Alkotmány, 1905. március (10. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-07 / 57. szám

ALKOTMÁNY. 57. szám.­ ­ (József Ágost főherceg és az automobil­­kiállítás.) A Magyar Automobill Klub tegnap délután értekezletet tartott Esterházy Mihály gróf elnökleté­­vel. Az értekezlet nagy örömmel vette tudomásul az elnök jelentését, hogy József Ágost főherceg elfo­gadta a kör tiszteletbeli tagjává történt megválasz­tatását s egyben megígérte, hogy a május 7-én meg­nyitandó automobill-kiállitást személyesen fogja meg­nyitni. Az értekezlet háromtagú bizottságot küldött ki, hogy a főherceget elhatározásáért üdvözölje.­­ (A bolgár fejedelem Angliában.) Londonból táviratozzák. Ferdinánd fejedelem ma délután Doverbe érkezett, ahol Sir Gondie Stephen, a groen in waiting és Buchanan főkonzul szófiai angol diplomáciai ügyvivő fogadták. A rakparton díszszázad állott. Este 7 óra felé a fejedelem a Viktória-állomáson Londonba érkezett. Fogadására megjelent a vel­­szi herceg, Percy államtitkár, Lansdowne mi­niszter képviseletében, a török nagykövet és neje és a bolgár diplomáciai ügyvivő személyzetével, valamint számos Londonban élő bolgár. Szí­vós üdvözlés után a fejedelem és a velszi herceg díszkocsin a Buckingham-palotába hajtattak, ahol a király és a királyné üdvözölték a fejedel­met, aki a királyi párnál ebédelt. Ezután a fel­ségek a fejedelemmel színházba mentek. Fer­dinánd fejedelem az eddigi megállapodások sze­rint pénteken elutazik Londonból. Lansdowne külügyminiszter és az osztrák-magyar nagykövet ebédeket fognak adni a fejedelem tiszteletére. Sir Condie Stephen díszszolgálatra van kirendelve a fejedelem mellé.­­ (Kitüntetések.) A király Rheim Nándor és Sólyom Jenő pénzügyi tanácsosok és pénzügymi­nisztériumi számvevőségi csoport­főnököknek a Fe­renc József-rend lovagkeresztjét adományozta. (Kinevezések a pénzügyminisztériumban.) A pénzügyminiszter Adler Béla komáromi királyi adó­tisztet Trencsén megye csacai járásába pénzügyi számellenőrré, járási számvevővé ideiglenes minő­ségben . Brunauer Jenőt ideiglenes minőségű díj­talan pénzügyi számgyakornokká, Szilágyi István és Ilosvay László pénzügyi számellenőröket pénzügyi számvizsgálókká, Schmak István pénzügyi szám­gyakornokot pénzügyi számtisztté nevezte ki.­­ (Ami mindig reszket . ..) A tegnapi bécsi kihallgatásokkal kapcsolatosan több újság Falk Miksának néhány elmés élcét reprodukálja, melyeket a kitűnő s köztiszteletben álló publi­cista a király mulattatására az audiencián leg­jobbra adott. Az elmés gunyorkákról a mai «Magyar Nemzet» ugyan mint «rossz élcek»-ről emlékezik meg, de lehet, hogy ezt a kritikát csak a sárga irigység íratta laptársunkkal. Arról van ugyanis szó a többek között, hogy Fáik ezeket mondta egy úrról, akit mostanában sokat emle­getnek: «­Aszpikból van a hátgerince­­» A továbbiakat Fáik Miksa maga így adta elő az újságíróknak : — Tudja-e felséged, hogy milyen étel az aszpik? — kérdeztem az uralkodótól. A király nevetett s azt mondta, tudja, de azért én mégis megmagyaráztam, hogy az aszpik az az étel, amely folyton reszket s nincs tar­talma. — Ez az elmés mondás nagy feltűnést keltett a politikai körökben; mi természetesebb, hogy Fálk Miksa, az elmés éltelő jónak látta azonnal takarodót Hivatni s régi szokásához ké­pest sürgősen visszavonulni. Ma este ugyanis cáfolat jelent meg, amely szerint Andrássy Gyula gróf neve az audiencián szóba sem ke­rült. A takarodót már vasárnap lehetett sejteni, mikor Fálk Miksának hétfőn letagadott aspik­­vicce forgalomba került s ezért már vasárnap is csak a lobbanékony kedélyű politikusok vették tudomásul a bécsi elmésséget. Voltak, akik a pápuákra gondoltak, akiknél az a szokás dívik, hogy a törzs aggastyánait megeszik, de nálunk vájjon kinek volna kedve Fáik Miksából enni?! Éppen azért kár Fáik Miksának minduntalan megijedni és visszaszívásokkal jeleskedni. Na­­gyon kevés súlya van már annak, amit Fáik Miksa mond, sőt a fölvilágosodottabb elmék már azelőtt is régen tisztában voltak Fáik Miksa je­lentőségével. Tisztelték ugyan, de csak azon ügyességénél fogva, melylyel ez az ur egy nagyszabású politikai múltat tudott magának koholni.­­ (Az idei hadgyakorlat.) Bécsből jelentik ne­künk. Az ,­idei nagy hadgyakorlat Strakon­ic környé­kén lesz, ugyanott, ahol már tavaly is ki volt stöve, de a nagy szárazság miatt elmaradt. — Somogyi Aladár választójoga. Török-Szent- Miklós választói Somogyi Aladár dr. ügyvédet vá­lasztották meg képviselőnek. A választást az ellen­párt megtámadta, mert Somogyi Aladárnak nincsen választó­joga. Somogyi Aladár jóhiszemű eljárásá­nak igazolására azt kérte a főváros középponti vá­lasztmányától, adjon hivatalos írást arról, hogy a IX. kerületi választó­ névjegyzékben föl van véve Somogyi Aladár dr. tanár. A választmány m­ai ülé­sén a kérelmet elutasította.­­ («Magyar egyházi ügyek.») A néppártnak a koalícióban való részvéte nem teszi lehetet­lenné, hogy megrovásban ne részesítsük laptár­sunkat, a «Független Magyarország»-ot, mely legutóbb nyilván kiadóhivatali érdekből rovatot nyitott «Magyar egyházi ügyek» címen, kizárólag protestáns érdekek ápolására. A rovat mottója az 1848 : XX. tc. 2. §-a: «E hazában törvénye­sen bevett minden vallásfelekezetre nézve, kü­lönbség nélkül, tökéletes egyenlőség és viszo­nosság állapittatik meg.» Szerkesztik: Szabolcska Mihály és Haypál Benő. Mi nekünk nem lehet kifogásunk az ellen, ha a Függ. Magy. protes­táns jelszavakkal szaporítja előfizetőit, de az ellen joggal tiltakozunk, hogy a «magyar» jel­zőt a protestánsok számára sajátítsa ki. Tudva­levőleg Magyarország lakosságának legnagyobb része katholikus, akiket a haza iránt való szere­tőtben a protestánsokkal azonos lelkes és szép eszmék vezetnek, ennélfogva a magyarságból való ilyen kirekesztésünk legalább is sértő rájuk nézve. Nem hiszszük, hogy a Független Magyar­­ország a rosszakarat szándékával használta volna a fenti címet s éppen ezért, midőn annak megváltoztatását várjuk, valószínűleg nem csa­lódunk.­­ (A máltai lovagrend új nagymestere.) Rómá­ból jelentik, hogy a máltai lovagrend nagymesteré­nek ma történt választásánál a nagykáptalan 17 tagja személyesen vett részt. Rampolla bíboros rövid beszéde után, aki a pápa áldását adta át a gyűlésnek, megejtették a választást. A szavazat Thun­ Hohenstein Galeano trieszti grófra esett, míg a többi szavazatok két jelölt közt oszlottak meg. A második szavazásnál Thun Hohenstein grófot egyhangúlag nagymesterré választották. Azután Te Deura volt. A választás eredményéről Thun Hohenstein grófot táv­iratilag értesítették.­­ (az egyetem Csokonai-ünnepélye.) Csokonai Vitéz Mihálynak, a nagy magyar poétának születése századik évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt gyönyörű ünnepélyt rendezett a budapesti tudo­mányegyetem tanári kara és ifjúsága. Az ünne­pély a központi egyetem kupolatermében folyt le, amelyet az ünnepélyre délszaki növényekkel gazda­gon ékesítettek. Az ünnepély kezdete előtt jóval szorongásig megtelt a terem díszes, előkelő közön­séggel, melynek soraiban ott volt az egyetem egész tanári kara s képviselve volt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság és számos más irodalmi és művészi egyesület. A debreceni Csokonai-Kör részéről Bakonyi Samu országgyűlési képviselő és ifjabb Komlóssy Arthur jelentek meg. Legnagyobb részét a közönségnek szép asszonyok és lányok serege képezte, akik pom­pás tavaszi tolettjeikban ragyogó képet mutattak. Tíz óra után tíz perccel zendített rá Kéler B. hatalmas Csokonai-nyitányára az egyetemi zenekar. A közön­ség riadó tapsa többször pódiumra szólította Len­gyel Dezsőt, az egyetemi zenekar karnagyát. Demkó György dr., az egyetem rektora, gondolatokban gaz­dag s fenkölt szellemű megnyitó beszéde impozán­san járult hozzá a közlelkesedés fokozásához. Kü­lönösen nagyhatású volt beszédének az a része, melyben Csokonait, mint a XVIII-ik század mű­veltségének egyik elsőrangú bajnokát állította pél­dányképül az egyetem ifjúsága elé. Ifj. Lányi Ernő szavalta el azután Gulyás Józsefnek pá­lyanyertes költeményét.­­ Ezután Beöthy Zsolt egyetemi tanár a hallgatóság ovációja közt lépett a pódiumra s az ifjúsághoz intézett szózat formájá­ban mondotta el emlékbeszédét. Dicsőítette Csokonai idealizmusát, amely nem ad ugyan rögtön kenyeret, de mindenesetre rugója a halhatatlanságra prae­­desztináló cselekedeteknek és alkotásoknak s erő­forrása a nemzetek haladásának és boldogulásának. Kívánja, hogy a magyar ifjúság is ily értelemben fogja fel és ápolja Csokonai munkás idealizmusát. Beöthy Zsolt remek beszéde után R. Maróthy Mar­git, a Magyar Színház tagja szavalta el Csokonai a «Reményhez» című elégiáját. Madai Gyula, az irodalmi és rhetorikai szakosztály elnöke «Csokonai és Lillája» című tanulmányát olvasta fel. Kenedich Kálmán, a Népszínház tagja Lavottának és Csoko-nainak «A tihanyi echóhoz» című dalát és Lengyel Dezső egyetemi zenekarvezető két sikerült dalát énekelte el A hálás publikum tüntetően üdvözölte és újráztatta a művészt. Róczé Antal cigányprímás briliáns technikával játszott el pár gyönyörű régi magyar nótát. Végül Heinrich Gusztáv prorektor rövid szép beszéddel berekesztette az ünnepélyt.­­ (Spaun báró a királynál.) Bécsből jelentik, hogy a mai általános kihallgatáson többek között a­ király Spaun báró tengernagyot is fogadta, aki jelene­tést tett a hulli vizsgálóbizottság működéséről, amely­nek tudvalevőleg ő volt az elnöke.­­ (Iszákos gyermekek.) Könnyelmű árpák és lelkiismeretlen anyák bűne, hogy iszákos gyer­mekről egész joggal lehet mai napság beszélni. Akikben a nyomorúság elérte az anyai szeretet féltő gondosságát, kivált szegény napszámos asz­­szonyok gyakran pálinkával altatják nyűgös cse­csemőiket, mikor munkába mennek. Bűn ez, melynek súlyos következményeit ők maguk sem látják előre, de amelyre a mai társadalmi rend ad valamelyes mentséget. Ellenben valóságos gyilkosság számba megy azoknak tette, kik már serdültebb gyermekeiket nem óvják az alkohol romboló hatalmától. Viszik magukkal gyermekei­ket mulatságokba, vendéglőkbe, néha közönséges lebujokba, ahol a mámor nyomorultjai ülnek a kopott fapadokon s méreggel csitítják lelkük fel­­feltörő jobb érzéseit. Különösen a főváros spe­cialitása ez a jelenség, de előfordul esetleg más körülmények között a vidéken is. Ezeken a he­lyeken méltán lehet követendő példa Csontos­ csepregi főszolgabíró alábbi rendelete, melylyel a húshagyó kedd itt-ott szokásos kirívó multat­­ságaitól igyekszik távoltartani a gyermekeket. A községi és körjegyző uraknak ! A múlt évben tapasztaltam, hogy az iskolaköteles gyermekek több községben bor, sőt pálinka mellett minden felügyelet és hatósági engedély nélkül hús­hagyó kedden és pedig nemcsak nappal, de fél éj­­­­szakán át zeneszó mellett táncolnak és mulatnak. Ilynemű mulatságok a gyenge gyermeki szerve­zetre épp úgy, mint annak erkölcsére veszélyesek lévén, azoknak megtartását szigorúan megtiltom és az elöljáróságokat utasítom, hogy azok megtartását akadályozzák meg. Megjegyzem azonban, hogy nem lehet észrevétele:­ az ellen, ha az iskolás gyerme­kek az iskolai hatóság felügyelete és ellenőrzése mellett nappal minden szeszes ital kizárásával akár, az iskolában, akár erre alkalmas magánházban — de semmiesetre sem a korcsmában — zene és tánc mellett ünnepeljék meg a húshagyó keddet. Ennél­fogva az elöljáróságot felhatalmazom, hogy az ily ártatlan mulatságokhoz az iskolai hatóság által kért engedélyt megadhassa és a felügyelet­i ellenőrzés tekintetében az iskolai elöljáróságot támogassa. Csepreg, 1905. évi február hó 28-án. Csontos, főszolgabiró. Kár, hogy a rendelet csak a húshagyó keddre szól s nem az egész évre, amelynek folyamán nem egyszer van alkalma az apróbb nemzedék­nek az alkoholtartalmú italok élvezésére. Ez ellen a föntebbi rendelet, nemkülönben más ily irányú intézkedések és társadalmi mozgalmak szelleme kell, hogy a nép vezéreinél, tanítóinál támogatásra találjon.­­ (Bianchini halála.) Megírtuk, hogy Bianchini, ismert párisi színházi kosztümrajzoló tegnapelőtt titokzatos körülmények között meghalt. Holttestét még nem boncolták föl s igy még nem tudják, váj­jon csakugyan megmérgezték-e. Kebant dr. orvos, aki Bianchinit utolsó óráiban kezelte, határozottan azt hiszi, hogy méreg ölte meg. A beteg maga is azt mondotta, hogy azzal a bonbonnal mérgezték meg, amelyet a színházban egy ismeretlen hölgytől ka­pott. A rendőrség azonban azt hiszi, hogy Bianchini természetes halállal halt meg. Barátai is azt mond­ják, hogy régóta szívbajos volt s valószínű, hogy szívbaja ölte meg. Azt sem tudják elképzelni, hogy kinek lett volna érdeke, hogy Bianchhinit megmér­­gezze.­­ (A Széchényi könyvtár forgalma.) A Nemzeti Múzeum Széchényi országos könyvtárában ez év január havában 3916 egyén 9247 könyvet, február­ban pedig 4419 egyén 9998 könyvet és nyomtat­ványt használt. A múlt évben ugyanezen hónapok­ban csak alig fél ennyi volt a forgalom. A könyvtár jelenleg csak délután négy óráig van nyitva, de már mozgalom indult meg az iránt, hogy esti 6 óráig álljon a közönség rendelkezésére, mely idő különö­­­sen a tanuló ifjúságnak volna előnyére. 7 Kedd, 1905. március 7.

Next