Állam és Igazgatás, 1988. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

DE. SATU JA­­VOS elvi megállapítást tesz, amely a tanácsok jellegére vonatkozó felfogás radikálisan új irányát jelzi. Az egyik — fentebb idézett — megállapítása szerint a tanácsok az akkor hatályos törvény keretei között is önkormányzatokként működnek. (Ezzel összefüggésben utalni kell arra, hogy korábban nem egyszer még burzsoá ideológiai hatásként bélyegezték meg azt, aki a helyi szerveket­­— akárcsak szóban is — az ön­kormányzatisággal hozta összefüggésbe). Erdei másik nagy , korszerű tézise, a tanácsok tömegszervezeti jellegének a tagadása: „...állami testületek esetében­­ nincs szükség valamilyen külön tömegszervezeti jelleg konstruálására, hanem hiva­tásuk demokratikus betöltése az, amit tömegszervezeti jellegnek is szokás nevezni”. A szakszerűség és demokrácia kérdéséről folytatott vita persze nem korlátozó­dott az állami intézményekre, hanem kiterjedt mindenekelőtt a dinamikus fejlődés szakaszában levő szövetkezetekre, s a megújuló irányítású vállalati gazdálkodó szer­vekre. Talán ezzel magyarázható olyan nézetek felbukkanása, amely már-már a technokrácia jegyeit mutatta: a szakszerűség vállalati-szövetkezeti követelményei­nek a mechanikus átvitele az állami intézményi rendszerre már-már azzal fenyegetett, hogy az egyoldalúan szakszerűségi, technokrata megközelítés háttérbe szorítja az állami-politikai-képviseleti szerveknek a szerepét. A szakszerűségi követelmények tehát gyakran a politikai tényezők rovására fogalmazódtak meg. Persze nem lehet azt mondani, hogy egy ilyen technokrata érveléshez a képviseleti testületek ne szol­gáltattak volna elég muníciót, elsősorban formálisnak nevezett működésük során. Ebben az időszakban már erőteljesen kirajzolódtak egy általánosabb jellegű intézménykialakítás irányai alapvetően abból a felfogásból kiindulva, hogy a meg­levő intézményeket a sokszori történeti próbálkozások ellenére sem lehetett hatéko­nyabb és érdemibb munkára kényszeríteni. Az, hogy a szocialista országok — kivéve a Szovjetuniót — ekkorra már a fordulat éve utáni alkotmányfejlődésük több szaka­szán voltak túl, erősítette az új alkotmány kidolgozásának és elfogadásának szándé­kát. Kezd már általánossá válni annak az elismerése, hogy új alkotmányra van szükség. Ez adhatott volna apropót és keretet egy általánosabb politikai intézményi átalakításának. A nemzetközi feltételek azonban megváltoztak, s ez óhatatlanul kihatott a magyar politikai gondolkodás alakulására is. Az ismert csehszlovákiai — 1968-as események — nyomán újra megjelentek a „tiszta demokráciát” a „de­mokratikus szocializmust” elítélő kritikák, s az állam osztálymeghatározottságának, a proletárdiktatúra szükségességének stb. hangsúlyozása vált erőteljesebbé. 7. A hetvenes évek elején nagy arányú kutató munka vette kezdetét a társadalom­­tudományok területén. A folyamat elindításának számos oka volt. A legáltalánosabb jellegű indítékot talán abban fedezhetjük fel, hogy erre az időre bizonyos ellentmon­dás alakult ki egyrészről a társadalmi gazdasági folyamatok tényei, tényszerű össze­függései, másrészről a korábbi időszakról örökölt ideológiai gondolkodás gyakran általánosító mozzanatai között. Tekintetbe kell vennünk, hogy erre az időszakra a hazai szociológia gyors és látványos eredményeket ért el, s ezek az eredmények leg­alábbis nem voltak szinkronban a társadalmi-gazdasági jelenségek ideológiai ,, visszatükrözésé­vel’ ’. 1970-ben nagy elméleti-ideológiai vita bontakozott ki a munkásosztály fogalmá­ról, annak korszerű meghatározhatóságáról, történelmi kérdéseiről stb. A vitára lényegében a társadalmi struktúrával kapcsolatos — szociológiai — kutatási eredmé­nyek adtak okot, amelyek sok ponton eltértek, adott esetben pedig egyenesen szembe­kerültek a munkásosztály fogalmára vonatkozó akkori és korábbi ideológiai—elméleti meghatározásokkal. Az egyik végletet talán az a nézet jellemezheti a legplasztikusabb 578

Next