Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 26. (1975)
1975 / 8. szám - HAGYOMÁNY - Breuer János: Kodály Zoltán első látogatása Debrecenben
Kodály Zoltán első látogatása Debrecenben Köztudottak azok a kapcsolatok, amelyek Kodály Zoltánt Debrecen városához, Debrecen zenekultúráját pedig Kodályhoz fűzték. A zeneköltő nevét viseli az immár hivatásos vegyeskar, a Zeneművészeti Szakközépiskola s már a 30-as évektől országos visszhangot váltottak ki a Kodály-művek debreceni előadásai. A zeneszerző és a város első találkozásáról azonban jóformán semmit nem tudunk. Az egyetlen fogódzót Straky Tibor adja „Kodály Zoltán és Debrecen” című, sajnos, csupán sokszorosítva megjelent, kiváló tanulmányában: „1925: az Eötvös Kollégium volt Tagjai Szövetségének vándorgyűlésén Kodály, az egykori Eötvös-kollégista »Régi magyar táncok« címmel tart előadást.” Ennek az előadásnak, amelyre a napjainkban Kodály nevét viselő egykori Zenede hangversenytermében került sor, éppen fél évszázada, s a zeneszerző látogatása több szempontból is megérdemli figyelmünket. Nemcsak első debreceni látogatása ez Kodály Zoltánnak, hanem az első alkalom, hogy Budapesten kívül előadást tartott, s mindent összeadva is az ötödik felolvasása életének. Másfelől, ez volt Kodály első magyar zenetörténeti előadása s egyáltalán, ez volt az első alkalom, hogy zenetörténeti kérdésekkel áttekintően foglalkozott, méghozzá olyan időszakban, amikor még a kezdetén tartottunk az anyagfeltáró kutatásoknak. Az egykori újságok tanúsága szerint nagy érdeklődést keltett Kodály előadása, amely egyébként nem egymagában hangzott el, megelőzte dr. Németh Károly budapesti egyetemi tanár „Debrecen ősi telepesei" című felolvasása. Idézem a Debreczeni Független Újság 1925. április 24-i számát: A báró Eötvös József - kollégium felolvasó ülése vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a városi zenede hangversenytermében. A felolvasó ülés fő száma Kodály Zoltánnak a magyar zeneirodalom elsőrangú képviselőjének felolvasása lesz a körülbelül 100-150 éves magyar tánczenéről. A felolvasás zenei anyagát Piribauer Ferenc és Jakucs István duóval, Piribauer Ferenc, Jakucs István és Szenes Zsigmond dr. trióval mutatják be. A szép régi magyar zene bizonyára sokakat vonz majd. [...]" Az előadás napján, április 26-án, az újságban újabb közlemény látott napvilágot: „(...] Kodály Zoltán neve, mint az ősi magyar zene kutatójáé az egész országban ismeretes. Zeneszerzői működését a külföld is méltányolta. Előadása a régi magyar táncokról, elsősorban a táncok zenéjéről, különös érdeklődésre tarthat számot. Eredeti kutatásokon alapuló fejtegetései új és érdekes világot vetnek erre a kérdésre. [...)" A sajtóból rekonstruálható, hogy az Eötvös-Kollégium vándorgyűlése nagy eseménynek számított. Kodály s a többi volt kollégista az előadás előtti nap érkezett a városba, s ünnepélyes fogadtatásban részesült. A felolvasó ülést dr. Csűrös Ferenc városi kultúrtanácsnok (így írja az újság: Kodály „Szóval - kultúr" című nyelvészeti glosszája pár évtizeddel későbbi keletű) nyitotta meg, egykori Eötvös kollégista volt ő is. Kodály második előadóként lépett a dobogóra. Ma már nem rekonstruálhatjuk, vajon előre megírt szöveggel lépett-e közönsége elé, vagy szabadon beszélt. Az utóbbi látszik valószínűbbnek, hiszen előadása teljes terjedelemében nyomtatásban nem jelent meg. Gondolatmenetét megőrizte azonban - ha vázlatosan is - a Debreczeni Független Újság névtelen tudósítója. (1925. április 28.) Egyébiránt nem ez az egyetlen Kodály-előadás, amely ilyen összefoglalásban maradt ránk. Szabolcsi Bence több ízben említette Kodály „Népdal és közönsége" című, a haladó szellemű Cobden-Szövetségben rögtönzött előadását, amely kivonatban maradt reánk, ahogyan azt Szabolcsi az Ujság 1932. január 28-i számában közreadta s utóbb zenetörténeti olvasókönyvébe, A régi muzsika kertjébe is felvette. Mindenesetre hálásak lehetünk a debreceni hírlapírónak és lapszerkesztőnek, mert megmentette Kodály gondolatsorának legalább a lényegét. A tudósítást érdemes teljes terjedelmében közreadnunk.