Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
Nevelőszülői hálózat a fővárosban BÁNYAINÉ DR. BIRKÁS MÁRIA A gyermek- és ifjúságvédelem jelentős területe a rászoruló gyermekek állami gondozása. Az állami gondozottak száma országosan mintegy 35 400, a fővárosban pedig 7782. A gyermekek elhelyezése részben nevelőotthonban (országosan 63,6%, a fővárosban 78,5%), részben nevelőszülőknél (országosan 32,4%, a fővárosban 12,5%), illetőleg egyéb helyen (országosan 4%, a fővárosban 9%) történik.11. A felszabadulás után — hasonlóan a Tanácsköztársasághoz — mivel sok gyermek megaláztatása tapadt a nevelőszülői hálózat intézményéhez, felülvizsgálták a nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekek helyzetét. Erőteljes lendületet vett az a törekvés, hogy az állami gondozottakat ne nevelőszülőknél, hanem nevelőotthonokba helyezzék el. A gyakorlatban azonban a törekvések nem voltak megvalósíthatók, az állami gondozást szolgáló intézmények lassú fejlesztése szükségessé tette a nevelőszülői hálózat fejlesztését. Ma már a nevelőszülői hálózat fenntartása nem csupán valami szükségszerű rossz, amit intézeti férőhely elégtelensége miatt kell igénybe venni, hanem pedagógiai lehetőség. Az állami gondozott gyermekek nevelését a nevelőotthonoknak és a nevelőszülőknek együttesen kell megoldaniuk; ez a két forma hasznosan egészíti ki egymást, hiszen az állami gondozásba került gyermekek egy része korábbi élettörténete miatt fokozott figyelmet, nagyfokú egyéb törődést kíván, nehezen viseli el a közösség életritmusát. Ilyen esetekben egyenesen kívánatos a jó nevelőszülőkhöz való kihelyezés. A családi miliő pedagógiai hatásrendszerében a gyermekek megtanulnak a család tagjaként élni, dolgozni, egymásért felelősséget vállalni, házimunkát végezni, részt vesznek a mindennapi élethez szükséges dolgok előteremtésében. Megtanulnak a pénzzel bánni, beosztással élni, egyszóval az életre nevelődnek. Előfordulhat, hogy a nevelőszülői háznál sem tudjuk mindig megóvni őket sérelemtől. Többet kell alkalmazkodniuk, több erőfeszítést követel tőlük életformájuk, mint a nevelőotthonokban, kevesebb a készen kapott. De ezzel is a valóságos életre nevelünk. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a budapesti nevelőszülőkhöz ki Budapesten a nevelőszülőknél nevelkedő állami gondozottak száma 1961-ben 111 volt, azóta folyamatosan emelkedik, 1969-ben már 931 gyermeket gondozott nevelőszülő.