Alkotmány, 1901. április (6. évfolyam, 79-103. szám)
1901-04-23 / 97. szám
ALKOTMÁNY. 97. szám. Kedd, 1901. április 23. A trónörökös nyilatkozata. Budapest, ápr. 22. A liberális lapok nem fogynak ki a találgatásokból és a lelkiismeretlen gyanúsításokból s ráfogásokból Ferenc Ferdinánd trónörökös «affér»-j ében. Előző számunkban kimutattuk a nevetségességét annak a liberális híresztelésnek, hogy a trónörököst ő Felsége magához rendelte volna ad audiendum verbum. Most a liberális lapok maguk is — érthető sajnálkozással — beismerik híresztelésük alaptalanságát. A főherceg ugyanis — mint a liberális lapok kénytelenek konstatálni — a Linz mellett levő hellmansoedi birtokára utazott. A brünni Lidowe Noviny arról értesül, hogy az uralkodó előzetesen megengedte, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg elfogadja a katholikus Schulverein védőségét és megadta az engedélyt, hogy a főherceg elmondja ismeretes beszédét. A főherceg azonban nem fogja beérni azzal, hogy protektora legyen a Schulvereinnak, hanem impulzust fog adni egy nagyobb akcióra, mely a nagynémetek politikai ézelmeinek megfékezését tűzte ki céljául. A Széll-kormány félhivatalos lapja, a MagyarNemzet, palástolatlan rokonszenvvel közli, hogy a párisi Temps csodálkozását fejezi ki a főherceg meggondolatlan nyilatkozatán, mely az egész monarchiában, de leginkább Magyarországon nagy feltűnést keltett.* A Berliner Tagblattnak a következőket távírja budapesti levelezője. «Itteni jól informált körökben a következőket beszélik Ferenc Ferdinánd főherceg nyilatkozatáról: Az uralkodónak nem volt előzetes tudomása a főherceg beszédéről és eleinte nagyon haragudott miatta, de csakhamar megnyugodott és azt mondta, hogy az egész dolog a trónörökös politikai ügyekben való tapasztalatlanságának következménye. Az uralkodó állítólag úgy nyilatkozott, hogy a magyar sajtónak ebben az ügyben való magatartása méltóságteljes volt, amennyiben nem fújta föl nagy állami afférré. Egy kis óvatosságra való figyelmeztetés azonban nem ártana a fiatal trónörökösnek.» A Frkf. Ztg. bécsi levelezője a következőket írja-*- amint látszik, hasból — lapjának: «A trónörökös nyilatkozatát okvetlen szóba hozzák a trónörökös házassági deklarációjának tárgyalása alkalmával. A klerikálisok ezért nagyon erőlködnek, hogy a bizottságnak erről szóló jelentését leszorítsák a.napirendről Nagy a felháborodás a főherceg titkos tanácsadói, Schwarzenberg, Thun és társai ellen, akik ravasz számítással felhasználták az alkalmat, amikor az uralkodó vendégével, a német trónörökössel volt elfoglalva és átvetették vele a Schulverein feletti protekturátust és ezáltal megzavartatták a pártok nyugalmát. Lehetséges, hogy a klerikálisok ezáltal önkéntelenül a Schtönerer-pártiak malmára hajtották a vizet.» Bécsi tudósítónk jelenti: Tekintettel arra a vitára, melyre a katholikus iskolaegyesület védnökségének elfogadása a trónörökös által vezetett, politikai körökben és a keresztény sajtóban is élénken foglalkoztak azzal a tagadhatatlan ténynyel, hogy a «Neue Frein Presse» volt az a lap, amely megpendítette a képviselők felszólalását. A nemzetközi zsidóság közlönyének parancsát a nagynénet «antiszemiták» nyomban megfogadták és bizonyára nem rajtuk múlt, hogy nagyobb botrányt nem bírtak rendezni. Wolf lapjában természetesen védekezik az ellen a «ráfogás» ellen, hogy ő és társai az «Alliance israelite» szolgálatait végzik, az események azonban minduntalan azoknak adnak igazat, akik e vádat egészen nyilvánosan hangoztatják. Íme egy újabb eset: Schönerer és társai tudvalevőleg azzal az indítványával állottak elő a képviselőház minapi ülésén, hogy a kormány alkalmas rendszabályok útján korlátozza a holtköz birtokvásárlásait. És honnan szedték a «Les von Rom» hősei ezt a bölcs eszmét, amely különben a parlamentet derültségre fakasztotta! Ugyanabból a «Neue Freie Presse»-ből, melynek felszólítására a trónörököst rohanták meg. Emellett az az érdekes, hogy a mondott zsidólap a papi birtokgya- rapodás korlátozásáról írt és ezelőtt 14 nappal megjelentcikkében csak nagy szerényen azt a kérdést vetette fel, hogy nem-e lesz majd valamikor szükséges, hogy állam is állást foglaljon e kérdésben. A Schönererpárt azonban megértve a cikk tulajdonképpeni célzatát, leszámította a «Neue Freie Presse» jó szándékát és a jelenbe tette át a jövőre vonatkozó cikket. Meg is dicsérte érte a lap Schönerer urat, az «osztrák antiszemitizmus apját». Hogy pedig tényleg a zsidóság romboló irányzata szól a nagynémetek minden egyes indítványából, arra jó lesz figyelemmel lenni azoknak, akik azt hiszik, hogy ezek az emberek önálló politikusok. Keresztügyek. Budapest, április 22. A szent kereszt miatt egyik budapesti járásbíróságnál is támadt «affér». Az ügy, melyről mai vezércikkünk szól, a következő: A múlt pénteken délelőtt 10 órakor a budapesti VI. ker. kvi járásbíróság egyik tárgyalószobájában Petz István dr. kir. aljárásbirót a tárgyalásra váró felek egyike, rámutatva az asztalon álló feszületre, hirtelen igy aposztrofálta meg: — A kormány rendeletéből áll itt ez a feszület, vagy pedig a biró úr önkényesen helyezte oda? Petz biró a tiszteletlen hangra azért megőrizte hidegvérét és minden indulat nélkül válaszolt: — Ahhoz önnek semmi köze! Mire amaz dühösen, kiabálva szólott: — De követelem, hogy a biró úr feleljen a kérdésemre, váljon kormányrendeletből, vagy önkényes intézkedéséből áll-e itt a feszület? Petz biró erre, törvénybiztosította jogával élve, rendreutasította az illetőt, aki erre indulatosan járkált föl s alá a szobában, dühös kifakadásokkal zavarva a megindult tárgyalásokat. Petz bíró eközben kétszer is reászólt*. — Kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy ehhez a kérdéshez többet ne szóljon hozzá, mert szigorú pénzbírsággal sújtom. Ezzel nyugodtan letárgyalva néhány pert, elővette a Budapesti közúti vasúti társaság kártérítési perét Dreher Antal ellen és kérdezte, hogy kik a felek képviselői. A villamos társaság képviseletében Kulpin Ferenc ügyvédjelölt mutatkozott be. Az izgatott viselkedésű másik fél eközben az ablakfülkébe állott s a bírónak ama kérdésére, hogy Dreher Antal képviseletében ki van jelen ? — ő válaszolt: -- Én! — Kicsoda ? kérdi a biró. — Ladányi Miksa dr. ügyvédjelölt! — Az ablakból kíván tárgyalni ? — kérdi a biró. Mire Ladányi indulatos hangon kiáltott: — Olyan bírói asztal elé, amelyen feszület áll, nem megyek és olyan asztal előtt nem tárgyalok! Petz biró elismerésre méltó módon megőrizve higgadtságát, nyugodtan szólott: —0 Felsége a király nevében a kir. járásbíróság Ladányi Miksa dr. ügyvédjelöltet a bíróság előtt tanúsított tiszteletlen viselkedéséért 100 korona pénzbírságra ítéli és kötelezi arra, hogy az összeget nyolc nap lefolyása alatt az állampénztárba fizesse be. Azután jegyzőkönyvet vett föl az esetről. Ladányi később kérésre fogta a dolgot, de a bíró jogos eljárása tudatában nem reagált erre. Az eset híre hamarosan elterjedt mindenfelé és általánosan elítélik Ladányi viselkedését, aki ügyvédjelölt létére jól tudhatná, hogy az 1895. évi dec. 16-án kiadott 54.001. számú miniszteri rendelet a járásbirósági tárgyalóhelyiség fölszerelését akképp írja elő, hogy első helyen említi a feszületet, azután ő Felsége arcképét. Petz bíró különben már több ízben szívesen mondotta meg az üledelmesen kérdezősködöknek, hogy távolról sincs demonstratív szándéka a feszülettel, de szükségesnek tartotta a hely komolyságának emelésére a feszület odatételét, mert sajnálatosan ismeretes dolog, hogy akárhány olyan fél és jogi képviselő fordul meg a bíróságok előtt, aki nem viselkedik a helyhez méltó és jogosan megkövetelhető komolysággal. A feszületet húsvét táján a maga költségén vásárolta és helyezte az asztalra, mert már előzőleg többször szóba került a bírák között, hogy a kir. tábla termeinek és a vidék járásbírósági tárgyalószobáinak mintájára érvényt szereznek a fennebb említett miniszteri rendelet intézkedésének.* A keresztkérdés megvan kint az országban is, visszahatásképp a fővárosban előidézett keresztkérdésekre. Erre vonatkozólag egyik vidéki lapban a következő esetet olvassuk: Keresztkérdés Egerághon. A nagy keresztkérdés után immár sor kerül a kis keresztkérdésekre. Egerágh, baranya megyei község iskolaszéke elhatározta, hogy községi iskolájában elhelyezi a keresztet A keresztkérdés véleményezés végett Baranya vármegye kit. tanfelügyelője elé került, ki a község előterjesztését immár véleményes jelentése kapcsán döntés végett fölterjesztette a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. AUSZTRIA. A csatornajavaslat a Reichsratban. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon, hogy a kormány szerdán vagy csütörtökön fogja a csatornajavaslatot a Ház elé terjeszteni. A holnapi ülésen folytatják az illeték törvényjavaslat tárgyalását, mely 2—3 ülést fog igénybe venni KÜLFÖLD. Kultúrharc Portugáliában. A liberális és szabadkőműves aknakmunknak meg van már az a szomorú eredménye, hogy megkezdődött formálisan akultúrharc. Mint ottani jelentések mondják, a kormány rendeletet adott ki a vallási egyesületek elnyomására és Károly király a rendeletet helybenhagyta. Mindazok a szerzetesrendeknek, amelyeket eddig Portugáliában «megtűrtek», el kell hagyniuk az országot és a kolostorokat szekularizálják. A kormány rendelete elsősorban is a jezsuiták ellen irányul, amely rend a leghatalmasabb Portugáliában. Már akkor, amikor először hire járt, hogy a kormány rendszabályokat akar kiadatni a szerzetesek ellen, tüntetés volt az országban sokfelé. Oportóban egy ember hatalmas dinamitbombát tett le egy jezsuita kolostor kapujába, de még mielőtt a bomba fölrobbant volna, arra járó emberek észrevették és a nagy katasztrófának elejét vették. A kormány attól való félelmében, hogy az egész országban nyiltan kitör az anti-katholikus lázadás, minden gyűlést megtiltott s hogy az agitálásnak végét vesse, sietett rendeletét kihirdetni. Ez a rendelet azonban, mely nyílt inaugurálása a kultúrharcnak, megtermi a maga reakcióját. A számbelileg nagy többségben levő katholikus érzelmű politikusok és egyházi férfiak máris megindították az ellenmozgalmat s nagyon lehet attól tartani, hogy ha a király a liberális és szabadkőmives pártra áll, akkor ők csatlakoznak a Don Miguel párthoz, a portugál trónkövetelő híveihez. Ez pedig oly zavart idézne elő Portugália belső életében, amely könnyen megbuktathatja az uralkodó liberalizmust. Delcassé oroszországi útja. A Figaro egy nyilván félhivatalos forrásból eredő közleményben koholmányoknak mondja azokat a híreket, amelyeket a nacionalista sajtó Delcassé külügyminiszter szentpétervári útjáról terjeszt. Delcassé utazása—mondja a közlemény — különösen a mostani viszonyok között nagyon is érthető. Nem olyan időket élünk, hogy Franciaország és Oroszország véletlen események befolyásának tehetnék ki összeműködésüket. Európában a macedón kérdés újra nyugtalanítja a hatalmasságokat, amelyeknek eltökélt szándékuk ugyan, hogy az autonóm keresztényeknek a berlini szerződés jótéteményeit csorbítatlanul biztosítják, de úgy vélekednek, hogy ezek a jótétemények árthatnak az ő érdekeiknek és megbonthatják a békét. Ázsiában a válság végéhez közeledik. Ámde a hosszas és nehéz munka, amelynek Kínát békés uton reformálnia kell, teljesen egységes eljárást követel mindazoktól, akik ebben a munkában részt vesznek és más pontokon is, ahol sem Franciaország, sem Oroszország nincs közvetlenül érdekelve, sokkal komolyabb a helyzet és sokkal általánosabb jelentőségű, semhogy a két állam el lehetne anélkül, hogy az esetleges változásokra való tekint