Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 41. (1990)
1990 / 4. szám - Kovács András Ferenc: Adventi hó. Cs. Gyímesi Évának (vers) - Kovács András Ferenc: Idő, széljárta könyv. Vers Eminescu-motívumokra (vers)
Adventi hó Cs. Gyímesi Évának Harmincadjára küld advent havat: legelső pelyhe senkivé avat— fehér leszel te is, ne félj, szabad, csak mondd ki már a szót, ha van szavad, hisz semmi az: se szül, se öl, se véd — csak mondd ki most a mindenség sebét, a készülődő hangok szép neszét sűrítsd a csendbe, szórd a térbe szét — benned dadogva tisztán két beszéd, csak mondd ki most, mindegy: ki hall? kiért?, hisz semmi az: mit ér? miért? kiért?, csak mondd ki már magad, ha van szavad — tiéd lesz s mégse lesz tiéd: szabad, mert eljövenns mindenkivé avat — legvégül is: ha advent küld havat. Idő’ széljárta könyv Vers Eminescu-motívumokra Idő széljárta könyv nősz Suhansz a szív terében Üres lapod fehéren Fölöttem átsuhog Hová hullt annyi könny s ősz Forrás tükrén a hársak Hol vannak már a társak Fényverte májusok Mért lettem esti nyárfa Halk csillagot lehellő Álomzilálta szellő Ha lombot hajt a tón Miért vagy égi hárfa Lélek bolond kolompja Bolygó hangját hol ontja Sugárba hallhatón