Építünk. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 3. (1952)
1952 / 3. szám - HALADÓ HAGYOMÁNY - Kardos Pál: Móricz Zsigmond vallomásai Debrecenbe írt leveleiben
hogy fogadjanak. Én erről nem tudtam s ahogy két óra tájt megérkeztem, azonnal ágyat kértem, lefeküdtem egy díványra s délután ötig aludtam. Akkor felébredtem s azt mondtam, most már megvethetik az ágyat... ,Je mi lesz az iskolával ?” – kérdezte az urát aggódva a háziasszony. Erre mégis kíváncsi lettem s mikor kisült, hogy három órája vár az egész tanítónőképre arra, hogy felébredjek, persze úgy, ahogy voltam, lementem és két szót dadogtam nekik s megígértem, hogy holnap visszaadom a vizitet náluk. Evvel elmentem aludni és aludtam másnap délig. Legjobb volt Sepsiszentgyörgyön, ahol a kórház igazgatójánál voltam elhelyezve, aki özvegy ember s fiatalasszony lánya van, aki szintén orvos, sőt bába a kórházban és folyton „fogott” úgy, hogy sohse volt otthon. Itt mondtam azt az emlékezetest, hogy ez a város nekem való hely, mert itt soha senki sincs itthon, lehet aludni. Vinni akartak autóval a székely falvakra, dehogy is mentem én, aludtam. Most is, dec. 12-én d. u. ötkor egy kicsit meglegyintett a guta,, elestem az utcán. Utána befeküdtem a kórházba, talán először életemben s öt nap alatt száz órát aludtam. E pillanatban reggel van, hajnal, fél kilenc. Most friss vagyok. Megyek be Pestre, a Kelet Népe miatt, persze. 1911. dec. 30. Móricz Zsigmond életének utolsó évéből, 1942-ből 11 levél maradt fenn. Az előző 2—3 év gyér levéltermése után meglepően nagy szám. Különösen, ha arra gondolunk, hogy az író ebben az évben sok időt töltött Debrecenben, utoljára aug. 15-én. Utolsó levele, mint mondottuk, júius 28-án kelt. Az 1942-i levelek főtémája a„..,Rózsa Sándor”. Bámulatos, milyen energiával dolgozik utolsó művén, a nagy regény II. kötetén. „Vállalkoztam rá, hogy április hónapban mindennap 10 nyomtatott oldalt írok. Máskép nem jelenhetik meg a könyvnapra a Rózsa Sándor második kötete. Három napon keresztül napi tizenöt odalt írtam, s ha még ezt holnap is meg tudom tenni, akkor az ünnepen pihenhetek, amire szükség van a további írás kedvéért. Ez a kis plusz azonban már sok, fáraszt és kockáztatja, hogy jó lesz-e a könyv. Azt hiszem, ez a kötet sokkal érdekesebb lesz, mint az első volt, ezen nem fog elaludni, ha akarna sem.” (1942. IV. 3.) Április 10-i levelében ismét beszámol munkájáról: ,„Nagyon vigyázok, hogy 10 oldalnál többet fölöslegesen ne írjak. Ez nekem nem megerőltető. De arra is vigyázok, hogy a vasárnapot szabaddá tegyem magamnak, ezért megengedem az írógépnek, hogy valamiképpen annyival többet írjon, hogy a vasárnap reggelre kész legyen a vasárnapi 10 oldal is. Ez most is sikerült. Vasárnap még csak 11-ike, de már százhuszonnégy oldalam meg van, így akár két napot is pihenhetek.” A megfeszített munka mellett politikai érdeklődése sem lankad el teljesen. Hiszen másképp nem is lehetett volna egy Rózsa Sándort megteremteni. Rendkívül érdekes az, amit a parasztkollégium sorsáról ír. Beszámol róla, még ugyancsak az április 10-i levélben, hogy meghívták egy bizottságba, amely ennek a kollégiumnak az átszervezésével foglalkozott. (A Győrffy István-kollégiumról van szó.) Hát meg is jelent a méltóságos bizottság s az előadónő remekül megcsinálta a dolgot. Elhatározta, hogy kevés 1,5 parasztdiák, a kollégiumot úgy kell felemelni, hogy 200 növendéke legyen. Minden egyetemi polgár kap egy pár rámás csizmát, ehhez hozzá stilizált népi egyenruhát és kötelező jómagaviseletet.. A mostani kollégium növendékei alól pedig kihúzzák a lepedőt, már felmondottak nekik s ők veszik ki a házat jobban kezelhető diákok számára. Most tudniillik nagyon is parasztok nagyobb részt ezek a diákok. Elveket hirdetnek, népfőiskolás rokonszenvüek, stb.