Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 37. (1986)
1986 / 10. szám - Zalán Tibor: Amíg hajnalodik: Hangjáték
ÉJJELIŐR: Hatvannégy. HANG: Arra is emlékszik talán, mivel vádolják? ÉJJELIŐR: Emlékszem. Gyilkossággal vádolnak. II. ÉJJELIŐR: Még most sem vagy álmos, Úrfi? Ideje lenne lefeküdnöd, nem gondolod? Bizony, bizony... az egerek is alszanak már. Hát jó, kapsz a vacsorámból még egy katonát, úgysem ettem meg. Nem jó a gyomrom máma, szerencsére. Ha ez így folytatódik, egészen kigömbölyödsz... de ez az utolsó! Nézze meg az ember! Éjfél elmúlt, ez meg itt csak tömi a belit! Pákosztos vagy, Úrfi. No, de legyen. Zavarjalak ki az esőre? Megérdemelnéd. Most meg mit bámulsz úgy azzal a sunyi szemeddel? Fogjál magadnak egeret, ne ide járj, hozzám, zabálni! No, még ő van megsértődve! Tűnés a vackodra, egy-kettő! Olyat rúgok beléd. ..! Tudod mit, Úrfi? Unlak! Inkább olvasok. Hova is tettem a szemüvegemet? Az előbb még itt volt az asztalon. Hol a francban... a végén még. . . nem tudok... a fenébe is.. . olvasni... Megvan! Na, most már nem érdekelsz. Tőlem akár. .. előbb megnézzük a rádiót... micsoda szemét műsorokat tudnak ezek adni még ilyenkor is! Mit gondolnak, akadémikusok üldögélnek hajnalig a dobozok mellett? Naplopó, szarházi banda... Kimenjek még? No hiszen, ez az eső elvacakol hajnalig is. Azért kinézek. Hátha találok melléd valamilyen elázott kóbor menyasszonyt, Úrfi. Legalább nem kényeztetlek tovább. Jövök, ne félj, visszajövök. De több katonát már nem kapsz, úgy készülj. (szünet) ÉJJELIŐR: Hé, maguk ott! Látom, hogy itt vannak. Jöjjenek csak ide! Jöjjenek, ha mondom! Na, mi lesz? Süketek? Kifelé onnan, a kurva istenit! Mozgás... csak ketten vannak? Kicsodák maguk? Halljam! Na, szépségem? Csak nem ilyen esőben akartatok kettyinteni egyet a fiúddal ? LÁNY: Hallgasson! ÉJJELIŐR: Önérzet az van, látom, dögivel. Mi a francot csináltatok itt? Most járjon a szád, gyermekem! LÁNY: Ne bántson minket, ígérem, mire hajnalodik, már nem leszünk itt. ÉJJELIŐR: Persze hogy nem. A rendőrségen lesztek. Ha nem vettétek volna észre, ez egy gyár. Ide nem lehet engedély nélkül belépni. Főleg éjjel. FIÚ: Nem loptunk el semmit. ÉJJELIŐR: Nem, mert nem volt időtök. Azt gondoltátok, a hülye éjjeliőr majd szarik kijönni ebben a rohadt esőben. Másszunk át a kerítésen, szedjünk össze néhány holmit, azután holnap adjuk el. így volt, vagy nem így volt ? FIÚ: így volt. LÁNY: Miért mondod ezt?! FIÚ: Hallgass! így volt, uram. Valóban nem számítottunk arra, hogy ebben az esőben.. . Nagyon szegények vagyunk, nincs lakásunk se, tudja. . . Kérem, ne adjon fel bennünket a rendőröknek. Nemrég házasodtunk. Mi semmi.. . ÉJJELIŐR: Kérem a papírokat! Igazolják magukat. FIÚ: Nincsenek papírjaink. ÉJJELIŐR: Úgy! Értem. Már csak arra lennék kíváncsi, mivel akarnak még megetetni. Hülyének néztek? Na jó, gyerünk, majd a rendőrségen előszeditek a papírjaitokat, nyavalyások. Új házasok. . . LÁNY: Kérem, ne! Higgyen nekünk, nem akartunk lopni! Semmilyen rosszban nem sántikáltunk. Mi csak. . . ÉJJELIŐR: Ti csak... Hé, az anyád, te rohadt, állsz meg rögtön. . . nesze. .. nesze... akarsz még. . . ? Kis szemét. .. hát hogy képzelted ? Itt