Alkotmány, 1901. augusztus (6. évfolyam, 182-207. szám)

1901-08-06 / 186. szám

VI. évfolyam. 186. szám. Kedd. Budapest, 1901. augusztus 6. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: VIII., Szentkirályi­ utca 284. HIRDETÉSEK felvételnek ft kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél VII., Maízlcinsdoifer-Strasso 7. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: SSZ ésa évre .... I­élévre.......... J negyedévre.... Í egy hónapra .... .. 1­2.40 Egyes szám 8 fill., vidéken 10 fil. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—66. A gönci programm. Budapest, aug. 5. (b.) Minden néppárti bátran aláírhatja azt a nyolc pontot, amelyekben Károlyi Sándor gróf kifejtette a gönci választók előtt az ő gazdaságpolitikai programmját. Teheti ezt minden néppárti annál bátrab­ban, mert nem ők kapnak új eszméket a nemes gróftól, hanem a nemes gróf hir­det olyan eszméket, amelyeket először a néppárt tett parlamentképesekké. A nép­párt az első politikai párt Magyarorszá­gon, amely beleillesztette programmjába a széles rétegek, a kisgazdák és a kisiparo­sok közt régen élő, de a néppárt keletke­zéséig csak immel-ámmal, bátortalanul, vagy pláne csak­­ egyes ügyes politiku­sok részéről a választásokkor — szem­fényvesztésül hangoztatott óhajokat, köve­teléseket. Az uzsoratörvény revíziója. A termelést jutalmazó árképződések lehe­tővé tétele földmivelési és ipari ter­­melvényeinkre. Az őrlési forgalom el­törlése. A fedezetlen gabona-határidőüzlet megakadályozása. Általában a zsidó börze megrendszabályozása. A zsidó bevándor­lás megakadályozása. Az olasz borvámok felemelése. A létminimum adómentessége. A szövetkezeti ügy felkarolása: olyan kö­vetelések ezek, amelyeket a néppárt meg­alakulása előtt nagyrészt az Országos Ma­gyar Gazdaszövetség is hangoztatott már többé-kevésbbé nyíltan választmányi — és közgyűléseiben, de amelyekbe életet csak a néppárt öntött, midőn mindezeket a pontokat egy általános politikai pro­gramm lényeges részébe foglalta, kiegé­szítő részévé-tette általános programmjá­­nak s a parlamentben szünet nélkül napi­renden tartotta. Avagy a börzeadó behozatalának kiesz­közlésével ki dicsekedhetik? Talán a volt nemzeti párt? Bizony, csak a néppárt. Hát a kazár üzelmek ellen ki foglalt a par­lamentben szünet nélkül állást? Megint csak a néppárt. Hát a mai gabona­börzét ki támadta legalaposabban ? Megint csak a néppárt. Hát az adómentes létminimum üdvös eszméjét ki vetette fel a parlament­ben? megint nem a liberális agráriusok, hanem a néppárt. És a szövetkezeti téren is, úgy tudom, nem a liberális agráriusok értek el nagyobb sikereket az országban, hanem a néppárt. De a néppárt még többet, még hűvö­sebbet tud nyújtani a gazdaságpolitikai téren. Károlyi Sándorék programmjában nem találjuk meg a két évi katonai szol­gálatot. A földadó leszállítását, egyáltalá­ban a kis emberen könnyítő adórefor­mot. A keresztény alapon álló gyer­mek- és munkásvédelmet. Az ipartör­vény módosítását, illetve a szabad ipar korlátozását. Mikor­­a néppárt az «Adria»- és a «Turul»-ügyben a legélesebben kikelt az ellen a politika ellen, amely a kis ember adókrajcárjaiból összeharács­olt milliókat odadobja a nagy külföldi és hozzá még zsidó részvénytársaságoknak és amikor a néppárt követelte, hogy a kor­mány gondoskodjék a kisiparosokról is: ki támogatta akkor a néppártot ebben a párt a miniszterhez kell menni?! Épp most az elnöknél van és különben is csak képviselőket fogad. De hát a kérvényező gyámoltalansága mégis részvétre indította. — Ehhez ravaszabbul kell hozzáfognia, uram, mondta és megveregette a vállát, — ugyanis tudnia kell, hogy minden állást a miniszterné tölt be — nemde ért engem? — lakása a Rue St. Lázáré 14. száma alatt van. Természetes azonban, hogy ön nem a miniszternéhez fog menni, hanem komornájához. Kérdezősködjék csak madame Riche után. Moulin lejött az utcára és egy társaskocsira várt, mely a jelzett irányban veszi útját. Beszállt a kocsi belsejébe, mert, hogy a tetején foglaljon helyet, azt egy hivatalnok méltóságán alulinak találta. Elért a miniszter háza elé, melynek bejáratá­nál a portásné, egy idősebb és szigorú hölgy fogadta s bizonyos bizalmatlansággal nézte végig. Ám mikor madame Riche nevét kiejtette, igy szólt a portásné: — Ah, önt Riche ur küldötte ? — Nem, ezt az urat nem ismerem. — Hogyan? A portást a minisztériumban. — Ah! — Nos igen. Riche ur és a miniszterné ko­­mornája a felesége. De előre meg kell monda­nom, hogy nem tesz olcsón semmit sem. A portásné elvezette a komornához, kit Mou­lin egyéb körülmények közt prefektusnénak né­zett volna. Madame Riche ugyanis fekete se­lyemruhát és aranyba foglalt szemüveget viselt; igen tartózkodó volt a modora és folyton rán­a legjogosabb követelésben? A liberális ag­ráriusok pártja nem támogatta. Mindezt nem a volt nemzeti párt agrá­rius tagjai ellen irányuló szemrehányás­ként hozzuk fel, hanem csak azért, hogy senki, még jóhiszeműleg sem, egy percig sem vitathassa el a néppárttól, ami a nép­párté. A volt nemzeti pártiak a Kossuth­­pártiakkal együtt még javában nyargalász­­tak azon a magas politikai kérdésen, mi jobb és üdvösebb a magyar emberre nézve, külön vagy önálló vámterületen éhenhalni, mikor a néppárt már pontról pontra beleigtatta programmjába mind­azokat a sürgős követeléseket, amelyek­nek megvalósítása nemcsak az erkölcsei­ben, vagyonában degenerálódott dzsentri­osztálynak válhatik előnyére, hanem ame­lyek megmenthetik vagyonilag az erköl­cseiben, keresztény érzületében még ke­­vésbbé romlott, enervált kis osztályt: a kisgazdát, kisiparost, kishivatalnokot. Károlyi Sándor gróf nyolc pontja bát­ran aláírható. Ha a kazárok debacchál­­nak is az ellen, hogy ez a gönci pro­gramm elfogadhatatlan és nem fér össze a szabadelvű politikai rendszerrel, mert tisztességes ipart és kereskedést akar, ez ne riaszszon el senkit, sőt ellenkezőleg. Ez önkéntelen dicsérete a gönci pro­gramainak és nem meglepő, de mégis sajátságos jellemzése a kazárok által kívánt szabadelvű politikának: a tisztes­ségtelen közgazdaságnak, iparnak, keres­kedelemnek. De Károlyi Sándor gróf pontjai magukban véve nem elégíthetnek ki senkit. Ami ebben a nyolc pontban fag­gatta a vállát. Csak mikor egy huszfrankost ér­zett a kezében, len leereszkedőbb. — A dolgot e pillanatban nem intézhetem el, mondta, de majd megteszek minden lehetőt. Ezenközben fáradjon el Dufort úrhoz, a minisz­ter titkárjához, Boulevard St. Michel 55., adja át neki ajánlásomat s terjeszsze elő ügyét, most valószínűleg éppen otthon lesz. Moulin ezúttal mégis csak a társaskocsi tete­jén foglalt helyet s igy ment a boulevardra. Sze­rencsére otthon találta a titkárt, ki igen szívé­lyesen fogadta s megígérte, hogy az ügyet ke­zébe fogja venni, addig is Moulin úr szívesked­jék egy napig várakozni a szállodában. Mikor másnap — megint a társaskocsi tete­jén — a titkár lakására hajtatott, a szobalány azzal fogadta, hogy az úr nincsen otthon. De a szeme hunyorgatásából — miután a vidéki szo­balányokról is tudta, hogy ravaszok — megér­tette Moulin, hogy néhány frank itt sem fogja eltéveszteni hatását. S csakugyan, néhány pilla­nat múlva a leányzó azzal az üzenettel tért visz­­sza, mely szerint a titkár úr kéreti, szíveskednék Melisse osztályfőnökhöz fordulni. Bár az út a minisztériumig meglehetősen hosszú volt, Moulin izzadva és nagyokat fújva mégis gyalog tette meg. A portás mosolyogva fogadta mint régi ismerőst s anélkül, hogy csak egyszer is kinyújtotta volna a tenyerét, nagylel­kűen elvezette Melisse úrhoz. Ez pompás egy úr volt, képzett, művelt és nyíltszivű. Csak szerette a lélek nyugalmát és a test kényelmét, hogy tet­szése szerint élhessen a lustaság pocsolyájában. Könnyen elérzékenyült ugyan, mindazonálta­ l A fizetésemelés. Guy de Maupassant, Moulin úr, egy vidéki hivatalnok, Parisba jött, hogy a minisztertől fizetésemelést kérjen, melyre már régóta várt. Útját a minisztérium felé két­­fogaton tette meg. Moulin úr kövér ember volt s körülbelül negyven éves; haja szürkülni kez­dett, s olyan volt az arckifejezése, mint egy va­lamikor vidám férfiúé, kit azonban a hivatalos okmányok pora lassan kint ellepett. Nemrégiben megházasodott s olyan nőt vett el, kit gyöngéden szeretett, aki azonban egy zsarnok kegyetlenségével bánt vele. Minden cse­kélységért perelt vele, amit tett, vagy nem tett, de főleg azt vetette szemére, mily kevésre vitte hivatalában. Ha rajta múlik, a fizetésemelést nyugton be­várta volna, mert előbb-utóbb magától be kel­lett volna következnie. Ám a felesége másképpen rendelkezett, így hát Parisba utazott, hogy a fizetésemelést hirtelenében kieszközölje. A kocsi megállt a minisztérium előtt. Moulin kiszállt, kifizette a kocsist és hozzáfogott a lép­csők megmászásához. A második lépcsőn meg­állt s letörölte homlokáról a verejtéket, azután lassan tovább haladt fölfelé. Az előcsarnokban elébe jött a portás, egy hosszú és azonfelül véresképü ember, aki elő­kelően azt kérdezte tőle, hová igyekszik? Mou­lin alázatosan és körülményesen előadta neki ügyes-bajos dolgát. — Hah ! kiáltott a portás — és ezért mind­

Next