaz egyszerűbb társasági formáknál kevésbé bonyolult megoldást lehetővé téve) szükség volna a részvénytársaságnál és a korlátolt felelősségű társaságnál szakértői ellenőrzés előírására. 5. Tisztázni kellene a társaságok ingatlanszerzési jogát. Itt azt is figyelembe kellene venni, hogy a részesedések nem állandóak. 6. A külföldi részvétellel működő társaságok indokolttá teszik a devizaszabályok felülvizsgálatát. 7. A társaságok működése visszaéléseket is magával hoz. Külföldön a büntető szabályok sora próbál visszatartó hatást gyakorolni. Hatályos büntetőjogunkban ennek a területnek a közelmúltban nem volt jelentősége, így a Ptk módosításával kellene megfelelő szabályokat megfogalmazni. 8. A tervezetnek a más jogszabályokkal való összhangba hozatala mellett célszerű volna felülvizsgálni a tervezeten belüli összhangot is (például a tag kizárásához az 56. § (1) bekezdése szerint kétharmados szótöbbség kell, a 91. § (2) bekezdése és 166. § (1) bekezdése szerint háromnegyedes; a társaságból kiváló tag felelősségének elévülése nem azonos a 61. §-ban és a 102. §-ban; az apport szóhasználat csak a részvénytársaságnál található meg stb.). * * * A gazdasági társaságokról szóló törvény szerves részét adja a reformfolyamatnak, szükség van a törvény 1989. január 1-jén történő életbeléptetésére. Az új társasági jogszabálytól előnyös hatás azonban csak akkor várható, ha az átfogó reformfolyamat más elemeinél is előrelépés történik. E folyamat keretében többek között kiküszöbölendők az államnak az üzleti életbe való eseti beavakozásai, megvalósítandó a szabályozás verseny- és szervezetsemlegessége, a gazdálkodó szervezetek egységes adóztatása, a költségvetési redisztribúció lényeges csökkentése, a monetáris szabályozás fejlesztése. Sajnálatos, hogy a reformmal összefüggő intézkedések eddig egymástól elszigetelten történtek meg, összefüggésük nem látható, az átfogó reform egységes koncepciójának kidolgozására hivatott bizottság munkája még mindig nem indult meg. A gazdasági társaságokról szóló törvény tervezetének fontos kérdése az, hogy végrehajtására ne szülessék alacsonyabb szintű jogszabály, a törvénynek magának kell rendeznie mindazokat a kérdéseket, amelyek szabályozásra várnak. Lényeges az, hogy a meglévő vállalatok kereskedelmi társasággá való átalakulásáról szóló törvény mielőbb kidolgozásra kerüljön, s abban állásfoglalás történjék arról is, hogy milyen szervezetek lehetnek a létrejövő társaságok alapítói, tagjai, részvényesei. A gazdasági társaságokról szóló törvény „környezetének” biztosítása azt igényli, hogy a törvényen kívül is tisztázódjanak egyes olyan kérdések, amelyek lényegesek a törvény végrehajtása szempontjából, így az egész közvélemény számára világossá kell tenni, hogy egyes, hosszabb időn keresztül megszokott, ideológiai tételektől eltérő gyakorlattal jár a törvény bevezetése. A közvéleményt hozzá kell szoktatni például a vállalkozói profit elismeréséhez, a szűk értelemben felfogott munka szerinti elosztás elvének háttérbe szorulásához a kockázatvállalással és pénzbefektetéssel szerzett jövedelem elfogadása folytán. El kell kerülni azt a helyzetet, hogy a közvéleményt váratlanul éri az évtitizedek óta megszokott gyakorlattól való eltérés és ennek helytelen értékelése alakulhat ki. Feltétlenül szükség volna olyan elméleti munkára és az ideológiai kérdések tisztázására, továbbá ezekre alapozott következetes ismeretterjesztésre, amely a törvény meghozatalának okait és következményeit is mindenki számára érthetővé tenné. Az ebben való részvételre a Magyar Tudományos Akadémia is felajánlja közreműködését. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ELNÖKSÉGÉNEK HATÁROZATAi* az 1988. július 7-én megtartott (soronkívüli) üléséről (31—32. sz. határozatok) Előterjesztés a megüresedett alelnöki és főtitkárhelyettesi tisztségek betöltésére jelölő bizottság kiküldésére Az Országgyűlés az 1988. június 29-ével kezdődött ülésszakán a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökévé választotta Straub F. Brúnót, az Akadémia rendes tagját, az MTA alelnökét, igazságügyi miniszterré pedig Kulcsár Kálmánt, az Akadémia rendes tagját, az MTA főtitkárhelyét. A nem teljes szöveggel közölt határozatokat az Akadémia tagjai részére — kérésükre — tájékoztatásul megküldi a Tudományos Testületi Titkárság ütesét. A megüresedett funkciók mielőbbi betöltése szükséges. Az Akadémia alapszabályai értelmében a közgyűlés választja az alelnököt és tesz javaslatot a Minisztertanácsnak a főtitkárhelyettes kinevezésére. E tisztségek betöltésére vonatkozó javaslatot — általában — a tisztújítást megelőző közgyűlés által választott 15 tagú jelölő bizottság terjeszti a tisztújító (választó) közgyűlés elé, azonban „sürgős szükség esetén a jelölő bizottságot az elnökség küldi ki”. Bár új alelnököt az Elnökség a legközelebbi közgyűlésig kooptálhat, ettől most célszerű eltekinteni, mert főtitkárhelyettes esetében a kooptálásra az