Alkotmány, 1901. november (6. évfolyam, 260-285. szám)
1901-11-08 / 266. szám
ALKOTMÁNY. 266. szám. 5 Péntek, 1901. november 8. g adott határozati javaslatokat, melyeket a gyűlésen bloc elfogadott. Ezután Hornig Károly báró veszprémi püspök a következő, nagy hévvel előadott beszéddel rekesztette be a szónoklatok sorát: Igen tisztelt Elnökség! Tisztelt nagygyűlés! A tisztelt elnökség szíves felszólítása folytán állok itt, hogy annak óhajtásához képest a tisztelt nagygyűléshez viszontlátás reményében még néhány búcsú- szót intézzek. Jobbak hiányában nem minden aggodalom nélkül engedek e meghívásnak, mert annyi kitűnő szónok után, kik előadásaikban a minden katholikus magyart mélyen érdeklő kérdések egész sorozatát alakilag és béltartalom tekintetében remek módon fejtegették, mit mondjak én? De engednem kellett e megtisztelő fölszólításnak egyrészt azért, hogy az egész tisztelt elnökséggel szemben hitrokoni szolgálatkészségem tanúsítsam, de másrészt azért is, mert egy-egy katholikus nagygyűlésen résztvenni és azon szót emelni, nézetem szerint egy neme a hitvallásnak, melyből ezúttal nem szerettem volna magamat kivonni! Mert mi a célja egy ily nagygyűlésnek, mit akarunk tüzetesen mi, magyar katholikusok ezen nagygyűlésünk által jelezni? Mit akarunk elérni, mi összejöveteleink célja? Azt akarjuk jelezni és éreztetni, hogy létezünk és hogy mindenképpen súlyunk arányában helyet, világosságot, levegőt kívánunk ebben a hazában, melynek ősi vallása a mi katholikus vallásunk, ebben a hazában, melyet mi alapítottunk, melynek keresztény műveltségét és államiságát mi teremtettük, megvédtük és fentartottuk egy évezreden át, ebben a hazában, melynek minden ingadozás nélkül leghívebb fiai mi vagyunk és leszünk mindenkor. Továbbá azt is akarjuk jelezni, tisztelt nagygyűlés, hogy emez óhajainkban, ezen hazafias törekvéseinkben h egyek vagyunk, mert bennünket kettős és pedig szent és törhetetlen kötelék fűz össze egységes testületté: szent vallásunk, azaz anyaszentegyházunk törvénye és a legtisztább, legforróbb hazaszeretet, a kiolthatatlanul lángoló hódolat amaz anyaföld iránt, mélyen élnünk, halnunk kell , íme, ez minden katholikus nagygyűlésnek, ez a mienknek is tartalma, célja, jelentősége , tanúbizonyságot tenni arról, hogy rendületlenül ragaszkodva anyaszentegyházunkhoz, épp azáltal szolgáljuk a hazát, annak rendelkezésére bocsátjuk minden tehetségünket, létünket, eszünket, vérünket, mert mi magyar katholikusok vagyunk és azok akarunk maradni. De épp ezért ismétlem, mert mi katholikusok, mert mi magyar katholikusok vagyunk, épp ezért rendületlenül ragaszkodunk ahhoz, ki anyaszentegyházunk látható feje. XIII. Leóhoz és a legforróbb szeretettel, legmélyebb hódolattal és teljes bizalommal abba vetjük minden reményünket, kinek (ölként homlokát szent István koronája díszíti: apostoli királyunkba, kit Isten bőséges áldása kisérjen és soká éltessen! Ifj. Zichy János gróf elnök berekesztő szavai után Schlauch Lőrinc dr. bibornok, nagyváradi püspök megáldotta a jelenvoltakat, mire a nagygyűlés a püspöki kar lelkes éltetése mellett szétoszlott. A diszbankét. A harmadik nyilvános ülést déli 1 órakor 400 terítékű diszbankét követte a Vigadó éttermeiben. Az asztalfőn Mailáth gróf és Hornig báró püspökök között ifj. Zichy János gróf foglalt helyet, tőlük jobbra és balra láttuk Molnár János, Jankovich Béla, Csernoch János, Ernszt Sándor, Förster Ottó, Horváth Dezső országgyűlési képviselőket, Wolafka Nándor címzetes püspököt, Major Ferencet, Margalits Edét, Somssich Béla grófot, Zlinszky Jánost, Gyürky Ödönt, Csillag Gyulát, Hada Istvánt, Giesswein Sándor, Boromisza Tibor kanonokokat és a katholikus mozgalmaknak még számos kiváló alakját. A pecsenyénél ifj. Zichy János gróf lelkes szavakkal emelte ki a katholikus nagygyűlések nagy ■jelentőségét és magasztos célját. Azt mutatják ezek a gyűlések, hogy van Magyarországon fejlődő, erősbödő katholikus társadalom, kivált a mostani nagygyűlésen meggyőződhettünk, hogy a püspöki kar nem színtelen, nem élettelen, hanem velünk tart s ott tartja a kezét a katholikus társadalom szívén. Sohse szerettük meg jobban a püspöki kart, mint e napokban. (ügy van!) Két ideál lebeg a katholikus nagygyűlések, a katholikus társadalom előtt: a hazafiság és a vallásosság. Élteti e két ideál legmagasztosabb képviselőit: XIII. Leó pápát és I. Ferenc József királyt. A társaság percekig éljenzett, mire Hornig Károly báró veszprémi püspök Zichy Nándor grófot éltette, aki nehéz, rossz időkben az első volt, ki a katholikus zászlót lobogtatta s a katholicizmus érdekeit és jogait minden néven nevezendő áldozatokkal védte (Zajos felkiáltások: Éljen Zichy Nándor!) Az Ur-Isten áldja meg őt, valamint leghivatottabb segédét, ifj. Zichy János grófot. (Zajos éljenzés.) Mailáth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök, kit felálltakor az egész gyülekezet tüntető ovációban részesített, a vezérek ünneplése után a nagygyűlés lelkes, fáradhatatlan előkészítőjét, Gyürky Ödönt élteti. (Hosszantartó éljenzés és taps.) — Somsich Béla gróf lendületes beszédben Vaszary Kolos bibornok hercegprímást, a püspöki karnak összes, kivált pedig jelenlevő két tagját éltette. Major Ferenc Schlauch Lőrinc bibornok püspököt, Wolafka Nándor címzetes püspök a szakosztályok elnökeit és előadóit éltette, Margalits Ede a katholikusok egyetértésére ürítette poharát, Csillag Gyula egyetemi tanár elvi antialkoholista létére Boromisza és Giesswein kanonokokat, Valihora losonci plébános Wolafka címzetes püspököt, Förster Ottó pedig a jelenlevő hölgyeket éltette. Samassa levele. A bankét folyamán Zichy János gróf felolvasta Samassa József dr. egri érsek következő levelét: Méltóságos Gróf Uri Betegségem által legyőzetve, vigasztalást és lelkesülést találok az Önök küzdelmeiben. Résztvevő nézője lévén a küzdtérnek, melyre magam le nem szállhatok, tapsolok a szerencsésebb vetélytársak hősi vállalatai fölött és a harcosok felé legmelegebb rokonszenvem fölkiáltását küldöm a figyelmes sokaság lelkes zaja közé. —Az Úr malasztja kisérje és termékenyítse a katholikus nagygyűlésnek az egyház és haza javára irányzott nemes törekvéseit. Egyébként fogadja kérem, fogyhatlan nagyrabecsülésem őszinte kifejezését, melylyel vagyok Budapesten, 1901. november hó 5-én méltóságod kész szolgája dr. Samassa József egri érsek. Az Országos Magyar Cecilia-Egyesület közgyűlése. Délelőtt 9 órakor volt az Országos Magyar Cecilia Egyesület közgyűlése a központi papnevelő intézet dísztermében. A közgyűlést Bogisich Mihály cimzetes püspök elnök tartotta meg tartalmas beszéddel, melyben utalt arra, hogy egyházi zenénk mily elhanyagolt állapotban van s hogy a Cecilia Egyesület feladata épp az egyházi zenét az egyház akarata és szelleme szerint nemcsak ápolni, hanem terjeszteni is. Különösen kiemelte, hogy itt a székesfővárosban mennyire elhanyagolt állapotban van, s alig van Budapesten templom, melyben igazi egyházias szellemű, egyházi zenét lehet hallani. Utána Meiszner Imre az O. M. C. E. titkára számolt be az egyesület működéséről. Az egyesületnek van 8 alapító és 253 rendes tagja. Kersch Ferenc esztergomi karnagy megírta az új kántorkönyvet azon elvek alapján, melyeket Mayer Károly székesfejérvári apát-kanonok fejtett ki a pécsi kongresszuson. Az első kántor-póttamolyamot is az idén tartotta meg az egyesület Selmecbányán. A jelentés után a tisztújítás következett. Megválasztottak a volt tisztviselők azzal a különbséggel, hogy az egyik alelnök Pogatschnigg Guido egri székesegyházi karnagy lett. Ezenkívül választottak még 24 választmányi tagot. Meiszner Imre indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a fővárosi botrányos egyházzenei állapotok ellen felír a kultuszminiszterhez és a fővárosi tanácshoz. A közgyűlést délután 3 órakor folytatták, amidőn Bundala János dr. igazgató felolvasta értekezését az Egyházi zene társadalmi hatása címen. A felolvasás alatt lépett a terembe Mailáth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök, kit a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadott és Bogisich Mihály üdvözölt. Ezután Kersch Ferenc mutatta be kántorkönyvét példákkal illusztrálva. Nagy érdeklődéssel kísérte ezután a kongresszus egynéhány régi magyar egyházi éneknek előadását, melyeket Bogisich Mihály és Wolafka Nándor püspökök énekeltek el művészi előadással s melyért a hallgatóság lelkesen megéljenezte őket. Mailáth Gusztáv püspök elismerését nyilvánította 3. hallottak, Bogisich a Cecilia-egyesület működése felett és püspöki áldását adta. Keresztény szövetkezetek kongresszusa. A katholikus nagygyűléssel kapcsolatosan ma délután fél négy órakor tartották III. országos kongreszszusukat a magyarországi keresztény szövetkezetek a Budapesti Katholikus Kör dísztermében. Az elnöki emelvényen Zichy Aladár gróf a Keresztény Szövetkezetek Országos Központjának igazgatósági elnöke, Major Ferenc dr. és Giesswein Sándor dr. alelnökök, Gyürky Ödön dr. vezérigazgató, Boromisza Tibor igazgatósági tag, valamint Zlinszky János dr. és Kirschanek Ödön előadók foglaltak helyet. A délszaki növényekkel diszített tágas terem, mely két nappal ezelőtt a Szent Imre Önképző Egylet vendégeit fogadta magába, ezúttal is megtelt, jeléül annak a nagy érdeklődésnek, amely manap a szövetkezeti eszme iránt mindenünnen megnyilatkozik. A hallgatóság soraiban ott voltak: Zichy Nándor gróf, Mailáth G. Károly gróf erdélyi püspök, Zichy Nándorné grófné, Zichy Livia, Csernoch János, Wilczek Frigyes gróf, Förster Ottó, Darányi Ferenc dr. és Jankovics Béla országos képviselők, Kóberl János (Sárvár), Zemancsik István (Szepes-Váralja) prépostok, Telekessy János (Hanusfalu) esperes, Soltész Ede (Péchujfalu), Rétay Kálmán (Szirák), Vitkovits Ferenc (Szakos), Vasskó József (Zboró), Keresztes György (Rác-Keresztur), Szalay József (Fehértó), Kacska József (Lazan), Vidakovich János (Tovarisova) plébánosok, Galcsek György (Vác) papnevelőintézeti aligazgató, Keresztes József (Attala) káplán, Helyey Lajos dr., Pisky Zoltán, Klempa Ignác, a Központ tisztviselői, Rajcsányi Gyula dr., Herényi Jenő dr. ügyvédjelölt (Szombathely), Dobordán Károly (Nagy-Szeben), Soltész Imre (Kálmánd), Szilágyi György, a Központ hivatalnoka, Hauser Péter, Ritter József (Budaeörs), Roth János (Duna-Adony), Paál Albert (Gyergyó-Alfalu) tanítók Kovács András (Sárosd), Szabó József (Nagy-Perkáta) és még számos vidéki szövetkezet képviselője; papok, tanítók, kisbirtokosok, egyetemi hallgatók, urinök és parasztasszonyok nagy számmal. A kongresszust Zichy Aladár gróf beszéde nyitotta meg, mely igy hangzott: Mélyen tisztelt Kongresszus! Ugyanaz a hazafias aggodalom, keresztény felebaráti szeretet és kötelességérzet, mely a múlt napokban oly fényesen nyilatkozott meg, hozott minket össze. Tevékenységünk tere más, de ugyanazon nagy monumentális épülethez hordjuk mi is az építőanyagot, mint a keresztény társadalom öntudatos napszámosai. (Tetszés.) Az épület terve nem új, de azon klasszikus épületekhez tartozik, amelyek fentartásának és kiegészítésének kötelessége nemzedékről nemzedékre száll. Ez az épület: a keresztény állam! Társadalmi tevékenységünknek ennek szolgálatában kell állama, kiki vegye magának e nagy munkából az őt megillető részt. Neveljünk nemzedéket, mely ezen magasztos ideának erős légiókat ad, edzzük önmagunkat és népünket az erkölcstelenség csábjai ellen és fáradjunk azon, hogy a szegény és legszegényebb osztályai ez országnak a megélhetés küzdelmében el ne senyvedjenek, hanem az életerős, megelégedett, küzdelemre képes kisemberek osztályát képezzék. Mert a nép az az egyedüli, amelyen a keresztény ál-lám klasszikus épülete fennállhat. A kisemberek anyagi jólétének előmozdítására a mai kor létért való küzdelmében legbiztosabb és kipróbált fegyver: a «szövetkezetek». (Helyeslés.) A társulás fogalma oly régi, mint az emberiségé és minden korban annak igényeihez alkalmazkodott. De minden időben a szabadság biztosítására szolgált. (Úgy van !) Legyen szabad nekünk is keresztény székemben szövetkezni, népünk szabadsága érdekében. úgy hiszem nincs Önök között Uraim senki, 3d szövetkezeti tevékenysége alatt, annak nehézségeit érezve és a mostoha elbánást tapasztalva, melyben mi különösen részesülünk, pillanatnyi csüggedést ne érzett volna. És valóban ha az ország gazdasági viszonyait te