Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 20. (1969)
1969 / 7. szám - KÖNYVEK KÖZT - Fülöp László: Jókai Anna két könyvéről
Kálmán Irodalmi Társaság nyugalmazott igazgató-elnöke; Politsányi Ernő, Nagytoronya koszorús költője, az Irodalmi Társaság titkára; és a múltban kedvvel búvárkodó Huzath György, a MOM iparitanuló-intézet magyar szakos tanára. A nagytoronyai irodalmi kiválóságok után a község és a Lisznyai Kálmán Termelőszövetkezet bölcs vezetői (az Uzom família) kerítik hatalmukba pesti hőseinket, hogy nevezetes emlékkel távozva öregbítsék majd a község hírélnevét a magyar ég alatt. Ennyi röviden a látogatás története, plusz még az Őznyarató csárdában eltöltött egyszeri éjszaka, amelyik olyan rózsaszínre festette a nagytoronyai valóságot, hogy irodalmi életünk három fiatal titánjának távozásakor a Népi Ellenőrző Bizottság három tagjának kellett hivatalosan is meggyőződnie ennek a rózsaszínnek a valódiságáról. A groteszk helyzeteken, bizarr jeleneteken, egymást szidalmazó, csetlőbotló alakokon jókat mulat az olvasó, de csakhamar ajkára fagy a mosoly, mert megérzi, hogy bár sarkítva, felnagyítva, karikírozva, mindez mégis igaz, s az íróval együtt ő is részt vett a népi ellenőrök munkájában. Ebből fakad Mocsár Gábor humorának fanyar íze, megdöbbentő, elgondolkoztató ereje. Az ötnyalatónál is egyszerűbb szerkezetű és célratörőbb a Kerek egymillió című kisregény. Hőse Brusz Menyhért szélhámos, aki Capri kék egéről és a tenger vizéről álmodik, meg az álmait realizáló kerek egymillióról. Menyus különös emberi fajzat, akit felvillanyoz a pillanatok alatt megszületett ötlet, s gyorsan hozzálát az ÉPÍTŐIPARI ALAPANYAG GAZDÁLKODÁS megszervezéséhez, mely vállalkozásnak előre kiszámított tiszta nyeresége egy nyár alatt kerek egymillió. Innen a kisregény címe is. Kezdetben megy minden, mint a karikacsapás, csakhogy Menyhért barátunk nem kalkulálta be számításaiba a ragaszkodók, hiszékenyek és nála is furfangosabbak hadát. Az álmodott millió így gyorsan zsugorodik, de az egyszemélyes ALAPANYAG GAZDÁLKODÁSból egy országos cég nő ki, emeletes irodaházzal, meglepően nagyszámú apparátussal. Brusz Menyhért cégalapító az első fordulat után megszökik, de él és virágzik az ÉPÍTŐIPARI ALAPANYAGGAZDÁLKODÁS KÖRZETI KIRENDELTSÉGE. Derűs történet, nemes egyszerűséggel megírva. Brusz Menyhért filozofálgató, álmodozó alakját még kevéske Mikszáth-i rokonszenv is körüllengi, de az író akkor döbbenti meg az olvasót, mikor a megbocsájtó rokonszenv a legmélyebb. A mosoly eltorzul az arcon, tiltakozássá fokozódik. Mocsár Gábor igazi epikus alkat. Történetet mond, eseményeket ír le. Az írói szubjektumot háttérbe szorítva tényekkel hat az olvasóra. A tényeket ruházza fel tiltakozást fakasztó erővel. A szatíra műfajára jellemző objektivitással és hidegséggel alkotta meg két kisregényét. Nem általánosít, mondanivalójának érvényességi határát mindig a konkrét helyzet szabja meg. De a szatíra módszerével megteremtett világon belül nagyítással, fokozással, sűrítéssel és a műfaj egyéb kellékeivel nevetésre ingerlő ellentmondásokat tár fel, hogy a tények mélységesen igaz voltával megdöbbentse az önfeledten kacagókat. Hősei akarnokok. Legjellemzőbb tulajdonságuk a hideg számítás vagy évődve filozofálgató hajlam mellett a humanizmus, az emberség hiánya. A hibát elsősorban nem hőseiben keresi, hanem bennünk, olvasókban, akik a hasonló típusú embereket érvényesülni hagyjuk. Tükörbe nézünk hát, amikor szatíráit olvassuk, és saját tükörképünk döbbent meg bennünket. Gazdag életismeret és a szatíra-írás kelléktárának tökéletes ismerete szükséges ehhez. Mocsár Gábor meggyőzött bennünket, hogy mindkettőt tökéletesen birtokolja. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968.) TAKÁCS PÉTER Jókai Anna két könyvéről Jókai Anna nagyon tehetséges prózaíró. Ritka alkalom, hogy mindjárt a bemutatkozás alapján ilyesféle kijelentésre bátornak érzi magát az olvasó. Prózairodalmunk mostanában nem különösebben kényeztetett el ilyen ígéretes pályakezdésekkel, s alig tudunk esetet, amikor a kritika ennyire egybehangzóan szólt - a felfedezés örömével - fiatal írók első eredményeiről, nagy ígéretet látván az elsőre felmutatott teljesítményben. Most így történt, s ez a kevésszer adódó egyetértés igen beszédes bizonyítéka annak, hogy valóban igazi epikus tehetség mutatja magát. A 4447. című regény és a Kötél nélkül címmel kiválogatott novellák méltatóit mindenekelőtt talán az lepte meg - ami egyébként már a folyóiratokban megjelenő elbeszélésekben is rögtön feltűnt, hogy Jókai Anna írásaiban mily kevés jel utal a kezdő alkotók műhelyére, milyen bizton.