Alkotmány, 1901. április (6. évfolyam, 79-103. szám)

1901-04-23 / 97. szám

ALKOTMÁNY. 97. szám.­­ Kedd, 1901. április 23. A trónörökös nyilatkozata. Budapest, ápr. 22. A liberális lapok nem fogynak ki a találgatá­sokból és a lelkiismeretlen gyanúsításokból s ráfogásokból Ferenc Ferdinánd trónörökös «af­fér»-j ében. Előző számunkban kimutattuk a ne­­­vetségességét annak a liberális híresztelésnek, hogy a trónörököst ő Felsége magához rendelte volna ad audiendum verbum. Most a liberális lapok maguk is — érthető sajnálkozással — be­ismerik híresztelésük alaptalanságát. A főherceg ugyanis — mint a liberális lapok kénytelenek konstatálni — a Linz mellett levő hellmansoedi birtokára utazott. A brünni Lidowe Noviny arról értesül, hogy az­ uralkodó előzetesen megengedte, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg elfogadja a katholikus Schulverein védőségét és megadta az enge­délyt, hogy a főherceg elmondja ismeretes beszédét. A főherceg azonban nem fogja be­érni azzal, hogy protektora legyen a Schul­­vereinnak, hanem impulzust fog adni egy na­gyobb akcióra, mely a nagynémetek politikai ézelmeinek megfékezését tűzte ki céljául. A Széll-kormány félhivatalos lapja, a Magyar­­Nemzet, palástolatlan rokonszenvvel közli, hogy a párisi Temps csodálkozását fejezi ki a főherceg meggondolatlan nyilatkozatán, mely az egész monarchiában, de leginkább Magyarországon nagy feltűnést keltett.* A Berliner Tagblattnak a következőket távírja budapesti levelezője. «Itteni jól informált körökben a következőket beszé­lik Ferenc Ferdinánd főherceg nyilatkozatáról: Az uralkodónak nem volt előzetes tudomása a főherceg beszédéről és eleinte nagyon haragudott miatta, de csakhamar megnyugodott és azt mondta, hogy az egész dolog a trónörökös politikai ügyekben való tapasztalatlanságának következménye. Az uralkodó állítólag úgy nyilatkozott, hogy a magyar sajtónak ebben az ügyben való magatartása méltóságteljes volt, amennyiben nem fújta föl nagy állami afférré. Egy kis óvatosságra való figyelmez­tetés azonban nem ártana a fiatal trónörökösnek.» A Frkf. Ztg. bécsi levelezője a következőket írja­­-*- amint látszik, hasból — lapjának: «A trónörökös nyilatkozatát okvetlen szóba hozzák a trónörökös házassági deklarációjának tárgyalása alkalmával. A klerikálisok ezért nagyon erőlködnek, hogy a bizottságnak erről szóló jelentését leszorítsák a­­.napirendről Nagy a felháborodás a főherceg titkos tan­ácsadói, Schwarzenberg, Thun és társai ellen, akik ravasz számítással felhasználták az alkalmat, amikor az uralkodó vendégével, a német trónörökössel volt elfoglalva és átvetették vele a Schulverein feletti protekturátust és ezáltal megzavartatták a pártok nyugalmát. Lehetséges, hogy a klerikálisok ezáltal önkéntelenül a Schtönerer-pártiak malmára hajtották a vizet.» Bécsi tudósítónk jelenti: Tekintettel arra a vitára, melyre a katholikus iskolaegyesület védnökségének elfogadása a trónörökös által vezetett, politikai kö­rökben és a keresztény sajtóban is élénken foglal­koztak azzal a tagadhatatlan ténynyel, hogy a «Neue Frein Presse» volt az a lap, amely megpendítette a képviselők felszólalását. A nemzetközi zsidóság köz­lönyének parancsát a nagynén­et «antiszemiták» nyomban megfogadták és bizonyára nem rajtuk múlt, hogy nagyobb botrányt nem bírtak rendezni. Wolf lapjában természetesen védekezik az ellen a «ráfogás» ellen, hogy ő és társai az «Alliance israe­­lite» szolgálatait végzik, az események azonban minduntalan azoknak adnak igazat, akik e vádat egészen nyilvánosan hangoztatják. Íme egy újabb eset: Schönerer és társai tudvalevőleg azzal az in­­dítványával állottak elő a képviselőház minapi ülésén, hogy a kormány alkalmas rendszabályok útján korlá­tozza a holtköz birtokvásárlásait. És honnan szedték a «Les von Rom» hősei ezt a bölcs eszmét, amely kü­lönben a parlamentet derültségre fakasztotta! Ugyan­abból a «Neue Freie Presse»-ből, melynek felszó­lítására a trónörököst rohanták meg. Emellett az az érdekes, hogy a mondott zsidólap a papi birtokgya- rapodás korlátozásáról írt és ezelőtt 14 nappal megjelent­­cikkében csak nagy szerényen azt a kérdést vetette fel, hogy nem-e lesz majd valamikor szükséges, hogy állam is állást foglaljon e kérdésben. A Schönerer­­párt azonban megértve a cikk tulajdonképpeni cél­zatát, leszámította a «Neue Freie Presse» jó szándé­kát és a jelenbe tette át a jövőre vonatkozó cikket. Meg is dicsérte érte a lap Schönerer urat, az «osztrák antiszemitizmus apját». Hogy pedig tényleg a zsidó­ság romboló irányzata szól a nagynémetek minden egyes indítványából, arra jó lesz figyelemmel lenni azoknak, akik azt hiszik, hogy ezek az emberek önálló politikusok. Keresztügyek. Budapest, április 22. A szent kereszt miatt egyik budapesti járás­­bíróságnál is támadt «affér». Az ügy, melyről mai vezércikkünk szól, a következő: A múlt pénteken délelőtt 10 órakor a budapesti VI. ker. kvi járásbíróság egyik tárgyalószobájában Petz István dr. kir. aljárásbirót a tárgyalásra váró felek egyike, rámutatva az asztalon álló feszületre, hirtelen igy aposztrofálta meg: — A kormány rendeletéből áll itt ez a feszület, vagy pedig a biró úr önkényesen helyezte oda? Petz biró a tiszteletlen hangra azért megőrizte hidegvérét és minden indulat nélkül válaszolt: — Ahhoz önnek semmi köze! Mire amaz dühösen, kiabálva szólott: — De követelem, hogy a biró úr feleljen a kérdé­semre, váljon kormányrendeletből, vagy önkényes intézkedéséből áll-e itt a feszület? Petz biró erre, törvénybiztosította jogával élve, rendreutasította az illetőt, aki erre indulatosan jár­kált föl s alá a szobában, dühös kifakadásokkal zavarva a megindult tárgyalásokat. Petz bíró eközben kétszer is reászólt*. — Kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy ehhez a kérdéshez többet ne szóljon hozzá, mert szigorú pénzbírsággal sújtom. Ezzel nyugodtan letárgyalva néhány pert, elővette a Budapesti közúti vasúti társaság kártérítési perét Dreher Antal ellen és kérdezte, hogy kik a felek képviselői. A villamos társaság képviseletében Kulpin Ferenc ügyvédjelölt mutatkozott be. Az izgatott viselkedésű másik fél eközben az ablakfülkébe állott s a bírónak ama kérdésére, hogy Dreher Antal képviseletében ki van jelen ? — ő válaszolt: -- Én! — Kicsoda ? kérdi a biró. — Ladányi Miksa dr. ügyvédjelölt! — Az ablakból kíván tárgyalni ? — kérdi a biró. Mire Ladányi indulatos hangon kiáltott: — Olyan bírói asztal elé, amelyen feszület áll, nem megyek és olyan asztal előtt nem tárgyalok! Petz biró elismerésre méltó módon megőrizve hig­gadtságát, nyugodtan szólott: —­0 Felsége a király nevében a kir. járásbíróság Ladányi Miksa dr. ügyvédjelöltet a bíróság előtt tanúsított tiszteletlen viselkedéséért 100 korona pénzbírságra ítéli és kötelezi arra, hogy az össze­get nyolc nap lefolyása alatt az állampénztárba fizesse be. Azután jegyzőkönyvet vett föl az esetről. Ladányi később kérésre fogta a dolgot, de a bíró jogos eljárása tudatában nem reagált erre. Az eset híre hamarosan elterjedt mindenfelé és általánosan elítélik Ladányi viselkedését, aki ügy­védjelölt létére jól tudhatná, hogy az 1895. évi dec. 16-án kiadott 54.001. számú miniszteri ren­delet a járásbirósági tárgyaló­helyiség fölszerelését akképp írja elő, hogy első helyen említi a feszületet, azután ő Felsége arcképét. Petz bíró különben már több ízben szívesen mon­dotta meg az üledelmesen kérdezősködöknek, hogy távolról sincs demonstratív szándéka a feszülettel, de szükségesnek tartotta a hely komolyságának emelésére a feszület odatételét, mert sajnálatosan ismeretes dolog, hogy akárhány olyan fél és jogi képviselő fordul meg a bíróságok előtt, aki nem vi­selkedik a helyhez méltó és jogosan megkövetelhető komolysággal. A feszületet húsvét táján a maga költségén vásárolta és helyezte az asztalra, mert már előzőleg többször szóba került a bírák között, hogy a kir. tábla termeinek és a vidék járásbíró­sági tárgyaló­szobáinak mintájára érvényt szerez­nek a fennebb említett miniszteri rendelet intézke­désének.* A keresztkérdés megvan kint az országban is, visszahatásképp a fővárosban előidézett kereszt­kérdésekre. Erre vonatkozólag egyik vidéki lap­ban a következő esetet olvassuk: Keresztkérdés Egerághon. A nagy keresztkér­dés után immár sor kerül a kis keresztkérdé­sekre. Egerágh, baranya megyei község iskolaszéke elhatározta, hogy községi iskolájában elhelyezi a keresztet A keresztkérdés véleményezés végett Baranya vármegye kit. tanfelügyelője elé került, ki a község előterjesztését immár véleményes jelen­tése kapcsán döntés végett fölt­erjesztette a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. AUSZTRIA. A csatornaja­vaslat a Rei­chsr­atban. Bécsi tu­dósítónk jelenti telefonon, hogy a kormány szerdán vagy csütörtökön fogja a csatornajavaslatot a Ház elé terjeszteni. A holnapi ülésen folytatják az illeték törvényjavaslat tárgyalását, mely 2—3 ülést fog igénybe venni KÜLFÖLD. Kultúrharc Portugáliában. A liberális és szabadkőműves aknakmunknak meg van már az a szomorú eredménye, hogy megkezdődött for­málisan a­­kultúrharc. Mint ottani jelentések mondják, a kormány rendeletet adott ki a vallási egyesületek elnyomására és Károly király a rendeletet helybenhagyta. Mindazok a szerzetes­­rendeknek, amelyeket eddig Portugáliában «meg­tűrtek», el kell hagyniuk az országot és a kolos­torokat szekularizálják. A kormány rendelete első­sorban is a jezsuiták ellen irányul, amely rend a leghatalmasabb Portugáliában. Már akkor, amikor először hire járt, hogy a kormány rend­szabályokat akar kiadatni a szerzetesek ellen, tüntetés volt az országban sokfelé. Oportóban egy ember hatalmas dinamitbombát tett le egy jezsuita­ kolostor kapujába, de még mielőtt a bomba fölrobbant volna, arra járó emberek ész­revették és a nagy katasztrófának elejét vették. A kormány attól való félelmében, hogy az egész országban nyiltan kitör az anti-katholikus láza­dás, minden gyűlést megtiltott s hogy az agitá­­lásnak végét vesse, sietett rendeletét kihirdetni. Ez a rendelet azonban, mely nyílt inaugurálása a kultúrharcnak, megtermi a maga reakcióját. A számbelileg nagy többségben levő katholikus érzelmű politikusok és egyházi férfiak máris megindították az ellenmozgalmat s nagyon lehet attól tartani, hogy ha a király a liberális és sza­badkőmives pártra áll, akkor ők csatlakoznak a Don Miguel párthoz, a portugál trónkövetelő hí­veihez. Ez pedig oly zavart idézne elő Portugá­lia belső életében, amely könnyen megbuktat­hatja az uralkodó liberalizmust. Delcassé oroszországi útja. A Figaro egy nyil­ván félhivatalos forrásból eredő közleményben ko­holmányoknak mondja azokat a híreket, amelyeket a nacionalista sajtó Delcassé külügyminiszter szent­pétervári útjáról terjeszt. Delcassé utazása—mondja a közlemény — különösen a mostani viszonyok kö­zött nagyon is érthető. Nem olyan időket élünk, hogy Franciaország és Oroszország véletlen esemé­nyek befolyásának tehetnék ki összeműködésüket. Európában a macedón­ kérdés újra nyugtalanítja a hatalmasságokat, amelyeknek eltökélt szándékuk ugyan, hogy az autonóm keresztényeknek a ber­lini szerződés jótéteményeit csorbítatlanul bizto­sítják, de úgy vélekednek, hogy ezek a jótétemé­nyek árthatnak az ő érdekeiknek és megbonthat­ják a békét. Ázsiában a válság végéhez közeledik. Ámde a hosszas és nehéz munka, amelynek Kínát békés uton reformálnia kell, teljesen egységes eljá­rást követel mindazoktól, akik ebben a munkában részt vesznek és más pontokon is, ahol sem Francia­­ország, sem Oroszország nincs közvetlenül érde­kelve, sokkal komolyabb a helyzet és sokkal általá­nosabb jelentőségű, semhogy a két állam el lehetne anélkül, hogy az esetleges változásokra való tekint

Next