Alföld. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 6. (1955)
1955 / 3. szám - Eminescu, Mihai: Szonett (Grandpierre Lajos fordítása) - Moldvay Győző: Piros reggel (vers)
Mint ordasok alattomban, éjjel jártak az aktomban. Megfojtották szép juhomat, legkedvesebb bárányomat. Hogy ráleltem, semmi ének nem használt már jó szívének. Mihail Eminescu: Szonett Kihunyt a büszke, szép Velence élte, Sötét a bálterem, nincsen dalában tűz, A holdfény ódon portálokra tűz, Márványukat behinti hófehérre. Csatornáin lüktet, zokog az ifjúság, Az óceán vágyó, örök szerelme, S ha dallal üdvözölné szép menyasszonyát, Zengő haboknak ócska rom felelne. A város csendes, holtak néma hantja Éjfélre kong — a múlt báljósoló Bús papja ő — San Marco nagy harangja. Kongása mély titkos szibilla szó. Ezt zsongja-bongja halk ütembe hangja : „Holt holt marad te ifjú s vén bohó.” Fordította: GRANDPIERRE LAJOS Moldvay Győző : Piros reggel Gyönge vére folyt a gyepre, könnyeimmel keveredve. Bíborát majd csak a reggel szívta fel a harmatéseppel. S gyönge vére piros vére pirost tett az ég színébe. 39