Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 68. (2017)
2017 / 1. szám - Olty Péter: Féreg; Levéltöredék (versek)
be a Halált, bevárt hát szépen Ő. Néhány balett-táncost a könyvedből elhamvasztottam, és a maradványaikat a doboz aljában szétszórtam. A doboz elejére még nem tettem be az üveget, mert hirtelen meghalt a bátyám. Egész délután ment a lemezjátszó. Satie zenéje nagyon felzaklatott, hiszen az unikornisok kihalása mégis szörnyű, mint a temetés, amit jövő hétre kellene megszerveznem. Ez az első nap egyedül, mióta a testvérem meghalt. Este nem bírtam aludni, már reggel a pincében a kedvenc bécsi balett-táncosomnak írtam levelet. Még sose válaszolt és nem is fog, de gondolok rá. Hajnalban a pinceablakon berepült egy zöldike, egy verébnél alig nagyobb madár, neki adtam oda a levelet. Cserébe összeszart itt mindent, az egyik dobozba be is fészkelt, éppen az Emily Dickinsonszentélybe. A temetésre végül egyedül mentem el. Joseph Cornell NYC, 3708 Utopia Parkway OLTY PÉTER Féreg A tárgyakra vetült nemben a kétség bizonyossága az álmatlan elé tárul. Ez elméletileg helytáll. Az érv, hogy tagadásával csak újból megerősíti a szkepszist ugyanakkor nem elég lágy, hogy aludhasson. Az újabb tagadástól mintha más szintre ereszkedne, s ezt kétségbe lehet vonni megint, mint maradék álmot. S ha kétsége megint mélyebb szinten nyer megerősítést, mely újfent tagadást kér, s így tovább, ellazulás nélküli