Állam és Igazgatás, 1980. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1980-07-01 / 7. szám
ELLENŐRZÉSI TAPASZTALATOK A PÉNZESZKÖZÖK FELHASZNÁLÁSÁRÓL 10% ponttal nőtt a lakásépítésre átvett pénzeszközök nagysága, míg közműfejlesztésre és gyermekjóléti intézmények létesítésére, valamint egyéb célra átvett pénzeszközök aránya 2—6% ponttal csökkent. Az arányok részben tükrözik a lakásellátásban meglevő feszültségek enyhítésére irányuló törekvéseket. Ugyanakkor az átvett pénzeszközökön belül az infrastruktúra fejlesztését, a gyermekjóléti intézmények létesítését szolgáló eszközök aránya az előző tervidőszakhoz viszonyítva csökkent. Örvendetes, hogy az elért eredmények mellett, ha szerény mértékben is, de előrelépés történt a közös beruházások megvalósításában, azok közös fenntartásában és üzemeltetésében. A vizsgált négy évben az átvett pénzeszközök 14,1 milliárd Ft összegéből már 4,5 milliárd Ft volt közös beruházás, míg 9,6 milliárd Ft lebonyolítás, illetve támogatás céllal került átvételre. Ez utóbbin belül igen jelentős — 50—60% — a támogatásra koordinált eszközök aránya. Kedvező, hogy 1979. évben — a korábbi évekkel ellentétben — a közös beruházásra átvett pénzeszközök nagysága már 1,7 milliárd Ft-га növekedett, amely a tárgyévi átvételek 55%-át teszi ki. A pénzátvételek jellemzői, hatásuk a tanácsok gazdálkodására Mint láttuk, az átvett pénzeszközök nagysága a szigorúbb gazdasági feltételek ellenére is dinamikusan növekedett. Ez azt is mutatja, hogy a tanácsi önkormányzatok gazdasági önállósága e területen nem csökkent, sőt tovább fokozódott. Ugyanakkor jelzi azt is, hogy tudatosabbá, eredményesebbé vált a tanácsok gazdasági szervező tevékenysége, számos helyen megfontolt kezdeményezőivé, irányítóivá váltak területük koordinációs tevékenységének. E törekvések helyességét és eredményességét támasztja alá, hogy főleg a társadalmi, a gazdasági összefogás hatására a tervezett 30 ezer óvodai férőhellyel szemben mintegy 45 ezer, a 11 ezer bölcsődei férőhellyel szemben 14 ezer létesült, a napközis ellátásban részesedők aránya a tervidőszak végére tervezett 37—40%ról mintegy 48 —52%-ra teljesült. A fentieken túl a közös erőből megvalósult közműfejlesztések számos esetben a vállalati termelési feltételek javítását is elősegítették és kedvezően hatottak a lakásépítési program teljesítésére is. Külön érdemes szólni a tanácsok sajátos, de gazdaságpolitikai, s főleg társadalompolitikai szempontból nagyon fontos koordinációs tevékenységéről. Nevezetesen a lakosság, az üzemek, a szövetkezetek és egyéb szervek társadalmi munkájának szervezéséről. A jelen tervidőszak elmúlt négy évében a végzett társadalmi munka értéke 14,4 milliárd Ft volt, évenként emelkedő tendenciával. Míg 1976-ban hazánk minden lakosára (csecsemőket is beleértve) 270 Ft értékű társadalmi munka jutott, ez a szám 460 Ft-ra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy négy év alatt minden lakosra közel másfélezer Ft értékű társadalmi munka elvégzése jut. Úgy gondoljuk, hogy e kiemelkedő jelentőségű társadalmi összefogásnak, tettrekészségnek nem kis része van a város- és községépítő-szépítő munka eredményességében. Ellenőrzési tapasztalataink a kedvező változások és eredmények mellett részben már korábban is meglevő, de újabb gondokat is feltártak. Már korábban is érzékelhető jelenség volt, de a koordinációs tevékenység felélénkülése, az átvett pénzeszközök nagyságának megnövekedése egyértelműb