Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 45. (1994)

1994 / 10. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Élet a zsarnokság szorításában. Déry Tibor Niki című regényéről

POMOGÁTS BÉLA LElet a zsarnokság szorításában DÉRY TIBOR NIKI CÍMŰ REGÉNYÉRŐL A lelkiismeret lázadása Déry Tibor Niki című kisregénye az 1935-ös esztendő utolsó hónapjaiban készült, a Simon István és Bodnár György szerkesztésében megjelent Új Hang című irodalmi folyóirat 1956-os évfolyamának júniusi és júliusi számában (tehát két részben) jelent meg, majd még 1956 őszén a Magvető kiadó kisregénysorozatában került könyv alakban az olvasó elé. (Ezt a kiadást később, már az író kiszabadulása és az irodalmi életbe történő visszatérése után számos újabb követte, s időközben a kisregény az angol, a francia, a német és az olasz olvasóhoz is eljutott, sőt szerepe volt abban, hogy Déry Tibor írásművészetére felfigyelt a nyugati szellemi élet, és megindult műveinek külföldi sikersorozata az ötvenes évek végén és a hatvanas években.) Déry Tibor kisregénye korszakot jelöl. Először abban az értelemben, hogy a huszadik századi magyar társadalom történetének egy rendkívül válságos időszakában keresi a közösségi tapasztalatok magyarázatát és a válság feloldásának lehetőségét. Másodszor pedig az író személyes eszmei és művészi fejlődésében. E kisregény lapjain összegződnek ugyanis felismerései, töprengé­sei és ítéletei, és válik érvényessé egy művészi forma, amely hosszabb kísér­letezés révén jött létre, egyszersmind a további törekvések kezdete lett. A Niki mintegy a végső eredménye annak a küzdelemnek, amelyet Déry Tibor a magyar társadalomnak és közéletnek azzal az eltorzulásával folytatott, amelyet a diktatórikus rendszer okozott. Ez a küzdelem valójában a Felelet című regény második kötetében már feltűnt, midőn az író elutasította az emberi személyiség gátlástalan korlátozását és a vele folytatott dogmatikus manipulációt. Igazából azonban az ötvenes évek novelláiban bontakozott ki, a Vidám temetésben, a Téglafal mögöttben, a Vendéglátásban és a Szerelemben. Midőn Déry a zsarnokság által okozott politikai torzulások és az általa bevezetett irodalompolitikai módszerek ellen lépett fel, egy demokratikus és humanista baloldali eszmeiség követelményeit kívánta érvényesíteni. Minél inkább napvilágra kerültek a Rákosi-féle vezetés bűnei, annál jobban érlelődött benne a tiltakozás és változtatás vágya. Gondolkodása és tevékenysége annak az embernek a morális drámáját szólaltatta meg, aki ragaszkodik a szocialista ideálok jegyében alakítandó társadalom humanisztikus küldetéséhez, hiszen ő maga is egy ilyen társadalomról álmodott, ugyanakkor elborzad attól az önkénytől, amelyet a kormányzásban kell tapasztalnia. A gazdasági romlás, az önkényeskedés, a pártvezetők személye körül kierőszakolt kultusz végképp elidegenítette a diktatórikus berendezkedéstől és A tanulmánnyal a 100 éve született Déry Tiborra emlékezünk. (A szerk.)

Next