Állam és Igazgatás, 1962. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)

1962-07-01 / 7. szám

1962. JÚLIUS Állam és igazgatás A MINISZTERTANÁCS TANÁCSSZERVEK OSZTÁLYÁNAK ELMÉLETI FOLYÓIRATA A tanácsok gyermekvédelmi és gyámügyi munkájának társadalmi bázisa DR. BEÉR JÁNOS A gyermekvédelemmel, és ezen belül a gyámüggyel foglalkozók előtt köz­ismert, hogy ezen a munkaterületen az apparátus dolgozóival már eddig is szé­les terjedelemben együttműködnek a társadalmi szervek és a gyermekek sorsa iránt fogékony egyes emberek. E tanulmányban egyrészt az e vonatkozásban már elért eredményekkel, másrészt az állami szervek és a társadalom erőinek együttműködésével kapcsolatban felmerülő néhány elvi kérdéssel kívánok fog­lalkozni. A munka fő célja, hogy előmozdítsa a további kezdeményezéseket, kísérleteket és egyben hozzájáruljon azoknak a helyes tendenciáknak a kimun­kálásához, amelyeknek e tevékenység során érvényesülniük kell. Nem foglal­kozom tehát részletesen a jelenlegi jogi szabályozással, a különböző ténybeli adatokkal stb., ezeket általában ismerteknek tekintem. Az alapvető elvi téte­lekre is legfeljebb utalásszerűen és ott térek ki, ahol azokból további követ­keztetéseket gondolok levonni. I. Általános bevezető megjegyzések 1. A szocialista irodalomban ma már alig szorul bővebb magyarázatra az a megállapítás, hogy a szocialista államiság fejlődésének alapvető és objektív törvényszerűsége a szocialista demokrácia fejlődése, a társadalmasodás. Ennek a követelménynek az érvényesülése a gyermekvédelmi munka továbbfejlődé­sének is elsődleges feltétele. Ugyancsak általánosan elfogadott, különösen az SZKP XXII. kongresszusa és az új pártprogram elfogadása óta, hogy a szocialista demokrácia két úton halad előre: egyfelől azáltal, hogy a társadalmi erők egyre szélesebb területen és mélyebben kapcsolódnak be az állami munka vitelébe, másfelől azáltal. 1 1 A Budapest fővárosi tanács vb. oktatási osztálya által rendezett, 1962. április 17-én meg­tartott előadás rövidített szövege.

Next