Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 13. (1962)
1962 / 6. szám - ESZMECSERE - Szencsey György: Az Alföld-vita margójára
meg önmagunkban. Akkor összegében olyan irodalom keletkezik, amelyik a mát, holnapot és az örökkévalóságot, a kozmikus embereszményt ragyogóan szolgálhatja, s akkor eltűnik az irodalmi élet közérzetének kocsortyás halmazállapota. Akkor megszűnik, sőt szerintem csakis akkor szűnhetik meg a tehetségtelen irodalmi kisiparosok és konjunktúralovagok nyomasztó túltengése, az irodalmi közélet kisszerű pletykalevegője, sok lakó fájfoltja, nyavalyás, kispolgári vakarózása. Az érintett „tényező" a XX. és XXII. Kongresszus nagy elvi tisztázódásai nyomán kultúrpolitikánkban is kitapinthatóan megjelent. Nem személyekhez intézményekhez vagy éppen paragrafusokhoz kötötten, hanem legfelsőbb kultúrpolitikai magatartásként. Nyilvánvalóan erre célzott Darvas József írószövetségi beszámolójában, amikor már hallani vélte a „trombitaszót". A vakarózásból és kocsonyás halmazállapotból a kozmikus embernagyság elé megnyíló irodalmi front trombitaszavát. A nagy célokhoz való nagy lélegzetvételek hangját. A trombitaszóhoz természetesen felvonuló csapatok kellenek, hiszen önmagában a legszebb trombitaszó sem tud győzni. S ha az Alföld újjászervezett szerkesztősége, amint a már hivatkozott cikkből kiértettem, elszánta magát a felderítő vagy rohamcsapat szerepére, azt én nagyon üdvös, hasznos és lelkesítő dolognak tartom és érzem. Sőt eredménnyel kecsegtetőnek is, éppen az Alföld sajátos helyzetéből folyólag is, bár tömérdek tapasztalattal megrakott vállú ember lévén, talán nem tudom mindig elég optimista mosollyal fújni a trombitát. Mindenesetre azonban nagyon tudnék neki örülni, ha ezzel a kis mécsvilágocskával hozzá tudnék járulni a győzelem majdani fényességéhez. Az Alföld-vita margójára Az irodalom minden olvasója és művelője örömmel köszöntheti az új igényekkel induló Alföldet. Talán szokatlan ez a cím - a Tiszatájjal együtt - egy irodalmi folyóirat homlokán, s valamilyen geográfiai publikációt juttat az eszünkbe. De ha arra gondolunk, hogy már a Ludas Matyi írója irodalmi kérdéssé is tette az Alföld társadalmi problémáit, Petőfi költészetének nemcsak jelentős tartalmi részét, hanem az alkatát is az Alföld jelenti. Arany János elsősorban az Alföld világán át oltotta bele költészetének termékenyítő nedveit a magyar irodalomba, Justh Zsigmond az alföldi gányók és egyéb földhözragadtak konfliktusaival fordítja el a figyelmet a paraszti idilltől, a móriczi ököl az alföldi Túri Danival csap bele a magyar regény nyugalmi helyzetében, Ady Endre víziója az alföldi lapokon egy korszak roppant látomásává szélesül... akkor érzékelhetjük, hogy mit jelentett íróinknak és irodalmunknak az Alföld, így mégsem szükséges a cím láttán egy szűkebb geográfiai tájra és a táj lecsökkent igényeire gondolnunk, hanem arra az Alföldre, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar irodalom az irodalom rangjára és európai szintre emelkedjék. Az Alföld debreceni vitájától nem versek és novellák darabokra tördelt sorainak helyes vagy helytelen magyarázatát vártuk, hanem az egész koncepciójának felmérését, az alkat elemzését, a magatartás vizsgálatát és megértését. Már előbb is tudtuk, hogy az Alföldben éppenúgy jelennek meg kevésbé sikerült írói alkotások, mint a Kortársban, az Új írásban vagy az Élet és Irodalomban. A Nyugatban sem csak Ady Endre és Babits Mihály versei láttak napvilágot, hanem a korszak számtalan kifinomult ízlésű epigonjának is, akik az irodalomhoz való alkalmazkodó képességükkel néhány vers erejéig még Osvát Ernő igényességét is ki tudták játszani. A gyengébb irodalmi produkció azonban egészen más hangsúlyt kap 118