Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 61. (2010)
2010 / 3. szám - IRODALMI NAPOK - György Péter: Szövegek és (ál)nevek (Laura és Tibi története)
az ajtót a kis gecire, mert már 20 perce nyomta a fölfelé gombot a távirányítón, de a kaczor fen hangját csak nem hallotta.“ Ezt a szöveget az internetről töltöttem le, a http://tibor.blog.hu oldalról. Az oldal szerkesztője a szerzőt így említi: „Tibor, a tudodmelyik”, majd az alábbi sorokat közli róla: „Tibor az újkori magyar polgár archetípusa. Ami különlegessé teszi, az az, hogy munkája során sok emberrel kerül kapcsolatba, veleszületett nyitottságának, igazságérzetének, megfigyelőképességének köszönhetően hozzávetőleg 100 magyar szociológus ismeretével rendelkezik.” Ami azt illeti, ez az ajánlás talán csak Vámos Miklós honlapjával vethető össze, amelyből azért idéznék ehelyütt, hogy világos legyen, hogy egy több szempontból kanonizált írót is miként bolondíthat meg a hálózat szelleme, pontosabban az arról alkotott tévképzet. „Kedves Barátaim! Rég jártam itt, különféle utazások miatt. Most már talán kicsivel több időm lesz veletek érintkezni. Hát, megjelent a Tiszta tűz. Szerintem nyomdászatilag igen jól sikerült, de persze nem az én véleményem a fontos. Az Apák könyve kijött az USÁ-ban és Izraelben, talán ezt már korábban jeleztem. Abban nem vagyok biztos, hogy mutattam-e nektek a két borítót. Ha még nem, hát most. Nagyon érdekel, mi a véleményetek a Tiszta tűz hét szövegéről. Ne kíméljetek...” (Fiatalos tegeződés, nem beszélve a ’veletek érintkezni’ Kádár János legszebb korára emlékeztető retorikájáról, végül a nárcizmus üldözötteinek szövetségét megszégyenítő fordulatról a borítót illetően...) Amúgy a honlapon a ’Tibiről’ helyre kattintva, a szerzőről újabb vizuális és textuális információk láthatóak, olvashatóak: egy kigyúrt és tetovált ház, illetve a gorkiji életismeretekkel rendelkező szerző autenticitásának további bizonyítékai, miszerint ő aztán tudja, hogy honnan is meríti a fentiekhez hasonló ismereteit. Spiegelmann Laura és Tibor, a tudodmelyik, a két név közötti különbség, illetve a két név használati formái közötti különbség pontosan megfelel az irodalom nyomtatott és internetes formái közötti számtalan eltérésnek, s mintha leképezné azok jelentős részét. Spiegelmann Laura nyomtatva álnév, Tibort ellenben nicknamenek hívják azok, akik az internet világában élnek. A kétféle közeg a névhez való kétféle, erősen eltérő viszonyt mutat: az egyikben, az álnév mögött van értelme a szerzőt keresni, a másikban, ama bizonyos liquid világban számtalan, könynyen épülő, lebomló identitás lehetséges, s mintha az insiderek a nickname azonosítására is képesek lennének, s nem különösképp fontos, hogy Tibor valójában kicsoda: Tibor azonos önmagával. Az eléző identitáshagyományok, én-fogalmak bizony arra vallanak, hogy milyen igaza is volt Foucaultnak, amikor az én, az anthroposz, illetve az ént teremtő technikák, az apparátus közötti összefüggéseket az 1981-1982-es College de France-ban tartott előadássorozatában, a L’ Hermeneutique du Sujet-ben olyan fontosnak vélte. A helyzet azonban úgy áll, hogy az álnéven publikáló író, a szerző Spiegelmann Laura sorsa a nyomtatott irodalom intézményrendszerén múlik, az álnév viselője ennek foglya és a hőse egyaránt. Mindenféle előnyben részesül, amiben Tibor, a tudodmelyik nem. Van ISBN száma, számon tartják a nemzeti könyvtárban, művét definiálta a kiadó, a kritika, a könyvtárak bibliográfusai, azaz a szöveg a szó szoros és átvitt értelmében felkerült a könyvespolcokra, a Széchényi Könyvtártól a kritikusok lakásain át a rajongók otthonaiig. Tibornak mindez