Alkotmány, 1898. április (3. évfolyam, 78-103. szám)
1898-04-01 / 78. szám
jötte. április a. ALKOTJVÁÜT, régi cimével és évfolyamaival együtt átengedtük Ilyürky Ödön urnak, addigi szerkesztőjének tulajdonába ; a Társulat azonban továbbra is hivatalos közlönyének tekinti s ennek fejébe nagyobb példányszámban rendeli meg az igazgató választmány tagjai számára. Egyenesen a katholikus hitéletet szolgáló ájatossági kiadványaink 3 új kötettel szaporodtak; egyik közülök a fordítónak gyönyörű rajzaival uszítve jelent meg. Népiskolai tankönyveink átdolgozását és javított új kiadását a múlt évben is folytattuk, lassúbb tempóban ugyan, mint szerettük volna, de a dolog nem rajtunk múlt. E mellett azonban újakat is adtunk , és a múlt évi jelentésemből előre jelzett terv szerint, a különféle fokozatú népoktatási intézetek számára vagy 30 új tankönyv írására hirdettünk pályázatot. — aminek eredményéről azonban majd csak a következő jelentés szólhat. A Népnevelő, ezen ingyenes tanügyi lapunk, megkezdett irányban folytatja működését, a régi szerkesztő kezei alatt. Lassan bár de hódit, s azt hiszem, hogy a kath. néptanítók hálájára már eddig is számot tarthat a Társulat, — vajha a hivatalos példányokon fölül a népnevelés munkásai előfizetés által is minél többen támogatnák ! Hogy a szorosan vett néptanítók mellett, a katholikus kántorok érdekeit is lehetőleg szolgáljuk. Társulatunk a múlt év folyamán átvette a Kutschera József által szerkesztett „Kath. egyházi Zene-Közlöny“-t, mely azóta a korábbi szerkesztőség gondozása alatt, a Társulat kiadásában jelen meg. Az anyagi áldozat világos tudatával ment bele az igazg. választmány ezen vállalatba ; de egyrészt az ügy, melyet a lap szolgálni kíván, s másrészt a remény, mely fokozódó pártolással biztat, s egyelőre ez érdemben is megnyugtathat bennünket. Legyen szabad itt megemlékeznem azon tankönyvvizsgáló bizottságról, mely a Nm. püspöki kar ideiglenes megbízásából Társulatunk kebelében működik. Ezen bizottság a múlt évi ülésein öszszesen 45 tankönyvet bírált meg, s ezek közül 24-et appróbált a katholikus népiskolák használatára. A múlt évi június 24-én tartott üléséből pedig — részint mandátumának kiterjesztése, részint eljárási szabályzatának szükségessé vált módosítása végett — alázatos felirattal járult a Herceg-Primás Eminenciája elé. A katholikus középiskolák használatára a Hajdu-Zoltvány-féle „Lélektan és gondolkodástan“ új és javított kiadásban jelent meg, é s mint új vállalat, a Demény Dezső „Alapvető hittana“, melyet az „Ágazatos hittan“ még a jelen év folyamán fog kiegészíteni. Népiratkáink sorozata 13 új füzettel gazdagodott (4 foglalkozik a szocializmussal) és a régebbiek közül is 4 jelent meg újabb kiadásban. A Magyar nép könyvtára címen megindított s igen megkedvelt vállalatunk 6-ik kötete jelent meg a múlt évben, és a következő kettő is már sajtó-készen van. Ifjúsági irataink az elmúlt évben ismét 5 kötettel szaporodtak. A szépirodalom s az egyes szaktudományok köréből a Tudományos és irodalmi osztály kiadásában 10 új füzet (20—29. sz.) jelent meg, melyek az osztály havi ülésein bemutatott értekezéseket tartalmazzák. Továbbá ugyanezen osztály — a történeti okmánytár régebben kezdett előmunkálatainak folytatása mellett, egy igen érdekes történeti forrásmunka kritikai kiadását készítette elő, mely már nemsokára kikerül a sajtó alól. íme m. t. Nagygyűlés, a vázlatos kép, mely Társulatunknak a katholikus irodalom terén egy év alatt kifejtett munkásságát mutatja. Ha a nyomtatott ívek számát keressük, — a kézbesített részletes kimutatás szerint, jóval túlmegyünk az ötmillión. De én e nagy számnál is fontosabbnak tartom, amit előre is bátor voltam jelezni, hogy a katholikus hitélet, valamint a népiskolai szükségletek és a népies irodalom kiváló gondozása mellett, a felsőbb iskolák és a művelt nagyközönség igényeinek, sőt az egyes szaktudományoknak is néminemű szolgálatot tehettünk, és ebben leli igazolását ama föntebbi állításom, hogy Társulatunk egyre szélesebb mezőkön és mind mélyebbre eresztett ekével iparkodik teljesíteni a nemzeti közművelődés terén fölvállalt munkáját. Ez azonban, m. t. Nagygyűlés, az éremnek csak egyik oldala ; a másik a financiális eredmény, mely nem ugyan önmagáért, hanem mint az erkölcsi hatás mértéke és a további munkálkodás egyik kezese, kiválóan érdemes m.t. közönségünk figyelmére. Azért tisztelettel kérem, méltóztassanak az érem ezen oldalára is egy tekintetet vetni. A kézbesített évi jelentés részletes adatai, valamint a mai napirend során tárgyalásra kerülő igazgatósági választmányi határozatok ezen oldalról is megnyugtató képet nyújtanak. A szabályszerűen felülvizsgált zárszámadások szerint egész évi gazdálkodásunk átlag a múlt évi nagygyűlés által helybenhagyott költségvetés keretei között maradt. A kimutatott pénztári maradvány (3228 frt) első tekintetre talán igen kevésnek látszik , de ha ehhez hozzáadjuk az alapítványi vagyon (1178 forint) és a külön kezelt alapok (456 frt) szaporodását, valamint az új társulati ház építésénél igénybe vett tőkék után ez időre elmaradt kamatjövedelmet (c. 3500 frt) és még az illusztrált Szentírás előmunkálatai címén, a költségvetés keretén kívül, előlegképpen kifizetett 3000 frtot, akkor a tényleges pénztári eredmény is sokkal kedvezőbben jelentkezik, jóval a 11.000 írton felül. S ha még megemlítem, hogy ezt a pénztári eredményt kizárólag a lefolyt év üzleti forgalma után, a Társulat forgalmi tőkéjének legcsekélyebb igénybevétele nélkül értük el, akkor, úgy hiszem, az érem másik oldalasával is meg lehetünk elégedve. Csupán a leltári vagyon rovata az, mely a múlt év végén az előbbeni években megszokott növekedés helyett, némi csökkenést mutat. Nem véletlen ez, m. t. Nagygyűlés .amennyiben a közeli átköltözésre való tekintetből sem akarhattuk raktárainkat a szükségesen fölül megterhelni. Igenis, az átköltözés! Miért az nagy, társulatunk félszázados életében mindenesetre korszakalkotó vállalkozás, melyhez m. t. közönségünk egy év előtt adta megegyezését : az új társulati ház építése immár befejezéséhez közeledik. Már az elmúlt fél tető alatt érte, s ez idő szerint belső berendezésén dolgoznak. Slékóztassék megengedni, hogy az érdemben még néhány percig fáraszthassam szíves türelmüket. Kötelességemnek tartom met közönségünknek bejelenteni, amiről az időközben teljesített fizetéseknél magam is meggyőződtem, hogy az építkezés szigorúan a múlt évi nagygyűlés által elfogadott tervek és költségvetések keretein belül maradt , s hogy ezt az egyensúlyt a végső elszámolás sem fogja megzavarni, erről a vezető architektus úr ismételt nyilatkozata biztosít. A szükséges fedezet azonban, melyhez átmeneti kölcsönképpen a társulati elnökség a forgalmi tőkét is igénybe vette, még így is sok gondot okoz. De amint a Társulat régi házának eladása, amire m. t. közönségünk az igazgató-választmányt már a múlt évi nagygyűlésen felhatalmazta volt, sikerülni fog : ez a nehézség is le lesz győzve. És lesz a Társulatnak uj palotája, mely fél századon át szerzett tekintélyének megfelel; lesz fényes díszterme hol gyülekezhetik ; lesz a Társulat nemes céljaira szolgáló nyomda és könyvkötő műhely ; szóval lesz egy uj otthon, mely a Társulat igényeinek beláthatatlan hosszú időkre megfelel. És ezt az új otthont még a jelen év nyarán mindenesetre augusztus 1-ig el is foglalja. A magánlakások is ugyanezen határidőre adatnak ki. De éppen mivel ezen átköltözés Társulatunk félszázados jubileumával is egybe esik, az igazgató választmány illendőnek találta, hogy ezen nemzeti művelődés-történetünkben is jelentékeny mozzanat megfelelő ünnepség által tétessék jelessé, s ehhez képest 1898. január 27-én tartott üléséből megbizta az elnökséget, hogy a jövő őszön a kitelhető solennitással megtartandó zárkő-letételi ünnepség iránt intézkedjék. Ez irányban tehát, m. t. nagygyűlés, a legjobb reménységgel várakozhatunk. De mielőtt mai jelentésemet befejezném, tartozom még egy nyilatkozattal a társulati elnökség részéről, mely a Társulat működésével elért eredményeket mindenkor igazságos osztozással ruházta át a Társulat tisztviselőire. Ezt az elismerést, méltóztassék megengedni, hogy ezúttal is kifejezhessem. De mivel ezen elismerés a mai napon a Társulat első hivatalnokával szemben egyszersmind búcsúszó is, hadd emelkedjék magasabbra szavam, melylyel a távozó igazgató úr buzgó működéséért külön is köszönetet mondva, választott új pályájára Isten leggazdagabb áldásait kívánom. Ezek után még csak egy kérésem van, hogy az előzőkben foglalt jelentésemet kegyes tudomásul venni méltóztassék, Kisfaludyt zajosan megéljenezték. Ezután a társulat tudomány és irodalmi osztályának újonnan választott tagjainak a bíboros hercegprimás által jóváhagyott névsorát hirdették ki. Az osztálynak új tagjai lettek: Acsay Antal dr., Esterházy Sándor dr., Meininger Ferenc, Kovács Sándor, Mrázy Engelbert dr., Récsey Viktor dr., Rézbányai Ferenc dr., Zelliger Vilmos dr. és Wosinszky Mór. Ezután Kiss János dr. terjesztette elő igazgatói jelentését, melyet a közgyűlés nagyjában szintén felolvasottnak tekint. Kiss János dr. tehát csupán arra szorítkozott, hogy megható szavakkal vett búcsút a Társulattól, melynek igazgatói tisztjét oly hosszú időn át töltötte be, nagy szakavatotsággal, ügybuzgósággal s midőn búcsúzott, ünnepélyes ígéretet tett, hogy uj működési körében is a Társulatnak mindenkor a leglelkesebb híve és támogatója lesz. Lelkesen megéljenezték e szavait, Hets Ödön fővárosi ügyvéd pedig azon általános helyesléssel fogadott indítványt tette, hogy a közgyűlés mondja ki, hogy az igazgató-választmány tegyen javaslatot, melylyel a Társulat a távozó igazgatónak elismerését és háláját nyilváníthassa hosszas, sikeres ügyszerető munkálkodásáért. Hets Ödön indítványát egyhangú lelkesedéssel magáévá tette a közgyűlés. Kiss János dr. jelentése így hangzik Kiss János dr. igazgató jelentése. A Szent István Társulat nagyméltóságú elnökségének kezdeményezésére s a nagyérdemű igazgató-választmánynak, továbbá a hetes-, gazdasági és tankönyv-vizsgáló bizottságnak, végül a Tudományos- és Irodalmi Osztálynak intézkedése folytán az 1897-ik év folyamán napvilágot láttak, illetve jelenleg előkészületben vannak a következő kiadványok : I. A Szent-István-Társulat tagilletményei?! A) 1897-re. 1. Az 1897-iki tagilletmények első és legjelentősebb részét a Mihályfi Ákos dr., cisztercitarendű hittudományi tanár által szerkesztett Katholikus Szemle 5 füzete képezte, 65 ívnyi terjedelemmel. 2. A tagilletmény második részét teszi Ruschek Antal, győr-nádorvárosi esperes-plébános „A keresztény nő“ című munkája, 10 és fél ívnyi terjedelemmel, 9 illusztrációval, díszes egész vászon kötésben. 3. A tagilletmény harmadik része Stolz Albán „Üdvözlégy Mária“ című műve, melyet Ruschek Antal esperes-plébénos irt át magyarra, 16 ívnyi terjedelemmel, 1 külön lapon nyomott és számos szövegillusztrációval, díszes egész vászonkötésben. 4. A társulati Értesítő, 22 számban, 22 iv. dr. Gyürky Ödön, a Budapesti Katholikus Kör titkára szerkesztésében. Ilykép az 1897-iki tagilletmények ivszáma, a Társulati Értesítő 22 ivet nem számítva 91 és fél, tehát a köteles 90 ivet túlhaladja s tekintve azt is, hogy két kötete illusztrálva és kötve adatott a tagoknak, a 3 frt 15 kinyi tagdíjjal igen kedvező arányban áll. A millennium alkalmából a Tudományos és Irodalmi Osztály által megbízás útján íratott „A honfoglalás emléke“ című történeti emlékmű, melyet a Társulat tagilletményesől 1897-re szánt, még eddig nem készült el, de legközelebb sajtó alá fog jutni s valamelyik következő évre jut tagilletményül. B) A jelen évre 1898-ra a következő kiadványok fogják képezni a tagilletményt: 1. A Katholikus Szemle 5 füzetben körülbelül 50 ívnyi terjedelemben, Mihályfi Ákos dr. úr szerkesztésében. 2. May Károly, kiváló német utazási regényíró „A csendes óceánon“ című munkája, Szekrényi Lajos magyar bánhegyesi lelkész fordításában, mintegy 40 ívnyi terjedelemmel. 3. A Szent-István-Társulat névkönyve. A „Társulati Értesítőt“ a Szent-István-Társulat átadta Gyürky Ödön dr., az eddigi szerkesztő tulajdonába, ki azt ezentúl több hazai katholikus egyesület és egyesek támogatásával adja ki. E lapot a Szent-István-Társulat 300 frtnyi megrendelési díjért összes intézői és választmányi tagjai részére járatja. Ezentúl a Társulat ebben s ezen kívül úgy érintkezik tagjaival, mint a „Társulati Értesítő“ megindítása előtt, amennyiben a „Katholikus Szemléhez“ a szükséghez képest „A Szent István-Társulat Értesítője“ címmel hivatalos közleményeket csatol. 5.