Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 33. (1982)
1982 / 9. szám - KISS TAMÁS HETVENÉVES - Kiss Tamás levelei Takáts Gyulához (Takáts Gyula bevezetőjével és jegyzeteivel)
Bizonyára tudsz róla, hogy a Nyugatba én is bekapcsolódtam. Talán verseim is jönnek majd. Szeretnék írni, s bár utóbbi verseimet, amik benn vannak épp a Nyugatnál legjobb darabjaimnak tartom, mégis „egy nagy súly nehezül lelkemen, azon meggyőződés, hogy én többé nem vagyok képes költői művet alkotni”. Ezt Arany írta még 1858-ban. Én csak ravaszkodom, ismerkedem vele, nem egészen alapos meggyőződésből. Az írás nem tehetetlenség nálam, csak 3 esztendeje valami nagy felelősség, hogy az amit akarok túlságosan tökéletes legyen. Munkatempó kellene, amit nem tudok megcsinálni. Pedig itt az ideje, hogy végleg meghányjak-vessek egy „irányt” magamnak. Szóval nemcsak úgy ötletesen dolgozni. Hiszem, hogy ez is meglesz. De ilyen rettenetes világban! Nem bánt Téged ez? Legenda: Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban. Most leteszem a tollat és nyújtom igaz baráti jobbomat így paposan, hogy sikeredhez sok minden jót kívánjak, hisz megérdemelted. Váljék erővé és további szép művekké Benned. Hogy vannak kedves Szeretteid? így jólesik gondolni mindnyájatokra. Add át őnekik is külön külön szeretetteljes köszöntésemet, kézcsókomat. - Baba milyen szép nagy lány lehet már, s Emil idestova alispán. írjál - lásd én már nem tudok - nincs papírom, írd meg a Weöres Sanyi hollétét (címét) is. Feleségem is szeretetteljes köszöntését küldi. igaz szeretettel ölellek: Tamásod (Feladó), Kiss Tamás ref. s. lelkész Váncsod (Bihar megye) 36. Nagyvárad, 1942. december 17. Nagyságos dr. Takás Gyula úrnak, író tanár Kaposvár, Kováts Sebestyén u. 9. Drága Gyuszem, Oly jól estek soraid, különös zöld gyöngysoraid. Habár tényleg fanyarok voltak, amiket magadról írtál. És sok mindent rejtegetsz bajuszod alatt. Tudom, ma nagynehezen ír az ember még jó pajtásának is. Rossz kor ez. Katalógusból kell megtudnom, hogy regényt írtál. Amilyen szép gesztus, oly csúnya szórakozottság, hogy említésre sem méltatod. Én a Családfa helyett vers sorait szeretem legrosszabb óráimban. Ezt kertelés nélkül, roppant felelősségtudattal mondom. Szeretem ezeket a „kátyúba jutott” drága verseket (Gombos 45 kritikájára célzok) s valaha én is szeretnék ilyeket írni. Én ugyanezen tőnek tiszántúli hajtása vagyok. Most már meg a váradi szőlőhegyek alatt lakom. Hát akkor panaszkodjam én is? Tanár vagyok, ugyanaz, kékben. Amellett parókus pap is, mert parókiám is van. Én ugyanis összes tanári óraszámomat (18) ellátom 2 nap hétfőn és csütörtökön, a többi persze rámegy gondjaimra. Édes és keserű gondok. Váradra augusztusban kerültünk és itt lakunk kinn az össi részen: kedves falusias a nyár meg az ősz- A parókia szinte egyedül áll: két szomszédunk van. Most épül ez a rész■ Képzeld, itt megint kezdenek újra gyökerezni. Hála Istennek Várad igen barátságos hely: nyugtalan és érdeklődő. De agyongyötört a történtek után. Vezetői, különösen a főispán (Hlatky Endre) ügyelnek a fényre. Ma éppen Ady-múzeumot rendeznek. 350 Ady kiadvány érkezett - még tahiti-i kiadás is van köztük. Keresik Ady fészkeit, kifizetetlen számláit s öreg bodegai törzsasztalait. 22 év alatt minden eltűnt. Ady 3 házas utcát kapott bizonyára a kanonok-sor miatt. Nem veszed rossz néven drága Gyúszóm: jólesett, hogy a múltkori „katholikus írók” közt a rádióban nem hallottam a neved. Bár sok pécsi tollforgatóról emlékezett Fábián István,18 jólesett, hogy több vagy náluk s gyökereid vannak falusi kálvini paposök felé. Ezt le sem tagadhatnád. Egy jó hete Székesfehérvárról a Vörösmarty Társaság adta vissza Váradnak a vizitet: Bódás,19 Ormos Gera20 egy Szarka21 nevezetű tollforgató, egy kanonok, egy mér-