Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 22. (1971)

1971 / 2. szám - HAGYOMÁNY - Juhász Géza: Csokonai állítólagos kecskeméti hetvenkét forintja

hagyomány Csokonai állítólagos kecskeméti hetvenkét forintja. Toldy Ferenc 1846-os kritikai kiadásában „pirulással" helybenhagyandónak ítéli Cso­konai kitiltását a kollégiumból, hozzátéve, Sárváry professzor nyomán, aki a főiskola jegyzőkönyvére támaszkodott, hogy mindez nem elég: „még jőve, szégyenítő epilógul a Csokonai debreceni collégiumi élte drámájához, a kecskeméti egyháztól jelentés, mely szerint ott is vett Csokonai, keresztüljöttekor, egy öszveget által az egyház alumnusai számára, mellyet szinte Pesten költött el, a nélkül, hogy visszatértével az illetők előtt a dologról csak említést is teve" (i. m. XXVI. ha­sáb). Ez az adat mindmáig vándorolt életrajzról életrajzra; legutóbb is, az Akadémia Cso­konai Emlékek c. nagy kiadványában talált váratlan igazolást, Tóth István 1795. jún. 7-én kelt levelével, amely idáig fölhatatlanul hevert a debreceni Kollégium levéltárá­ban. Én magam régtől fogva Kecskeméten kerestem volna valami bizonyítékát ennek a meglehetősen hihetetlen ügynek. Csokonai sikkasztotta volna el szegény alumnusok pénzét? Csokonai lett volna olyan gyönge elméjű, hogy föltételezze: ha ő lapul ezzel a pénzzel, Kecskemét annyira távol Debrecentől, hogy soha míg a világ, ez a vétke ki nem derül? De van magának a kollégiumi jegyzőkönyvnek, amelybe a kicsapó ítéletet Csokonai személyes ellenfele, Lengyel József akkori szenior fogalmazta be, egy nyom­ravezető mozzanata. Azt írja: „Miután ezt a határozatot meghozták, vétkeihez még egy új bűn járult. Ugyanis a Kecskeméti Egyház elöljárói megírták a tiszteletes professzoroknak, hogy ugyanen­nek a Csokonainak Kecskeméten a bentlakók ellátására szánt 72 forintot adtak át. Ő viszont ezt az összeget nemcsak hogy nem juttatta el rendeltetési helyére, de magá­nál elrejtette, s vagy Pesten, vagy máshol elszórta és elpazarolta, úgy, hogy senkinek se szólt róla egy szót sem. Ezzel a tettével, azonkívül, hogy sokat vesztett a diákok közt abból a bizalomból, amit néhány kintlakó még érintetlenül táplált vele szemben, gyalázatos, szentségtörő rablás tettesévé is vált." (I. m. 71. o.) Ferenczi Zoltán Csokonai­ jában latinul idézi a végső mondatot ( 61. o.) s ezt fűzi hoz­zá: „Meg kell adni, hogy Lengyel senior uram, ki erélyes és jó latinsággal fogalmazta meg az ítéletet, megnyomta a tollat. . . . ne mondja senki, különösen Szilágyi (Gábor professzor, - J. G.) révén hogy itt nem működött közre az indulat, a harag, a felhá­borodás .. Bizony közreműködött: Szilágyi Gábort, a dogmatika népszerűtlen professzorát, aki­n Juhász Géza posztumusz tanulmánya a hatvanas évek elején született. Csokonai halálá­nak 166. évfordulójára emlékezve adjuk közre ezt az írást, amelyben a kutató joggal von­ja kétségbe annak a Csokonait rágalmazó levélnek hitelességét, amely egykor alkalmas lehetett rá, hogy a költőt szándékosan árnyékolja be a legsötétebb ráfogásokkal a kollé­giumi közvélemény és diáktársai előtt. (J. G.-né)

Next