Alkotmány, 1901. augusztus (6. évfolyam, 182-207. szám)
1901-08-06 / 186. szám
VI. évfolyam. 186. szám. Kedd. Budapest, 1901. augusztus 6. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: VIII., Szentkirályi utca 284. HIRDETÉSEK felvételnek ft kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél VII., Maízlcinsdoifer-Strasso 7. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: SSZ ésa évre .... Iélévre.......... J negyedévre.... Í egy hónapra .... .. 12.40 Egyes szám 8 fill., vidéken 10 fil. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—66. A gönci programm. Budapest, aug. 5. (b.) Minden néppárti bátran aláírhatja azt a nyolc pontot, amelyekben Károlyi Sándor gróf kifejtette a gönci választók előtt az ő gazdaságpolitikai programmját. Teheti ezt minden néppárti annál bátrabban, mert nem ők kapnak új eszméket a nemes gróftól, hanem a nemes gróf hirdet olyan eszméket, amelyeket először a néppárt tett parlamentképesekké. A néppárt az első politikai párt Magyarországon, amely beleillesztette programmjába a széles rétegek, a kisgazdák és a kisiparosok közt régen élő, de a néppárt keletkezéséig csak immel-ámmal, bátortalanul, vagy pláne csak egyes ügyes politikusok részéről a választásokkor — szemfényvesztésül hangoztatott óhajokat, követeléseket. Az uzsoratörvény revíziója. A termelést jutalmazó árképződések lehetővé tétele földmivelési és ipari termelvényeinkre. Az őrlési forgalom eltörlése. A fedezetlen gabona-határidőüzlet megakadályozása. Általában a zsidó börze megrendszabályozása. A zsidó bevándorlás megakadályozása. Az olasz borvámok felemelése. A létminimum adómentessége. A szövetkezeti ügy felkarolása: olyan követelések ezek, amelyeket a néppárt megalakulása előtt nagyrészt az Országos Magyar Gazdaszövetség is hangoztatott már többé-kevésbbé nyíltan választmányi — és közgyűléseiben, de amelyekbe életet csak a néppárt öntött, midőn mindezeket a pontokat egy általános politikai programm lényeges részébe foglalta, kiegészítő részévé-tette általános programmjának s a parlamentben szünet nélkül napirenden tartotta. Avagy a börzeadó behozatalának kieszközlésével ki dicsekedhetik? Talán a volt nemzeti párt? Bizony, csak a néppárt. Hát a kazár üzelmek ellen ki foglalt a parlamentben szünet nélkül állást? Megint csak a néppárt. Hát a mai gabonabörzét ki támadta legalaposabban ? Megint csak a néppárt. Hát az adómentes létminimum üdvös eszméjét ki vetette fel a parlamentben? megint nem a liberális agráriusok, hanem a néppárt. És a szövetkezeti téren is, úgy tudom, nem a liberális agráriusok értek el nagyobb sikereket az országban, hanem a néppárt. De a néppárt még többet, még hűvösebbet tud nyújtani a gazdaságpolitikai téren. Károlyi Sándorék programmjában nem találjuk meg a két évi katonai szolgálatot. A földadó leszállítását, egyáltalában a kis emberen könnyítő adóreformot. A keresztény alapon álló gyermek- és munkásvédelmet. Az ipartörvény módosítását, illetve a szabad ipar korlátozását. Mikora néppárt az «Adria»- és a «Turul»-ügyben a legélesebben kikelt az ellen a politika ellen, amely a kis ember adókrajcárjaiból összeharácsolt milliókat odadobja a nagy külföldi és hozzá még zsidó részvénytársaságoknak és amikor a néppárt követelte, hogy a kormány gondoskodjék a kisiparosokról is: ki támogatta akkor a néppártot ebben a párt a miniszterhez kell menni?! Épp most az elnöknél van és különben is csak képviselőket fogad. De hát a kérvényező gyámoltalansága mégis részvétre indította. — Ehhez ravaszabbul kell hozzáfognia, uram, mondta és megveregette a vállát, — ugyanis tudnia kell, hogy minden állást a miniszterné tölt be — nemde ért engem? — lakása a Rue St. Lázáré 14. száma alatt van. Természetes azonban, hogy ön nem a miniszternéhez fog menni, hanem komornájához. Kérdezősködjék csak madame Riche után. Moulin lejött az utcára és egy társaskocsira várt, mely a jelzett irányban veszi útját. Beszállt a kocsi belsejébe, mert, hogy a tetején foglaljon helyet, azt egy hivatalnok méltóságán alulinak találta. Elért a miniszter háza elé, melynek bejáratánál a portásné, egy idősebb és szigorú hölgy fogadta s bizonyos bizalmatlansággal nézte végig. Ám mikor madame Riche nevét kiejtette, igy szólt a portásné: — Ah, önt Riche ur küldötte ? — Nem, ezt az urat nem ismerem. — Hogyan? A portást a minisztériumban. — Ah! — Nos igen. Riche ur és a miniszterné komornája a felesége. De előre meg kell mondanom, hogy nem tesz olcsón semmit sem. A portásné elvezette a komornához, kit Moulin egyéb körülmények közt prefektusnénak nézett volna. Madame Riche ugyanis fekete selyemruhát és aranyba foglalt szemüveget viselt; igen tartózkodó volt a modora és folyton rána legjogosabb követelésben? A liberális agráriusok pártja nem támogatta. Mindezt nem a volt nemzeti párt agrárius tagjai ellen irányuló szemrehányásként hozzuk fel, hanem csak azért, hogy senki, még jóhiszeműleg sem, egy percig sem vitathassa el a néppárttól, ami a néppárté. A volt nemzeti pártiak a Kossuthpártiakkal együtt még javában nyargalásztak azon a magas politikai kérdésen, mi jobb és üdvösebb a magyar emberre nézve, külön vagy önálló vámterületen éhenhalni, mikor a néppárt már pontról pontra beleigtatta programmjába mindazokat a sürgős követeléseket, amelyeknek megvalósítása nemcsak az erkölcseiben, vagyonában degenerálódott dzsentriosztálynak válhatik előnyére, hanem amelyek megmenthetik vagyonilag az erkölcseiben, keresztény érzületében még kevésbbé romlott, enervált kis osztályt: a kisgazdát, kisiparost, kishivatalnokot. Károlyi Sándor gróf nyolc pontja bátran aláírható. Ha a kazárok debacchálnak is az ellen, hogy ez a gönci programm elfogadhatatlan és nem fér össze a szabadelvű politikai rendszerrel, mert tisztességes ipart és kereskedést akar, ez ne riaszszon el senkit, sőt ellenkezőleg. Ez önkéntelen dicsérete a gönci programainak és nem meglepő, de mégis sajátságos jellemzése a kazárok által kívánt szabadelvű politikának: a tisztességtelen közgazdaságnak, iparnak, kereskedelemnek. De Károlyi Sándor gróf pontjai magukban véve nem elégíthetnek ki senkit. Ami ebben a nyolc pontban faggatta a vállát. Csak mikor egy huszfrankost érzett a kezében, len leereszkedőbb. — A dolgot e pillanatban nem intézhetem el, mondta, de majd megteszek minden lehetőt. Ezenközben fáradjon el Dufort úrhoz, a miniszter titkárjához, Boulevard St. Michel 55., adja át neki ajánlásomat s terjeszsze elő ügyét, most valószínűleg éppen otthon lesz. Moulin ezúttal mégis csak a társaskocsi tetején foglalt helyet s igy ment a boulevardra. Szerencsére otthon találta a titkárt, ki igen szívélyesen fogadta s megígérte, hogy az ügyet kezébe fogja venni, addig is Moulin úr szíveskedjék egy napig várakozni a szállodában. Mikor másnap — megint a társaskocsi tetején — a titkár lakására hajtatott, a szobalány azzal fogadta, hogy az úr nincsen otthon. De a szeme hunyorgatásából — miután a vidéki szobalányokról is tudta, hogy ravaszok — megértette Moulin, hogy néhány frank itt sem fogja eltéveszteni hatását. S csakugyan, néhány pillanat múlva a leányzó azzal az üzenettel tért viszsza, mely szerint a titkár úr kéreti, szíveskednék Melisse osztályfőnökhöz fordulni. Bár az út a minisztériumig meglehetősen hosszú volt, Moulin izzadva és nagyokat fújva mégis gyalog tette meg. A portás mosolyogva fogadta mint régi ismerőst s anélkül, hogy csak egyszer is kinyújtotta volna a tenyerét, nagylelkűen elvezette Melisse úrhoz. Ez pompás egy úr volt, képzett, művelt és nyíltszivű. Csak szerette a lélek nyugalmát és a test kényelmét, hogy tetszése szerint élhessen a lustaság pocsolyájában. Könnyen elérzékenyült ugyan, mindazonálta l A fizetésemelés. Guy de Maupassant, Moulin úr, egy vidéki hivatalnok, Parisba jött, hogy a minisztertől fizetésemelést kérjen, melyre már régóta várt. Útját a minisztérium felé kétfogaton tette meg. Moulin úr kövér ember volt s körülbelül negyven éves; haja szürkülni kezdett, s olyan volt az arckifejezése, mint egy valamikor vidám férfiúé, kit azonban a hivatalos okmányok pora lassan kint ellepett. Nemrégiben megházasodott s olyan nőt vett el, kit gyöngéden szeretett, aki azonban egy zsarnok kegyetlenségével bánt vele. Minden csekélységért perelt vele, amit tett, vagy nem tett, de főleg azt vetette szemére, mily kevésre vitte hivatalában. Ha rajta múlik, a fizetésemelést nyugton bevárta volna, mert előbb-utóbb magától be kellett volna következnie. Ám a felesége másképpen rendelkezett, így hát Parisba utazott, hogy a fizetésemelést hirtelenében kieszközölje. A kocsi megállt a minisztérium előtt. Moulin kiszállt, kifizette a kocsist és hozzáfogott a lépcsők megmászásához. A második lépcsőn megállt s letörölte homlokáról a verejtéket, azután lassan tovább haladt fölfelé. Az előcsarnokban elébe jött a portás, egy hosszú és azonfelül véresképü ember, aki előkelően azt kérdezte tőle, hová igyekszik? Moulin alázatosan és körülményesen előadta neki ügyes-bajos dolgát. — Hah ! kiáltott a portás — és ezért mind