Alkotmány, 1900. november (5. évfolyam, 260-285. szám)
1900-11-07 / 265. szám
ALKOTMÁNY. 265. szám. 10 Szerda, 1900. november 7. engedélyek többé ne adassanak ki; ha vannak ily rendeletek, haladéktalanul visszavonassanak; azok ellen pedig, akik ily módon engedély nélkül árusítanak, a legszigorúbban kell fellépni. (Rablási kísérlet az országúton.) Szombaton, e hó 3-án a Kis-Marton és Lérc között elvonuló országúton merész rablási kísérlet történt. Dunkl Györgyné szent-györgyi földmivesné a mondott napon estefelé Kis-Marton tele ment gyalog az országúton. Midőn Kis-Marton közelében a hercegi vadaskert mellett egy idősebb csavargó megtámadta, botjával az asszonyt többizben megütötte és pénzét követelte. Minthogy Dunklné nem adott neki pénzt, a csavargó kést rántott és megöléssel fenyegette, ha pénzét nem adja elő. Ebben a kritikus pillanatban egy kocsi jött, amire a csavargó elszaladt. Az asszony nyomban Kis-Martonba sietett és megtette a feljelentést a csendőrségnél, ahonnan azonnal több járőr ment a csavargó nyomozására. (Munkások boszuja katonatisztek ellen.) A Przemyslben állomásozó 58-ik gyalogezred tisztjeire veszedelmes idők járnak. A tisztjünkről az a hír terjedt el az ottani munkások közt, hogy a közkatonákkal embertelenül bánnak és szidalmazzák a munkásokat. Az ezred legfiatalabb kadétja pedig nyilvánosan inzultálta a munkások vezetőjét, Liedermann dr. ügyvédet. Ezért a munkások boszut forraltak az ezred tisztjei ellen, kiknek együnk tegnap este az utcán megtámadták és véresre verték. A boszumozgalom csakis a nevezett ezred tisztjei ellen irányul, mi abból is látható, hogy ugyanazon időben más ezredbeli tisztek is jártak az utcán, de azokat nem bántották. Az 58-ik ezredbeli tisztek védelmére most katonai őrjáratok cirkálnak az utcákon. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * A kritika szabadsága. Eddig úgy volt szokásban, hogy színházi referádáinkban szabadon kimondhattuk véleményünket bármely színházban előadott darabok művészi nívójáról, tökéletességeiről, vagy fogyatékosságairól. A bíráló hang természetesen váltakozik a bírálandó tárgy szerint. Ha az ember a közerkölcsöket, a közízlést látja veszélyeztetve valamely darabban, nagyon természetesen a legerélyesebb hangon szólal föl, hogy a darab előadása betiltassák, vagy egyszer s mindenkorra levétessék a műsorról. Az újonnan feltalált ,Üsd vissza ”-féle rendszer azonban kis híja, hogy az említett régi szokáson sebet nem ütött. A Haeárid című napilap Rózsahegyi Kálmán ügyében, melyet olvasóink is ismernek, kissé erélyesen talált felszólalni a múlt héten a Magyar Színház ellen, a betegségéből most lábbadozó színész javára. A Magyar Színház vezetősége erre azzal felelt tegnap, hogy a Hazánktól elvette a szabad jegyet s ugyancsak a tegnapi nap folyamán hasonló indokból a Magyar Szó című laptól is. A Hazánk tegnapi számában erélyesen tiltakozott a Magyar Színház ezen nálunk igazán szokatlan retorziója ellen már csak azért is, mivel a jegymegvonás egyik okául azt hozza fel a nevezett színház, hogy oly kevés előfizetővel rendelkező lapnak, mint a Hazánknak nem adhat szabadjegyet. De egyúttal a kritika szabadsága ellen elkövetett merényletnek is minősítette a színház eljárását, mely ellen az egész sajtó védelméhez folyamodott a nevezett lap. Amint ez a dolog a sajtó tudomására jutott, a Budapesti Újságírók Egyesülete még tegnap este választmányi ülést tartott, amelyen egyhangúlag elhatározták s ezt publikálták is, hogy a Magyar Színház vezetőségének eljárásában az egész sajtó sérelmét látja. Hangsúlyozzák a nyinyilatkozatban azt is, hogy a színházakról szóló hírszolgálat nem a sajtónak az érdeke, hanem a színházaké ; a színházjegy nem kedvezmény, hanem eszköz arra, hogy a sajtó, amely úgy is nagy anyagi áldozatokat hoz a magyar színészetnek, könnyebben végezze ezt a hivatását. Ha pedig valamely színház bármely okból a szabadjegyet megvonja akár egy laptól, akár az egész sajtótól, annek olyan az irányzata, amely a nyilvánosság ellenőrző és bíráló jogait támadja meg s mint ilyen a legerősebb tiltakozást hívja ki és a leghatározottabban visszautasítandó. A Budapesti Napló szerkesztősége ezen előzmények után a szabadjegyet visszaküldőbe egy levél kíséretében, amelyben erősen tiltakozik a Magyar Színház eljárása ellen, mert, ki tudja, legközelebb nem ő reá vagy más lapra mondja-e ki a színház, hogy kevés az előfizetője, tehát: vissza a szabadjegygyel! A Magyar Színház vezetősége végre is, úgy látszik megfontolta a dolgot s egy ma este megjelent kommünikében tegnapi intézkedéseit viszszavonta. A kommünikében az áll, hogy a sajtó félreértette a színház vezetőségének intencióit, de mivel a félreértés megvan, nehogy az továbbra is fennmaradjon, a Hazánk és a Magyar Szó szabadjegyeit újból érvényeseknek jelenti ki. Ezzel a Magyar Színház és a sajtó között felmerült incidens, — mely szerencsére csak két napig tartott — végett ért. De szükségesnek tartjuk kimondani, hogy a kritika szabadsága ellen igen veszedelmes jelenségnek tartjuk a Magyar Színház cselekedetét. Kritizálni lehet szabadjegy nélkül is s egyetlen színház sem kerülhetné el a kritikát szabadjegy nélkül sem. Duzzogásból pedig igazán nem szabad oly cselekedetre ragadtatnia magát senkinek sem, hogy nagy és fontos érdekeket sértsen vele. Ha akár személy, akár testület,lehet az részvénytársaság is!) a sajtó valamely orgánuma által megtámadtatik s esetleg igazságtalanul — de sohasem a művészeti szempontot tekintve — tessék magának elégtételt venni vagy a bíróság útján, vagy az igazságnak nyilvános elmondása által. Ez a dolog rendje. Az igazságtalan kritika fölött pedig itél maga a közönség. * Blaháné üdvözlése. A Blaháné jubileumára rendezett ünnepségre Széll Kálmán miniszterelnököt is meghívták. A miniszterelnök Szirmai Imréhez, a Népszínház tagjához intézett alábbi levélben mentette ki magát: «Tisztelt művész úr! Most vettem a Blaha Lujza művésznő tiszteletére rendezendő ünnepre szóló meghívót. Együtt érzek az ünneplőkkel annak a magyar művésznőnek ünneplésében, akinek a magyar nyelv, a magyar dal és a magyar művészet oly sokat köszönhet és legmelegebb hazafias elismerésemet én is szívesen fejezem ki neki, az estélyen azonban őszinte sajnálatomra elfoglaltságom következtében meg nem jelenhetek. Fogadja tisztelt művész ur tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1900. november 3-án. Szék.» Gróf Zieglevich István intendáns Blaha Lujzához a következő levelet intézte: «Méltóságos báróné! Családi mély gyászom miatt nem vehetek részt nyilvános mozgalmakban, gyengélkedő egészségi állapotom pedig meggátolt abban, hogy önt, tisztelt és kedves művésznőt, jubileuma ünnepén felkeresve, élőszóval adjak kifejezést annak a nagyrabecsülésnek és rokonszenvnek, amelyet rég, nagyon rég ön iránt táplálok. De ha már személyesen ki nem fejezhetem mindazt a csodálatot, amelyet úgy művészete, mint egyénisége bennem ébreszt, a nemzet ünnepén néma még sem maradhatok, innen beteg szobámból irom tehát őszinte szívből fakadó üdvözletemet. Tartsa meg Isten Önt a színpadnak, családjának, barátainak egészségesen, vidáman, gondtalanul még soká, igen soká. Őszinte régi bámulója és barátja Keglevich István.» * Jászai Mari Kolozsvárott. Jászai Mari folyó hó 8-án kezdi meg vendégszereplését Kolozsvárott. 8-án a Medeá ban, 11-én Bánk bán-ban, 12-én az Idegen nő-ben, 13-án Essex gróf-ban fog fellépni. A kolozsváriak érthető érdeklődéssel várják a nagy művésznőt. * A Népszínházból. A Népszínházban holnap és holnapután a San Toy kerül színre. A khinai daljáték előadásainak sorozatát az Asszonyháború pénteki bemutatója és utána következő előadásai szakítják félbe. Gerő Károly emez énekes bohózatának zenéjét Barna Izsó, a Népszínház karnagya állította össze. Blaha Lujza asszony mellett Fedák Sári és Amon Margit is énekkel és tánccal élénkítik szerepüket. Az Asszonyháború háromszor egymás után kerül színre: pénteken, szombaton és vasárnap este. Vasárnap délután Mader Raul és Pásztor Árpád operettje a Kadétkisasszony kerül színre, a címszerepben Küry Klárával. * A fővárosi színházak és a Vörösmarty szobor. Színházi körökben az a hír járja, hogy az összes fővárosi színházakban Vörösmarty születésének 100 éves fordulóján ünnepi előadásokat fognak tartani, melyeknek tiszta jövedelmét felajánlják a Vörösmarty-szobor alapja javára. * A direktor úr és a primadonna. A Színészegyesület fegyelmi választmánya rosszalásra ítélt egy színigazgatót, mert az a primadonnája ellen panaszkodott. Csakhogy érdekes előzménye van ennek a dolognak. A vizsgálat kiderítette, hogy a direktor úr egy szál hegedű mellett tartat operett-előadásokat s a nagyreményű «zenekar» úr közbe-közbe játszik is, ha tudniillik a hegedűre nincs szükség a darabban. De elkövette a direktor úr azt a hallatlanul vakmerő inzultust is, hogy primadonnáját nyilvánosan plakátokon lehordta, azt állítván, hogy az a kitűzött darab főszerepét nem tudta s nem is fogja soha megtanulni, mert nem is ott termett, ahol a memóriát osztogatják. S most még kapta magát, a primadonnáját jelentette fel a dicső férfiú. Ennyi igazgatói önkénykedés után ugyancsak rászorult ő kelme a dorgatóriumra. Az illető direktor nevét egyébként sűrű homály fedi. * A magyar képzőművészek egyesületének festészeti osztálya tegnap Zala György elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen kizárólag K. Lippich Elek miniszteri tanácsosnak a «Műcsarnok»-ban megjelent levelét tárgyalták. Elsőben Márk Lajos ismertette Lippich levelét, melyben a levél írója a rajztanítás ellenőrzésére művészeti felügyelőket ajánl, kiknek a műszlés fejlesztését célzó működése mindenesetre üdvös hatással lenne az ifjúságra. A gyűlés Márkkal egyetértőleg örömmel fogadja a felvetett eszmét. Ujházy hosszabb beszédben konstatálja, hogy az iskolákban kevés a szeretet a művészetek iránt, minek fejlesztésére Lippich ajánlatát üdvösnek találja. Ugyanily értelemben nyilatkoztak még többen a jelenlevő művészek közül. A gyűlés egyhangúlag öt tagú bizottságot választott, melynek tagjai írásba foglalt memorandumot fognak a közoktatásügyi miniszter elé terjeszteni, melyben a művészek kívánságát bővebben fogják kifejteni. FŐVÁROS. — A főváros a lazaristáknak. A székesfőváros pénzügyi bizottságának tegnapi ülésében szóba került a lazaristák templomépítési ügye is. A főváros ugyanis egy telket adományozott annak idején a lazaristáknak, amelyet azonban az érdemes atyák köszönettel visszaadtak, mert időközben saját pénzükön vásároltak egy telket a Ranolder-intézet közelében. A pénzügyi bizottság most a lazaristák kérelmére egyhangúlag 100.000 koronát szavazott meg templomépítés céljából olyképpen, hogy a megszavazott összeg 1902. évtől fogva öt évi részletben folyósíttatik. — Tanítók ügye a közgyűlés előtt. A holnapi közgyűlésen, mint értesülünk, Dezsényi József bizottsági tag szóváteszi azt a támadást, mit a Pesti Hírlap a tanítók ellen intézett. A dolog interpelláció alakjában kerül szőnyegre. VIDÉK. (Zsidó virilisták Pozsony vármegyében.) Pozsony vármegyének 248 virilistája között 66 zsidó van. És még azt mondják, hogy a vagyon nem vándorol zsidó kezekbe ! Nos, ez a szomorú részletképecske is bizonyít valamit. (Beniczky főispán jubileuma.) Beniczky Ferenc Pest megye főispánjának jubileuma nagyszabásúnak ígérkezik. A jubileumon részt vesz az egész megye, összes városaival és községeivel. Fűmozzanata lesz az a rendkívüli közgyűlés, amelyet az eddigi megállapodás szerint e hónap 24-re hívnak össze. A tisztviselői kar testületileg tiszteleg a főispánnál és egy emlékalbumot nyújt át neki az összes tisztviselők arcképével. A megye városainak és községeinek küldöttségei következnek. Az ünnepséget diszlakoma fejezi be. EGYESÜLETEK Szinielőadás a Budapesti Katholikus Népkörben. A IX. ker. Bakáts-tér 10. szám alatt levő Katholikus Munkásnők Otthona november hó 4-én nagyszámú és jobbára női közönség részvételével, nagysikerű szinielőadást rendezett a Katholikus Népkör helyiségében. (Vill., Mária Terézia-tér.) Előadták «Mária szive, vagyis a megvédett becsület»című németből fordított ötfelvonásos színdarabot, mondhatni legendát, melyben a következők játszottak: Nusser Irma (Szűz Mária), élőkép, Brenn Józsa (fejedelemasszony), Hagara Juliska (hercegnő), Molnár Erzsi (munkásleány), Borda Juliska (az orvos leánya), Hickl Irma (fogoly, nagyon kedves volt), Szontagh Ilona, Váradi Berta, Ireő Anna, Cseh Erzsi, Hauka Róza és Béla Margit (udvarhölgyek). Ez az egyszerű szinmű, melynek szerzője ismeretlen, mostani alakjában is amilyen páratlan hatást keltett a mai estén : éppoly sikerrel s tetszéssel találkozik majd minden katholikus, főleg vidéki műkedvelői színpadon, némi átdolgozás után. Ez a pompás darab megérdemelné, hogy száz meg száz példányban kinyomassák s elterjedjen. Mond-