Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

NEVELŐSZÜLŐI HÁLÓZAT A FŐVÁROSBAN A nevelőszülők életkor szerinti megoszlása: 30 év alatti 3%, 31—40 év között 17%, 41—50 év között 22%, 51­—60 év között 31%, 61 éven felül 27%. A 61 éven felüli kategóriába soroltak több éve nevelik a rájuk bízott gyermeket. A gyermekeket zömmel a 40—70 évesek nevelik. Sok a nagymama, de akad dédnagymama is. Gyakori, hogy unokáinak felnevelése után lesz valaki nevelőszülővé, gyermek nélkül egyszerűen nem tud meglenni. Az idő­sebb — 60 éven aluli — nevelőszülő, ha nyugodt, derűs, egészséges és ezek a tulajdonságai jó pedagógiai érzékkel és gyermekszeretettel egészülnek ki, nagyon alkalmas óvodáskorú gyermek nevelésére. Természetes törekvésünk a nevelőszülői hálózat megfiatalítása, bár ez sem könnyű feladat. A nevelőszülők iskolázottsági foka változó. A fővárosban az általános iskolát elvégezte 27%, ennél kevesebb az iskolai végzettsége 34%­­nak, szakképzettsége, érettségije van 33%-nak, magasabb végzettségűek közül összesen 6% diplomás. Ez a statisztika azonban nem fejezi ki az egész család kultúráját, mert csak a nevelőszülők adatait adja meg. A már felnőtt vér sze­rinti gyermekek rendszerint magasabb műveltségűek, ez pedig azért jelentős, mert a gyermek fejlődése szempontjából az egész családot kell vizsgálni. Az 591 nevelőszülő legnagyobb része, 64% alkalmazott, az ipari dolgozók aránya 34%, míg a mezőgazdasági dolgozóké 2%. A főváros kertváros jellegű kerüle­teiben nagyobb lehetőség van a hálózat fejlesztésére, mind a magánépítkezésű lakótelepeken, vagy a bérház típusú tömbökben. Itt ugyanis a mozgási lehető­ség csekély, a saját gyermek is erkélyen, függőfolyosókon, konyhában kényte­len szabad idejét eltölteni. 4. A nevelés tényezői között fontos szerepet tölt be a család, ezen belül a szülői magatartás. Azoknak az állami gondozott gyermekeknek érdekében, akik testi, vagy fizikai adottságuk miatt nehezen illeszkednek be az intézeti közösségbe, a nevelőszülői hálózat mennyiségi és minőségi fejlesztése továbbra is fontos és időszerű feladat. De indokolja ezt a nevelőotthonokban és a nevelő­szülőknél nevelkedő gyermekekre fordított kiadások összehasonlítása is. Nevelő­­otthonokban egy kiskorú állami gondozottra átlagosan 18—26 000 Ft költség esik, míg a nevelőszülőkre kb. 8000 Ft évente. Ha összevetjük az anyagi ráfordítást a nevelés eredményességével, akkor felvetődik a kérdés, nem takarékoskodunk-e túlzottan a nevelőszülői háló­zatban elhelyezett gondozottak költségével. A fejlesztés tervezésénél elsősorban pedagógiai meggondolásokat kell figyelembe venni. Valamilyen szempontból majdnem minden egyes állami gondozott gyermek sérült. Az elmaradt érzelmi nevelés pótlását megkaphatják a legtöbb nevelőszülői családban, de számos esetben csorbát szenvedhet értelmi fejlődésük. Az ilyen gyermekek túlmozgá­­sossága, szétszórtsága, értelmi és beszédkészségbeli elmaradottsága, illetve ezek korrigálása megoldhatatlan feladat elé állítja a nevelőszülőt. Nagy szerep jut e téren az oktatási intézményeknek, az óvodáknak és az iskolának, hiszen csak a családi és az oktatási intézményekben való együttes nevelés formálhatja teljes értékűvé a gyermekeket. Ha az óvodai férőhelyek hiánya miatt, vagy szemléletbeli problémákból adódóan az óvodáskorú gyer­mekek nem járhatnak óvodába, könnyen eltolódhat az iskolaérettség ideje, illetve a gyermek hátrányos helyzetben lép az általános iskolába. Sokszor fel kell lépnünk és érvelnünk, amikor a lakókörzet, az óvoda, vagy az iskola igyek­szik megszabadulni a nyugtalan, problematikus, az átlagosnál több törődést

Next