Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 39. (1988)
1988 / 12. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - F. Komáromi Gabriella: "Fürgencz fiúk s jó kis leánykák számára". Gyermekirodalmunk múltjáról
Gyermek- és ifjúsági irodalmunk történetében a századvég más tartalmakkal ugyan, de ugyanúgy „türelmetlen és késlekedő” időszak, mint irodalmunk egészének sorsában. (L.: Németh G. Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad. Bp., Szépirodalmi K., 1971.) Hogy miben áll a türelmetlenség? Tények tanúskodnak róla: 1888-ban Benedek Elek, a fiatal székelyföldi képviselő a gyermekirodalom támogatását követeli a parlamentben. Az 1885-ben alapított Singer és Wolfner cég egyre több hajlandóságot mutat, hogy a gyermekkönyvkiadás ügyét pártfogolja. 1889-ben megjelenik Az Én Újságom, és sietve követik újabb és újabb gyermeklapok. Gyulai Pál, Győry Vilmos, Pósa Lajos gyermekversei forognak közkézen. Benedek Elek, Gaál Mózes, Sebők Zsigmond versenyre kel Jakob Glatz, Christoph von Schmidt és Franz Hoffmann műveivel. Ellenfelük a ponyva is! A Tatár Péter-féle „tarkabarka” csakúgy, mint a Beniczkyné Bajza Lenke-féle „rózsaszínű”. És mi tagadás, az eredeti magyar nyelvű gyermek- és ifjúsági irodalom századvégi sikereiben Benedek Elek, Gaál Mózes és Sebők Zsigmond komolyan osztoztak a kalandregény mesterembereivel is - Donászy Ferenccel, Abonyi Árpáddal és a Cilike-történetek írójával, Tutsek Annával, akiről elmondható, hogy kisebb tehetséggel hangosabb sikert nem értek el még e hazában. A századvégnek még nincs Mórája, Karinthyja vagy Móricz Zsigmondja a gyermekirodalomban. Igaz, a századvég irodalmában is kismesterek voltak Ady, Babits, Kosztolányi vagy Móricz elődei. De amíg Reviczky, Komjáthy vagy Thury Zoltán, Justh Zsigmond, Gozsdu Elek titulusa komoly irodalmi rang, Gaál Mózes, Sebők, Pósa „kismester” volt a szó szerinti. A jó szándékú türelmetlenség nemcsak eredeti magyar gyermekirodalmat akart, de a magyar gyermekkönyvhöz eredeti illusztrációt is az angol s német gyerekkönyvek kölcsönkért kliséi, mások illusztrációi helyett. Az idegen metszeteket kiszorítják az első legendás magyar gyermekkönyv-illusztrátor, Mühlbeck Károly rajzai. De mit hagyott ránk igazi, eleven örökségként a XIX. század? A magyar gyermekköltészet történetéből sohasem lesz kifelejthető a Flóra könyve, de az első igazi magyar gyermekverset mégiscsak Petőfi Sándor írta a keresztfiának (Arany Focinak). S Pósa versikéinél többre tartjuk Gyulai Pál gyermekköltészetét. Valahogy így vagyunk a próza irodalomtörténeti tényeivel is. Legigazibb örökségünk az, amit Jókai és Mikszáth meséiből, novelláiból, regényeiből a kisgyermek vagy a kamasz a maga értelmi, érzelmi „hullámhosszán” foghat. (Megismételhetetlen nagy hódítás volt Jókaié! Akkor is, később is. Évtizedeken át.) Továbbá Arany János, Arany László meséi és Benedek Elek életművének legjobb, legszebb darabja: a Magyar mese- és mondavilág (1894-96). Engedményesebb mértékkel élve sok mindent felsorolhatnánk. Pl.: Átigazított formájában az első magyar robinzonádot (Hevesi Lajos: Jelki András kalandjai, 1872), Bródy Sándor ifjúsági regényét (Egri diákok, 1891), Gaál Mózes és Sebők Zsigmond korai műveit. (Az utóbbi hőse Mackó úr, alias Dörmögő Dömötör a 90-es években már „útnak indult”, és egy legendás meseregény-sorozat hősévé lett.) Gaál és Sebők valós érdemeit a világért sem akarjuk csorbítani. Benedek Elekkel, Gárdonyival együtt ők azok, akik pályaívükkel kapcsolatot jelentenek a századvég és a századelő között. Tovább viszik a századvég lendületét. Ők a közvetítők. *** „Köztudomású a mi ifjúsági irodalmunk - s nagyjából minden más ifjúsági irodalom - sajátos fejlődési módja” - írta a század első éveiben Tóth Rezső. „Ez az irodalmi ág még pár évtizeddel ezelőtt csodálatos mód, mintha egyáltalán nem