Akadémiai Értesítő, 1993 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-11 / 6. szám
1993. június 11. AKADÉMIAI ÉRTESÍTŐ — tudományos szempontból fenntartandó folyóiratok, amelyek azonban rendszeres akadémiai támogatást igényelnek (ide 12 folyóirat tartozik); — nyereséges, illetve távlatilag rentábilis adók, amelyek megjelentetését a Kiadó — saját finanszírozásban — továbbra is vállalná (ez a folyóiratra vonatkozik). A jelenleg szükséges akadémiai támogatás összegét a Kiadó 11 + 1,2- 12,2 MFt-ban jelöli meg, de nem tér ki az első csoportból esetleg megmaradó adók finanszírozási költségeire, s nem kalkulál a második csoportban említett négy folyóirat lemaradásának felszámolásához szükséges összeggel sem. (Ez kb. 4—5 MFt ráfordítást igényelne.) A Kiadó végül javasolja egy 4—6 MFt-os fordítói alap létrehozását, amely a szerkesztőségek dologi kiadásának fedezetéül is szolgálna. Mindezek a költségek a jelenlegi árakon elérik, esetleg kevéssel meg is haladják az évi 20 MFt-ot. Az osztályok az idegen nyelvű folyóiratok további megjelentetését — csekély kivételtől eltekintve — tudományos szempontból feltétlenül támogatandónak minősítették. A kivételek: az Acta Litteraria és az Acta Biochimia-Biophysica, amelyek fenntartását az érdekelt I., illetve Vili. o. nem tartja lehetségesnek, s ezért további megjelentetéséről lemondott. (A kiadó viszont az Acta Biochimica-Biophysica megjelentetését, más névvel, saját finanszírozásban továbbra is vállalná.) A fennmaradó adók (studiók) kiadását az egyes osztályok különböző, átmeneti intézkedésekkel kívánják elősegíteni. Ilyenek: — átmeneti terjedelemcsökkentés; egyes évfolyamok évkönyvszerű összevonása; — szükség esetén az osztálykönyvkeret egészének vagy meghatározott hányadának a terhére történjék a finanszírozás; — a kiadóval folytatandó konkrét tárgyalásokon az egyes szerkesztőségek állapodjanak meg a feltétlenül szükséges intézkedésekről (ehhez az egyes folyóiratok kalkulációjának ismeretére van szükség); — a szerkesztőségek készek a Kiadónak segítségére lenni a terjesztésben stb. Az V. O. egy év haladékot adott idegen nyelvű folyóiratainak azzal, hogy ezalatt számolják fel a lemaradásokat, végezzék el a folyóiratok korszerűsítését. Az Osztály 1993. végén áttekinti a helyzetet, s ha kell, a jelenlegi hat adát két idegen nyelvű — egy elméleti és egy klinikai jellegű — folyóirattá vonja össze. A KFB Titkársága, a Kiadó s a Szerkesztőségek véleménye szerint 10—12 MFt egyszeri (1993. évi) támogatással lehetne a holtpontról kimozdítani az idegen nyelvű folyóiratokat, de ehhez — az MTA pénzügyi nehézségei miatt — külső forrás kellene, a továbbiakban pedig ismét elő kell terjesztenie az Akadémia 1994. évi költségvetési tervéhez a megfelelő (emelt) összegről szóló javaslatait. A könyv- és folyóirat-kiadás összegének 20%-os emelése lett volna indokolt már 1993-ban (a lemaradás felszámolását célzó egyszeri támogatáson túl), de ezt az MTA nem tudta biztosítani, így a támogatás nominálisan az 1992. évi szinten maradt. A legégetőbb problémák részleges megoldását elősegítette, hogy az 1992. évi közgyűlés megszavazott 20 MFt többlettámogatás felét a főtitkár biztosította. A II. fejezet a magyar nyelvű folyóiratokkal foglalkozik. Ezek szerkesztőségeinek túlnyomó többsége (36- ból 25) megvitatta az Elnökség által is tárgyalt Előterjesztést és kialakította álláspontját általában mind a folyóirat szakmai-tudományos, mind szerkesztési-kiadásipénzügyi kérdéseiben. Különösen a politikaérzékeny szakterületeken (történelemtudomány, jog, közgazdaság, szociológia stb.) új szerkesztési-tematikai koncepciókat fogadtak el vagy erősítettek meg, több esetben is megfogalmazva azt az óhajt, hogy — a napi politikától elhatárolódva — az ország jelenlegi helyzetét és jövőjét érintő kérdésekben a tudomány eszközeivel, viták szervezésével, a nemzetközi tudományossághoz való szorosabb kapcsolódás elősegítésével teljesítsék alapvető feladatukat. Megfogalmazódtak olyan elképzelések is, hogy a folyóiratokat nyitottabbá kell tenni a felsőoktatás és a posztgraduális képzés irányába. A szűkös dotáció miatt a folyóiratok túlnyomó többsége elszakad a viszonylag drágán dolgozó Akadémiai Kiadótól — az olcsóbb és gyorsabb előállítás reményében saját kiadásra tért át. Emiatt meg kellett határozni a lapalapító, illetve -fenntartó szervezetet, amely csak önálló jogi személy lehet (s erre nem mindig akadt vállalkozó), továbbá rendezni kellett a szerkesztőségek elhelyezésének, fenntartási költségeinek, a szerzői, szerkesztői honoráriumok fenntartásának vagy kényszerű megszüntetésének egész problémakörét is. Ehhez járul még megfelelő nyomda fellelése, a terjesztési, esetenként expediálási tennivalók lehető szakszerű és eredményes megszervezése stb. Mindemellett a folyóiratok többsége — nem utolsósorban a már említett egyszeri akadémiai gyorssegélynek hála — felszámolta egy-két éves lemaradását, reménykedve indul új helyzetében az új feladatok lehető jó megoldására. Valamennyi osztály foglalkozott a magyar nyelvű folyóiratok kiadásával is (bár többnyire az actókra összpontosítottak), és azok további megjelentetése mellett foglaltak állást. Kivételként a X. O. megvizsgálandónak tartotta két földrajzi folyóirat esetleges összevonását, ill. a IX. O. felvetette az egyik szociológiai folyóirat angol nyelvű periodikává való átalakításának lehetőségét. Mind a két esetben a döntés 1993. őszére várható. Az osztályok megelégedéssel nyugtázták a lemaradások felszámolására tett erőfeszítéseket, s többnyire kifejezték azt a kívánságukat, hogy a folyóiratok rendszeres megjelentetése végett — szükség esetén — módosítsák az osztály könyv- és folyóiratkereteinek belső arányait, ill. tegyék „átjárhatóvá” a könyv- és folyóiratdotációt. Ilyen állásfoglalást egyik-másik osztály már az előző egy-két évben is elfogadott. Néhány osztály— ettől eltérően — csak egyes konkrét esetekben és a tartalmi szempontok, a színvonal, a minőség alapos mérlegelése után tartja lehetségesnek a pénzeszközök esetleges átcsoportosítását. Nyilvánvaló, hogy az egyes tudományszakok belső helyzete, a könyv- és folyóirat-kiadás szakmai értékrend- 99