Alkotmány, 1902. június (7. évfolyam, 130-154. szám)

1902-06-01 / 130. szám

ALKOTMÁNY. 130. szám. 3 Vasárnap, 1902. júniusi, v.német birodalom protestantizmusát féltik a sirok katholikus osztráktól, mások ezzel szemben a protestáns áttérésekre mutatnak s másrészt jssznak benne, hogy az ausztriai szlávokat, nevezetesen a cseheket sikerül majd­­ meg­­n­émetesíteni. A csongrádi mandátum megsemmisítése. A Kú­ria első választási tanácsában Paiss Andor elnök ma délelőtt hirdette ki ítéletét Baross János dr. csongrádi képviselő mandátuma dolgában, amelyet a kisebb­ségben maradt Hegyi Antal plébános pártja petíció­val támadt meg. A Kúria beigazoltnak látta, hogy A Csongrádon a választás előtt nagy etetés és itatás történt s ezért az 1899. évi tizenötödik törvénycikk harmadik szakasza alapján a választást érvényte­lennek mondotta ki s Baross dr. cselekvő és szen­vedő választó jogát egy esztendőre felfüggesz­tette. A Kúria az ítélet folytán az iratokat az igaz­­ságügyminiszterhez teszi át. A Csemegi Antal vá­lasztási elnök ellen emelt vádakat a Kúria alaptala­noknak találta. A megokolás szerint a vizsgálat kiderítette, hogy az etetést és itatást Fekete Lajos, Kaszaniczky Dénes és Szlovák János vendéglősök rendezték. A lakomá­kon száz-százhúsz választót tartottak jól, de részt­­vett a dánban Baross János dr. is. Felköszöntőket mondottak a képviselőjelöltre és a párt összetartá­sára. A jelöltnek tehát kétségtelenül tudnia kellett, hogy a lakoma kortescélra szolgál. Ellenben nem látta a Kúria beigazoltnak a vesztegetést és azt, hogy egy választónak a jelölt trank-jogot ígért arra az esetre, ha rászavaz. Visszavont petíció. Nagybecskerekről jelentik: A Gróf Karátsonyi Jenő zichyfalvi mandátuma ellen beadott petíciót, amelyben a Kúria elrendelte a vizsgálatot, a kérvényezők a módosi közjegyző előtt visszavonták. Török­ főrend. A főrendiház, mint a hivatalos lap mai száma közli, május 27-én tartott ülésében az Al­­berti-Irsán elhalálozott Szapáry István gróf főrendi tag nevét az igazoló­ bizottság javaslata alapján a fő­rendek jegyzékéből törölte. A delegációk. Magyar delegáció. A magyar delegáció mai ülésén a megszállási hitelt tárgyalták. Münnich Aurél előadó ismertette a költségvetést és azt elfogadásra ajánlotta. Wilczek Frigyes gróf nem tartja célszerűnek, hogy Bosznia költségvetését a delegáció tárgyalja, annál is inkább, mert nincsen abban a helyzetben, hogy a zárószámadásokat átvizsgálhassa. A tavalyi delegá­cióban Ugron Gábor kifogásolta, hogy a közös aktí­vák nem számoltatnak el. A válasz az volt, hogy a közös aktívákhoz semmi köze sincs a delegációnak, mert azok a parlament elé tartoznak. De ismét fel­veti a kérdést, mert tavaly óta elszámolás nem tör­tént. Felhívja a pénzügyminisztert, hogy számoljon el, mert az van hivatva az aktívákról elszámolni, aki azokat kezeli. Más kérdés az, hogy kivel számoljon el. Szóló azt hiszi, hogy ezt leghelyesebben a ma­gyar kormány útján az országyűlés előtt volna köte­lessége megtenni. Ezután felhozza azon körülményt, hogy a bos­­nyákok a delegációk alatt tömegesen megjelennek Budapesten s panaszaik orvoslása végett kihallgatást kérnek a közös pénzügyminisztertől. Kérdi Kállayt, hajlandó-e őket az idén fogadni. A költségvetést általánosságban elfogadja ugyan, de az ágyukra kért póthitelt nem. Rakovszky István: Felveti, hogy miért is tárgyalja a delegáció ezt a költségvetést. Törvénytelennek tartja azt az eljárást, hogy a miniszter nem tartozik fele­lősséggel Bosznia kormányzása miatt. Az 1867. évi XlI. t.-c. világosan kimondja, hogy a közös minisz­terek felelősek a delegációnak. Kérdi, hogy honnan fedezi a közös pénzügyminiszter az esetleg beálló deficitet. Mert vagy van fölösleg s akkor nem reális a költségvetés, vagy nincs, de akkor tudni kell, hogy honnan fedezik a deficitet. A zárszámadások beter­jesztését követeli. Bosznia kormányzása teljesen a régi osztrák gyar­matpolitika szerint történik. El is vesztette Ausztria valamennyi gyarmatát. A berlini szerződés Ausztria elé azt a feladatot terjesztette, hogy egy elégedetlen, kiszipolyozott nép közé vigye be a nyugati kultúrát. De az elégületlenség még jobban fokozódott azon Bach-féle politika folytán, amelyet Boszniában életbe­léptettek. Az örökös spicliskedés, a folytonos szeka­túra gyűlöltté tette nálunk a Bach-kormányzatot s örültünk, hogy megszabadultunk tőle. Boszniában is megvan a spicliskedés minden árnyalata. A spiclinek pénzre van szüksége, de ahhoz érdemek kellenek, az ér­demeket megszerzi magának hamis feljelentés útján. Semmi ellenőrzés, sajtó, vagy népképviselet nincs. Csak egy újság van: ez a bosnyák félhivatalos. Nem olvassa azt senki. De annál inkább olvassák az átcsempészett, minket szidalmazó Szarcsevics-la­­pokat. Az elégedetlenség fő okát az osztrák beamterek brutális bánásmódja okozza. Ezek nagyobbára nem értik a nép nyelvét s kapkodó politikájukkal az egész lakosságot magukra haragítják. A muzulmánok pa­naszra mentek a szultánhoz, aki rendkívül szívesen fogadta őket. Amilyen szerencsétlen politikai tekintetben a bosz­niai kormányzat, épp olyan közgazdasági tekintet­ben. Az adók kivetése és behajtása terén nem ke­­vésbbé brutálisak a bosnyák adóvégrehajtók, mint a mieink. Volt Boszniának egy elég virágzó bőrkis­ipara. Ezt tönkretették egy gyár alapításával. Állítot­tak Travnikban egy kertyűgyárat, amely nem pros­perált. Végre is megvette azt egy szövetkezet és gyufagyárat csinált belőle s konkurrenciát csinál a mi gyufagyárainknak. A mohamedánok egy röpiratot bocsátottak ki, melyben élénken panaszkodnak val­lásuk elnyomása miatt. Felolvas részleteket e röp­­iratból, amelyből azt olvassa ki, hogy a mohamedán mozgalom vezetőinek börtönt is kellett elviselniük. Kérdés, igaz-e az? A monarchia az okkupációval nem arra kapott mandátumot, hogy Boszniában rémuralmat tartson, hanem hogy ott rendet csináljon. Ha más eszközökkel kormányozni ott lehetetlenség, mint erőszakkal, akkor azt dokumentálják, hogy a húszévi kormányzat, amelyről időnként annyi dicséret hangzik fel, alapjá­ban véve csődöt mondott. Ha a bosnyák engedély nélkül elhagyja Boszniát, például Konstantinápolyba megy, az ő szuzerénjéhez, többé nem térhet vissza hazájába. Ki adott erre hatalmat a bosnyák kor­mányzatnak, ki adott hatalmat ilyen attrocitásra a monarchiának ? úgy járunk majd Boszniával, mint az osztrák kormány járt annak idején Olaszor­szágban Milánóban, ahol mikor az osztrák katona­ság fölkészült az ellenség ellen, kivonult a város la­kossága és utána lődözött a katonaságnak. Ő szeretne Boszniában egyről-másról meggyőződni, de nem mer oda menni, mert nem akar Káilay védőszárnyai alá kerülni. Indítványozza, hogy küldessék ki egy bizott­ság a bosnyák-hercegovinai kormányzatnak és az okkupáti terülétről minduntalan felhangzó panaszok megvizsgálására s ez a bizottság a jövő delegacio­­nális ülések elé terjeszszen kimerítő jelentést. Okolicsányi László a zárszámadások kérdésében interpellálja a pénzügyminisztert, kéri, hogy mutas­sák ki pontosan, mibe került eddig a monarchiának Bosznia. Majd az okkupátt terület belkormányzatáról szól s ismétli azokat, amiket Rakovszky mondott. Felvilágosítást kér a minisztertől, micsoda címen fosztanak meg polgárokat saját hazájuktól. Úgy látja, hogy Boszniában is vannak differenciák, mert a török a szerb és horvát elemet, ezek pedig az izlámot okolják elnyomatásukért. Elfogadja a Ra­kovszky István indítványát. Kállay Béni közös pénzügyminiszter kijelenti, hogy ami a büdzsét illeti, mikor miniszter lett, már úgy találta, hogy a bosnyák büdzsét előterjesztik információ végett. Már sok évvel ezelőtt, mikor elő­ször merült föl a kérdés, hogy a zárszámadások elő­terjesztessenek, szóló azt a nézetet fejezte le, hogy nagy örömmel üdvözli, ha a törvényhozó testületek megszavaznák a bosnyák büdzsét, amire természetesen a zárószámadás előterjesztése is azonnal következik. Szólói figyelmeztették, hogy ez magyar szempontból közjogi herezis és szóló többé ezt a herezist nem említette. De ha oda jutnánk egyszer, szóló mégis örülne. Wilczek grófnak feleli, hogy ha az illető fórumok elhatározzák, hogy a közös aktívák évenként előter­jesztendők-, akkor a közös pénzügyminiszter ezt a leszámolást átadja a két kormánynak, hogy az köz­vetítsen és terjeszsze azt mint a saját felelősségével fedezett leszámolást a parlament elé. Védelmezi a bosnyák közigazgatást és igazságszolgáltatást. A panaszoknak nem szabad túlságos jelentőségeket tulajdonítani. Rakovszky szerint a miniszter keze tele van buzaszemmel a sajtó számára; fájdalom, Bosz­nia oly szegény, hogy miniszterének a keze nem is lehet tele, de bármennyire tele volna is, nem hiszi, hogy a magyar sajtó, amelynek szerény munkája volt egykor ő maga is, bármily összegért vagy előnyért véleményét akárkinek a javára is megvál­toztatná. Rakovszky István támadja a magyar sajtót, hogy ha ennek valami nincs ínyére, azt elhallgatja, ami pedig neki kvadrál, abból nagy dolgot csinál. Itt vannak a bosnyákok már hetek óta Budapesten és alig írtak róluk valamit. A pénzügyminiszter hi­vatkozott arra, hogy ő is a sajtó munkásainak so­rában állott. De mi ez a mai sajtó, kik ennek a vezérei ? Bolgár Ferenc: Olyan gavallérok állanak az élén, mint azok, akik így beszélnek. Rakovszky István: Csak a sajtó kinövéseiről akart szólani, amelyeket bizonyára Bolgár sem akar vé­delmezni. Bolgár Ferenc: Az már más! Rakovszky István ismételten ajánlja előbb tett­ük ditványának elfogadását. Okolicsányi Lászlót nem elégítette ki a miniszter válasza s ismételten hangoztatta, hogy a bosnyák kormányzás nem igazságos. Keglevich István gróf azt hiszi, hogy nagyon jó a kormányzás Boszniában, mert a bosnyákok pana­szai között nincs egy se, amely­­vel érdemes volna foglalkozni. Wilczek Frigyes gróf örömmel veszi tudomásul, hogy a közös pénzügyminiszter kész meghallgatni a bosnyákokat. Kállay Béni közös pénzügyminiszter még azt a vádat utasítja vissza, hogy a bosnyák kormány bele­avatkozik az igazságszolgáltatásba. Ez rosszakaratú ráfogás. " Okolicsányi László szerint a delegáció nem hatá­rozatképes. Az elnök megolvastatta a delegátusokat, akik csakugyan nem voltak még negyvenen se, s így az ülést be kellett zárni. A bosnyák költségvetést így csak hétfőn fogja megszavazni a magyar delegáció. .-v —. . Iftt'»»u..-i—!. ........................... AUSZTRIA. Vihar az osztrák költségvetési bizottságban. Az osztrák képviselőház költségvetési bizottságában ma­ egy formakérdésből vihar támadt. Arról volt szó, ta­­nácskozhatik-e a bizottság akkor, amikor a képviselő­ház ülést tart. Az elnök, mint maga mondta, erő­szaknak engedett. A bizottság mai ülésén a kormánynak a Dunagőz­­hajós társaság szubvenciójára vonatkozó javaslatát tárgyalta. Call báró kereskedelmi miniszter utalt az albizottságban tett nyilatkozatára és hangoztatta, hogy a törvény módosítása sem nem remélhető, sem nem szükséges. Van rá remény, hogy Magyarország megfizeti a szállítás adóját, ami a társaságnak négy százalékos nyereséget hozna és pedig akkor, amikor az állam már részesedik a tiszta nyereségben. Delvert báró a tárgyalás elhalasztását indítványozza. Call báró ellenzi a halasztást. A vita során,amikor Kathrein elnök már megadta a szót Kramatznak, Lemis utal arra, hogy a képviselőház ülése már megkezdődött és el­lenkeznék a házszabályokkal, ha a bizottság ugyan­akkor üléseznék. Kathrein elnök kijelentette, hogy már megadta a szót Kramarznak. Erre vihar kere­kedett, amelynek során ilyen felkiáltásokat lehetett hallani: — Tegnap másfél óra hosszáig vártunk a cse­­hekre! Nem türjzik, hogy Kramarz megsértse a ház­szabályokat ! Pernerstorfer ezt kiáltotta az elnök felé: Ha nem zárja be rögtön az ülést, a házba megyek és elő­terjesztem ezt a dolgot. A nagy lárma még tovább tartott, végre az elnök­ annak kijelentésével, hogy enged az erőszaknak, bezárta az ülést. A gabonahatáridőüzlet. Az osztrák képviselőház ma 168 szavazattal 10 ellenében általánosságban elfogadta a határidőüzletről szóló törvényjavas­latot. (Élénk tetszés és taps.) A részletes vita folyamán Weisskirchner dr. (ke­resztény-szociális) a zsidó spekuláció káros hatásaira utal és felszólítja a kormányt, ne tűrje, hogy a sok magyar zsidó a bécsi gabonatőzsdén törvényeket szabjon. Több felszólalás után a javaslatot részletei­ben, valamint harmadik olvasásban is megszavaz­ták. (Élénk helyeslés és taps.) Az ülés végén felolvasott irományok között van Placek­nek egy sürgős indítványa, amelyben felszó­lítja a kormányt, hogy a kezelési fölöslegekből fedezze a közlekedési "vámok eltörlésének és a dijnokok fizetésjavításának költségeit, továbbá Klosac-nak egy sürgős indítványa, amely a beneschaui kerületi bíró­ságnak büntető "ügyekben Ferenc Ferdinánd főherceg részéről történt befolyásolásáról szól. Az ülés végén Schönerer azt kívánja, hogy a Wolf-Wergant-féle régi mentelmi ügyet tűzzék ki a legközelebbi ülés napirendjére. Wolf és Schönerer között heves szóváltás támad, amelyben kölcsönösen szidalmazzák egymást. Az elnök kijelenti, hogy Schönerer kívánságát figyelembe fogja venni. A legközelebbi ülés hétfőn lesz.

Next