Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
REFORMTÖREKVÉSEK A SZOCIALISTA EGYETEM KIALAKÍTÁSÁÉRT A szocialista egyetem kialakítását célzó reformtörekvéseink vizsgálata előtt fel szeretném idézni a nagy magyar gondolkodó, Eötvös Loránd szavait, amelyet a Trefort Ágostonnak címzett 1887. április 10-i nyílt levélben olvashatunk. „Igaz ugyan, hogy jó szabályzatok jó tanárok nélkül jó iskolát nem teremthetnek, de bizonyos az is, hogy rossz szabályzatok még a legkiválóbb tanárok működését is megbéníthatják.” Mennyire nyilvánvaló számunkra ma is e gondolat, pedig az okok, amelyek annak idején Eötvös figyelmeztetését kiváltották, jobbára éppen az utóbbi negyedszázad reformküzdelmeinek eredményeként elhárultak. Egyetemünk történetének közel egy teljes százada kapcsolódik az 1848—49. évi nemzeti függetlenségi harc legjobbjai által meghirdetett „tanszabadság” rendszeréhez.34 A porosz—német talajból fakadó, és a megkésett polgári átalakulás igényeit kifejező „Lehr- und Lernfreiheit” kidolgozott rendszerének bevezetésére azonban csak a neoabszolutizmus korszakában került sor, az összbirodalmi törekvéseket szolgáló osztrák közoktatási kormányzat hatalma alatt/* Miként a marxizmus klasszikusai megállapították, ezúttal is a „forradalmak letiprói kényszerültek a forradalom hagyatékának végrehajtására”. Gróf Leo Thun Hohenstein nevéhez tapad az a forradalomellenes, konzervatív beállítású osztrák kultúrpolitika, , amely hazánkra és egyetemeinkre is kiterjesztette a Habsburg birodalmi érdekeknek alárendelt „tanszabadság” rendszerét. Levert forradalmak,eltiport szabadságharcok bonyolult társadalmi képlete volt az a történelmi szituáció, melyben megszületett ez a rendszer, amely a „tanítás és a tanulás szabadságának” magasztos eszméjéből a forradalmi és demokratikus elemeket valójában kiiktatta. Egy forradalomellenes, konzervatív szemléletű kultúrpolitika formában átgondolt hatalmi és politikai igényeinek megfelelően a tanszabadság rendszerét, amelynek nemzeti elnyomó elemei is jól ismeretesek az akkor még egyedül álló budapesti egyetem történetében. A kialakult rendszer feloldhatatlan ellentmondásokkal született és került gyakorlati alkalmazásra. Következetlensége, antidemokratizmusa, germanizáló szerepe alól csak szegényesen tudtak felszínre kerülni a fejlődő, polgárosult társadalom igényei. A neoabszolutizmus bukását követő idők hoztak ugyan némi előre i L. Néhány szó az egyetemi tanítás kérdéseihez. Nyílt levél Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (1887. ápr. 10.). Eötvös Loránd a tudós és művelődéspolitikus írásaiból. Sajtó alá rendezte Környei Elek. Gondolat, Bp. 1964. 180—181. pp. 3 Joggal utalhatunk e tárgyban az 1848 :XIX. tc. megszületésére, mely a forradalom és a nemzeti függetlenségi harc viharában ugyan lakonikus rövidséggel, de egyértelműen lerögzítette a magyar felsőoktatás felemelésének szükségességét. Vö. Csizmadia A., A magyar jogi felsőoktatás fejlődése. Felsőoktatási Szemle, XVIII. évf. (1969) 10. sz. 578. p. 4 L. Csizmadia A., i. m. 578—579. pp., Antal J.—Ladányi A., A magyar felsőoktatás az abszolutizmus és a dualizmus korában. Felsőoktatási Szemle, XVII. évf. (1963) 9. sz. 536—537., Varga Zoltán, A Debreceni Tudományegyetem története. Szerk. Németi Lajos. Debrecen, 1967. 11—12. pp. 5 L. Hans Lentze bécsi professzor legfrissebb feldolgozása alapján: Die Universltätsreform des Ministers graf Deo Thun-Hohenstein Hermann Böhlau Verlag, Graz—Wien—Köln. 1962. 34— 36.. 74—113., 282—294., Uo. Entschliessung vom 24. Febr. 1855. über die Reglung der Universitätsangelegenheiten. L. uo. függelék VII. és stb. sz. 344—346. stb. pp. 0 Joggal mondhatjuk eredeti formájától lényegileg megfosztotta 1. az idevágó újabb irodalom alapján: Richard, Meister, Die Universitätsreform des Ministers Graf Thun-Hohenstein. Wiener Inaugurationsrede. 1949., Uö. Lehr- und Lernfreiheit in der Thunischen Universitätsreform und in der Gegenwart in Österreich Anzeiger der Phil.-Hist. Klasse der österreichischen Akademie der Wissenschaften Jg. 1957. 207—232. pp., Uö. Entwicklung des österreichischen Studienwesen. Teil I., II. Wien 1963, H. Lenze, im.-t ismerteti Csizmadia A., 1. Jogtudományi Közlöny, XX. évf. (1965) 9. SZ. 480—481. pp. 7 L. Eckhart Ferenc, A Jog- és Államtudományi Kar története, 1667—1935. pp. 419—443. pp. 8 Nem lehet mégsem megfeledkeznünk eme pozitív elemekről sem. Csizmadia A., i. m. FŐSZ. XVIII. évf. (1969) 10. sz. 578. p. Hasonlóan ide utal Antal J.—Ladányi A., i. m. FŐSZ XVII. (1968) 9. sz. 536—537. pp. A „tanszabadság” történetileg változó ellentmondásos tartalmi elemeire utal az újabb idevágó nemzetközi irodalom is. L. Richard, Schwarz, Universität und moderne Welt. Walter Gruyter Co. Berlin, 1962., Galbrait, J. K., The modern University Bulletin Inter