Állam és Igazgatás, 1972. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

1* A bírósági szervezeti törvény Ez vonatkozik általában a szabálysértésekre, egyes birtokvitákra, a kisajá­títási ügyekre, a szabadalmi ügyekre stb., de a vállalati-munkaügyi és szövet­kezeti döntőbizottságok által intézett jogvitákra is. Ugyanakkor a törvény alap­elvként rögzíti, hogy az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érintő ügyekben biztosítani kell a más szervek által hozott határozatok bíróság előtti megtámadásának lehetőségét. Ezzel a rendelkezéssel — a szocialista országok gyakorlatához hasonlóan — szélesedik a bíróságok előtt megtámadható állam­­igazgatási határozatok köre. Ezeket az ügyeket természetesen a bírósági szer­vezeti törvény tételesen nem sorolhatja fel, hanem egyéb jogszabályokra, első­sorban az államigazgatási eljárás általános szabályait megállapító rendelkezé­sekre utalja. Az új törvény a szocialista törvényesség további erősítésének feltételét szolgálja az igazságszolgáltatás elvi és jogpolitikai irányítása egységének, de ugyanakkor elvi alapokon álló megkülönböztetésének rendezésével. Tudvalevő ugyanis, hogy a bíróságok az államszervezetben különleges helyet foglalnak el. Amennyire fontos, hogy a bűnügyekben, polgári és munkaügyi vitákban eljáró bíróságok — az egységes törvényesség érdekében — egységes irányítás alatt működjenek, annyira lényeges az is, hogy vezetésük módszereit elvi alapon rendezzük. Az új törvény a bíróságok általános működésének felügyeletét egy­értelműen az igazságügyi miniszterre ruházza. Ezen nem változtat az sem, hogy a munkaügyi bíróságok irányítását a munkaügyi miniszterrel (a munkaügyi döntőbizottságok eddig a munkaügyi miniszter felügyelete alá tartoztak) és a SZOT főtitkárával egyetértésben látja el. Tudvalevő, hogy a gazdasági döntő­­bizottságok felügyeletét a kormány már évekkel ezelőtt az igazságügyi minisz­terre ruházta. A bíróságok sajátos helyzetét jelöli ugyanakkor az alkotmányos rendel­kezés, amely szerint „A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elvi irá­nyítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése fölött.” Ezt a követelményt az új bírósági törvény elsősorban azzal elégíti ki, hogy a korábbi rendelkezésekhez képest világosan elhatárolja az Igazságügyi Minisztérium és a Legfelsőbb Bíróság irányítási hatáskörét. Ezek szerint az igazságügyi minisz­ter — a bírói függetlenség elvét szigorúan tiszteletben tartó módon — látja el a felügyeletet a bíróságok általános működése felett. E felügyelet keretében gondoskodik a bíróságok munkájának személyi és anyagi feltételeinek biztosí­tásáról, figyelemmel kíséri az ítélkező munkát, annak társadalmi hatását és megfelelő intézkedéseket tesz vagy kezdeményez az igazságszolgáltatás törvé­nyessége, időszerűsége és hatékonyságának biztosítása érdekében. Mindez a tevékenysége — ismételten aláhúzzuk — a bírói függetlenség tiszteletben tartásával, tehát konkrét, folyamatban levő ügyekbe való be nem avatkozással, de a jogerősen lezárt ügyek elemzésével és az azok tapasztalatainak általáno­sítása útján valósul meg. A Legfelsőbb Bíróság elvi irányításának fő módszere a jövőben is elsősorban a bíróságokra kötelező irányelvek és elvi döntések meghozatalával valósul meg. A Legfelsőbb Bíróság természetesen csak úgy tud e követelményeknek eleget tenni, ha a szervezeti feltételek ehhez adottak. Ezt segíti elő a törvény azon rendelkezése, hogy a Legfelsőbb Bíróságon a büntető, polgári és katonai kollégiumok mellett létrehozzuk a gazdasági és a munkaügyi kollégiumokat. 579

Next