Alkotmány, 1905. november (10. évfolyam, 263-288. szám)

1905-11-24 / 283. szám

ALKOTMÁNY. 283. szám. cikk — ha a válság Magyarországon még egy évig tart? Jövőre a hiány már kétszáztizenkétezer em­ber lesz és akkor már csak az 1904-iki póttartalék marad ennek a rettenetes hiánynak a fedezésére, vagyis leszámítva a papokat, tanítókat és más címen felmentetteket, alig harmincötezer ember. Sárosvármegye. Sárosból Írják nekünk: Sáros vármegye a nemzeti ellenállás dolgában gyászos­­ szerepet játszik. Az egész megyében vígan folyik e­z adószedés. A jegyzők ugy látszik titkos utasítást kaptak Tahy József alispántól, hogy az adót mindenütt szedjék be. Ahol lehet, szép szóval, rábeszéléssel, bát ez nem használ, fenyegetéssel /foglalás stb.) hatnak a szegény, tudatlan népre. S az eredmény az, hogy a nép fizet. A nemzeti ellenállással szembeszegülő jegyzők (kivétel ke­vés van) vetélkednek abban, hogy az adót teljes összegéb­en beszállítsák az adóhivatalokba. Van­nak egész járások, hol a nép teljesen kifizette az adót. Itt Felső-Sárosban az adószedésben kü­lönösen kitűntek: Schulcz József zboros, Szar­­kulics László bártfavidéki, Prokopovich István kurimai jegyzők, elsőrendű gyászhazafiak. Laszberg főispán Pestmegyében. A Pol. Ért. jelenti: Megbízható helyről arról értesítenek bennünket, hogy Laszberg főispán­nak Pestmegyébe való kirendelése befejezett lény és holnap már publikálva lesz. Pestmegye megcsúfolása ? A Pol. Ért. szerint Fazekas pest megyei főjegyző helyettesítésére egy miniszteri segédtitkár van ki­szemelve. — Sas helyébe verebet ültetni — kitelik Kristóffytől. Szigorú utasítás az ügyészeknek. A Pol. Ért. jelenti: Az igazságügyminiszterium­­ban az ügyészeknek adandó újabb szigorú utasítá­sokon dolgoznak jelenleg. A nemzetiségek. A román nemzetiségi párt legközelebb Vajda- Hunyadon, Hátszegen, Oravicán, Hosszúaszón, Kassát­ban, Vaskón, Belényesen és Csekén tart gyűléseket. Mint értesülünk, a román akció ellensúlyozására az országos függetlenségi párt a jövő hó elsején ro­mán nyelvű lapot indít a fővárosban. A legújabb hadügyi kiadások. — 250 millió korona. — Budapest, november 23 A közös hadügyi kormánynak rövid időn belül sürgős szüksége lesz igen sok pénzre. Kétszáz­ötven millió koronára, vagy még többre. Nem részletekben, hanem egyszerre. S miután igen égető szüksége leszen erre a kis pénzre, Magyar­­országon a koalíció nyugodtan megmaradhat mai álláspontján, mert az a tényező, aki hogy ezen milliókat hamar megkaphassa, engedni fog, nem a koalíció leszen. Hogy mire kellenek ezek a milliók, ezt igen beavatott helyről így magyarázzák nekünk: Egész Európában érthető már a keletázsiai háború hatása. Sőt nemcsak Európában, de Amerikában is. Hiába minden békekonferencia, az egyes államok az orosz-japán háborúban szerzett tapasztalatok után egyre jobban tökéle­tesítik védőerejüket. Nálunk a háború hatása tudvalévően még csak a haditengerészetnél, a torpedó-flottlla ki­építésében nyilvánult meg. De minden jel arra mutat, hogy a torpedó-flottila kiépítésével a had­­vezetőség tervei még nincsenek kimentve s a közel­jövőben, a politikai vihar elmúltával, megint sok milliónyi újabb hadügyi követeléssel fog Pitresch úr előállani. Az orosz-japán háború — úgy látszik — tel­jesen megváltoztatta a hadvezetőségeknek a várak ellen táplált előítéleteit. Európában az utolsó évtizedek alatt nem vetettek nagy súlyt a várakra. Építettek ugyan erősségeket, de azért másodrendűnek tartották a várharcot és sok helyen feloszlatták a várharchoz szükséges mű­szaki csapatokat is. Erre különösen Németország adott példát, amit természetesen a mi fő-főgene­­rálisaink­ vakon követtek s a hadmérnöki ezre­­deket beolvasztották az utász-zászlóaljakba. Most azonban a kelet-ázsiai háború egészen 4 Péntek, 1905. november 24. megváltoztatta e nézeteket s a nagyhatalmak hadvezetőségei nagy összegeket fordítanak is­mét várépitésre s a műszaki csapatok újjászer­vezésére. Port-Arthur ostroma bebizonyította, hogy egy erős vár óriási erőt képes hosszú időre lekötni s ha az oroszoknak még egy erősségük lett volna, talán Mukden környékén, huzamos időre feltartóztathatták volna az ellenséget s így időt nyerhettek volna a szervezkedésre és hadműve­leti seregük gyarapítására. A német birodalomban mostanában nagy ösz­­szegeket adott ki a hadügyi kormány várépítésre, az utolsó időben közel négyszáz millió márkát, költekezik ugyanígy Olaszország is, amelynek garasai pedig ugyancsak meg vannak számlálva. Sőt a kis Belgium is százn­yolc millió költségen erősíti meg Antwerpent. Feltűnő kiadásokat tesz Franciaország is. A francia hadügyi kormány tervezetet dolgozott ki a köztársaság eredíti rendszerének reformjára és a kamarához intézett beadványában kifejti, hogy az erősségek értékéből a legújabban fel­talált robbanó gránátok sem vontak le semmit, hanem csak az erődítések alakját kell módo­sítani. A mi hadvezetőségünket sem hagyja tétlen a nagyhatalmiság tudata s mi is építünk várakat és nem maradunk a külföldi államok mögött. A különbség — mint már megszoktuk —­ csak az, hogy míg más államokban nyiltan állnak elő a követelésekkel, addig nálunk csak titkolóznak. A szükséges millióknak csak egy kis részét vallják be és csak fokozatosan tudjuk meg utólag, mekkora összegeket áldozunk hadügyi célra. A hadügyi kormány terveiből annyi már eddig is kiszivárgott, hogy Cattaro öblét megerősítik, Sebenk­ot újabb erődítményekkel látják el, Pola erődítésén változtatásokat tesznek, az utóbbi maga egyelőre tíz millió koronába kerül A dél­­tiroli hadgyakorlatoknak is az a fő céljuk, hogy Tirol délnyugati megerősítésének tervéről dönt­senek. Értesülésünk , szerint e kérdésekről szó lesz a szombati közös miniszteri értekezleten s mindez sok, nagyon sok millióba fog kerülni. El lehetünk tehát készülve, hogy nemsokára újabb hadügyi követelésekkel áll elő Pitreich. KÜLFÖLD. A flottademonstráció. Budapest, nov. 23. A szultán határozott visszautasítása némi zavart okozott az akciák körül, mert so­kan azt hiszik, hogy itt Németország keze dolgozott a kulisszák mögött. Ez a nagy­hatalom ugyanis a lehető legszemérmel­e­­nebb tojástáncot járta a portával szemben inau­­gurált akcióban, volt idő, mikor tartózkodó ál­láspontra helyezkedett, volt, mikor a leghango­sabban kívánta az erélyes intézkedéseket s most a harmadik stádiumban visszaszilt mindent és egyszerűen kivonja magát a nemzetközi akció­ból, épp oly gyerekes, mint átlátszó ürügyet hozván fel ezen eljárásának igazolására. A helyzet ezek szerint kezd tisztázódni, de azért még mindig két verzió tartja magát a ki­bontakozásra nézve. Egyesek szerint a szultán­nak mégis engednie kell, miután egész Európá­val még­sem szállhat szembe s ezek tudni vélik, hogy Németország minden intrikái ellenére sem bomlik meg a többi nagyhatalmak egyetértése s hogy Németország nélkül is rendet teremtenek a Keleten. Legfeljebb nemcsak Törökország, hanem Németország is­­ rövidet fog hozni. A másik verzió szerint azonban jól számít a szultán és keleti ravaszsággal alaposan elintézte a maga dolgát. A porta köreiben ab ovo arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a nagyhatalmak egyetértése füstbe megy az első lépésnél, mert nekik nem Törökország feje fáj, hanem a­­ maguké. S íme ma még flottatüntetésről van szó, Németor­szág már lemaradt, következik Motiiene elfog­lalása és valószínűleg újabb összeveszés, lema­rad ismét egy nagyhatalom és így tovább, majd csak elvérzik minden szigetnél egy-egy tüntető s végül megmarad Ausztria-Magyarország. No és Ausztria-Magyarország ? És Goluchoorski ? Ri­­sum teneatis ... Ez a második verzió. Egyelőre azonban verzió ide, verzió oda, a hajók megérkeztek Pireuszba s indulnak Mytüe­nébe. A portán nagy a felfordulás és basajárás. A szultán erősíti (?) kikötőit s rendelkezéseket küldött a török flották parancsnokainak. Szóval, grupirozza a lázas — védekezést. Mi lesz ebből ? Szegény szultán, ő már csakugyan fiókából él­het. Lásd második verziót — fönnebb. Távirataink a következők: Konstantinápoly, nov. 23. A porta válasza ma érkezett az osztrák­­magyar nagykövetséghez. A válasz minden te­kintetben elutasító és magatartását a török köz­­véleménynyel indokolta. A porta csak a polgári ügyvivők kérdésében járul hozzá ahhoz, hogy azoknak megbízása legfölebb két évre meg­­hosszabbíttassék. A hatalmak éppen azért a flottatüntetés megkezdését nem halaszthatják már tovább. Athén, nov. 23. (Havas ügynökség.) A flottatüntetésre rendelt hajók Pireuszba érkeztek, ahol megtették az előírt tisztelgést. Konstantinápoly, nov. 23. Kuzsni pasa altengernagy a tengernagyi dragonján kíséretében ma külön hajón a Dardanellákhoz uta­zott. Utazása a flottademonstrációval van összefüg­gésben és erre vonatkozó utasításokat vitt magával. Bécs, nov. 23. Az itteni diplomáciai körök nem hiszik, hogy a hatalmak a szultán válaszjegyzékére újabb jegyzéket fognak küldeni. Valószínű, hogy a nemzetközi hajó­had már most nemsokára elindul Pireuszból a török vizekre, ámbár diplomáciai körökben nem hagytak fel azzal a reménynyel, hogy a szultán végül mégis engedni fog. A hatalmaknak az a tervük, hogy a flottatüntetést fokozatosan fogják foganatosítani s: előbb Mitilénét, azután Tenedoszt fogják megszállni, hogy így úgyszólván fokozatosan törjék meg a szul­tán ellenállását. Ezek a körök arra utalnak, hogy a szultán ezelőtt néhány esztendővel is a francia, flotta-tüntetés alkalmával csak azután engedett, mi­után a franciák már három napig Mitiléne-szigeten megszállva tartották a vámhivatalokat. Hir szerint a hatalmak hajói csak lassan és néhány napi meg­szakításokkal fognak előre nyomulni s arra fognak ügyelni, hogy lehetőleg kíméljék a szultán érzékeny­ségét, s hogy időt engedjenek neki az engedékeny­ségre. Azt hiszik, hogy a szultán ellenállásában a végsőig fog menni, amiben ereleti szem­pontból nézve a dolgokat talán igaza is van, mert mohamedán alattvalóival szemben ez bi­­i­zonyára a legjobb politika, úgy látszik, hogy a szultán maga is kezdi belátni, hogy a re­formok dolgában nem teljesítette azt, amit ígért és amire nézve Karateodori basa a berlini kongresz­­szuson a szultán nevében kötelezettséget vállalt. A szultán tudvalevőleg a hatalmak összes követeléseit elutasította és csak abba egyezett bele, hogy Ma­gyarország-Ausztria és Oroszország polgári ügyvi­vőinek mandátuma két esztendőre meghosszabbit­­tassák. Ezt ugy magyarázzák, hogy a szultán azt hiszi, hogy az által, hogy Magyarország­ Ausztria és Oroszország fő követelését teljesítette, mégis talán szakadás fog beállani a hatalmak között s egy részük nem fogja tűrni, hogy Törökország ellen túlságos szigorúsággal járjanak el s ebben az eset­ben magára lenne hagyva Magyarország-Ausztria és Oroszország és Törökország ezzel a két hatalommal könnyebben végezhetne. Itteni diplomáciai körökben azt hiszik, hogy a szultán ebben is téved, mert az összes hatalmak egyetértenek abban, hogy a mace­dóniai pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó követeléseik­hez ragaszkodniok kell és hogy Goluchowski grófot, aki az akció vezetőjének tekinthető, az utolsó pilla­natig támogatni fogják. Konstantinápoly, nov. 23. A portának tegnapi elutasító válasza meglepőleg hatott, mindazonáltal a válasz alapos tanulmányo­zása azt bizonyítja, hogy e válasz Törökország ré­széről első lépés az engedékenység felé. Mert elte­kintve a pénzügyi ellenőrzés kérdésétől, a porta azáltal, hogy a polgári ügyvivők mandátumainak meghosszabbításához hozzájárult, természetszerűleg jóváhagyta a polgári ügyvivők tevékenységével össze­függésben álló főbiztosi intézményt, valamint köz­vetve a csendőrségi intézményt is, mivel a csendőr­ség újjászervezése az egész akcióval szoros össze­függésben áll. Mindeddig nem történt döntés abban a kérdésben, vájjon a nagykövetek adnak-e újabb választ a portának, avagy a flottatüntetésre akarják a továbbiakat bízni. Bécs, november 23. A hatalmak demonstrációs flottája, amely Pireusz­ban már összegyűlt, a következő hajókból áll: a Sandt Georg» osztrák-magyar páncélos cirkáló, 36 ágyú, 550 ember. «Szigetvár» osztrák-magyar cirkáló, 20 ágyú, 249 ember. «Lancaster» angol cirkáló, 35

Next