Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 39. (1988)

1988 / 12. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - F. Komáromi Gabriella: "Fürgencz fiúk s jó kis leánykák számára". Gyermekirodalmunk múltjáról

Gyermek- és ifjúsági irodalmunk történetében a századvég más tartalmakkal ugyan, de ugyanúgy „türelmetlen és késlekedő” időszak, mint irodalmunk egé­szének sorsában. (L.: Németh G. Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad. Bp., Szépirodalmi K., 1971.)­­ Hogy miben áll a türelmetlenség? Tények tanúskodnak róla: 1888-ban Benedek Elek, a fiatal székelyföldi képviselő a gyermekirodalom támogatását követeli a parlamentben. Az 1885-ben alapított Singer és Wolfner cég egyre több hajlandóságot mutat, hogy a gyermekkönyvkiadás ügyét pártfogolja. 1889-ben megjelenik Az Én Újságom, és sietve követik újabb és újabb gyermek­lapok. Gyulai Pál, Győry Vilmos, Pósa Lajos gyermekversei forognak közkézen. Benedek Elek, Gaál Mózes, Sebők Zsigmond versenyre kel Jakob Glatz, Chris­toph von Schmidt és Franz Hoffmann műveivel. Ellenfelük a ponyva is! A Tatár Péter-féle „tarkabarka” csakúgy, mint a Beniczkyné Bajza Lenke-féle „rózsaszínű”. És mi tagadás, az eredeti magyar nyelvű gyermek- és ifjúsági irodalom századvégi sikereiben Benedek Elek, Gaál Mózes és Sebők Zsigmond komolyan osztoztak a kalandregény mesterembereivel is - Donászy Ferenccel, Abonyi Árpáddal és a Cilike-történetek írójával, Tutsek Annával, akiről elmondható, hogy kisebb te­hetséggel hangosabb sikert nem értek el még e hazában. A századvégnek még nincs Mórája, Karinthyja vagy Móricz Zsigmondja a gyermekirodalomban. Igaz, a századvég irodalmában is kismesterek voltak Ady, Babits, Kosztolányi vagy Móricz elődei. De amíg Reviczky, Komjáthy vagy Thu­­ry Zoltán, Justh Zsigmond, Gozsdu Elek titulusa komoly irodalmi rang, Gaál Mózes, Sebők, Pósa „kismester” volt a szó szerinti. A jó szándékú türelmetlenség nemcsak eredeti magyar gyermekirodalmat akart, de a magyar gyermekkönyvhöz eredeti illusztrációt is az angol s német gye­rekkönyvek kölcsönkért kliséi, mások­ illusztrációi helyett. Az idegen metszeteket kiszorítják az első legendás magyar gyermekkönyv-illusztrátor, Mühlbeck Károly rajzai. De mit hagyott ránk igazi, eleven örökségként a XIX. század? A magyar gyermekköltészet történetéből sohasem lesz kifelejthető a Flóra könyve, de az első igazi magyar gyermekverset mégiscsak Petőfi Sándor írta a keresztfiának (Arany Focinak). S Pósa versikéinél többre tartjuk Gyulai Pál gyermekköltészetét. Vala­hogy így vagyunk a próza irodalomtörténeti tényeivel is. Legigazibb örökségünk az, amit Jókai és Mikszáth meséiből, novelláiból, regényeiből a kisgyermek vagy a kamasz a maga értelmi, érzelmi „hullámhosszán” foghat. (Megismételhetetlen nagy hódítás volt Jókaié! Akkor is, később is. Évtizedeken át.) Továbbá Arany János, Arany László meséi és Benedek Elek életművének legjobb, legszebb darab­ja: a Magyar mese- és mondavilág (1894-96). Engedményesebb mértékkel élve sok mindent felsorolhatnánk. Pl.: Átigazított formájában az első magyar robinzoná­­dot (Hevesi Lajos: Jelki András kalandjai, 1872), Bródy Sándor ifjúsági regényét (Egri diákok, 1891), Gaál Mózes és Sebők Zsigmond korai műveit. (Az utóbbi hő­se Mackó úr, alias Dörmögő Dömötör a 90-es években már „útnak indult”, és egy legendás meseregény-sorozat hősévé lett.) Gaál és Sebők valós érdemeit a világért sem akarjuk csorbítani. Benedek Elekkel, Gárdonyival együtt ők azok, akik pálya­ívükkel kapcsolatot jelentenek a századvég és a századelő között. Tovább viszik a századvég lendületét. Ők a közvetítők. *** „Köztudomású a mi ifjúsági irodalmunk - s nagyjából minden más ifjúsági irodalom - sajátos fejlődési módja” - írta a század első éveiben Tóth Rezső. „Ez az irodalmi ág még pár évtizeddel ezelőtt csodálatos mód, mintha egyáltalán nem

Next