Magyar Közigazgatás, 1996 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7. szám
CIKKÜK, TANULMÁNYOK shhez nem fűződnek lokális érdekek, akkor a hozzá kapcsolódó piaci viszonyok sem fognak érvényesülni. A civil szervezetek bevonása, ill. a mellérendeltségen alapuló, szerződéses viszonyok szélesebb körben történő elterjesztése számos előnnyel járhat a fejlesztés során (IVANCSICS 1993), így a döntéselőkészítésnek széleskörű társadalmi véleményalkotáson és tudományos megalapozottságon kell nyugodnia. A fővárosi tervek: Az általunk első kategóriába sorolt kerületekhez hasonlóan a turizmus fejlesztését a Fővárosi Önkormányzatnál is két szintben valósítják meg. Létezik a koncepcionális, a rövid és hosszú távú gyakorlatorientált megvalósítási munkaterv. E mellett az érvényben levő általános rendezési tervben (ÁRT) is tettenérhetők az idegenforgalom stratégiai elemei, de a most készülő ÁRT elfogadott programjában (LISZKAY-KISS 1994) már külön fejezet foglalkozik a turizmus és a szabadidős tevékenység területi kérdéseivel. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése 1995. májusában fogadta el Budapest turizmusának fejlesztési koncepcióját, amelyet zártkörű pályázat eredményeként a 99,9 Idegenforgalmi és Befektetési Kft, valamint a Professzor Könyvszakértő Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Kft készített el (1995). A koncepció alapvető célkitűzésként „az állami és önkormányzati deviza- és adóbevételek növelését, a vállalkozói tevékenység elősegítését, új munkahelyek teremtését, Budapest nemzetközi versenyképességének helyreállítását” jelöli meg. A kitűzött cél elérése érdekében többek közt javasolja a Fővárosi Turisztikai Hivatal felállítását, amelynek feladata a főváros turisztikával kapcsolatos tevékenységének a közérdek és a várospolitika egyéb elemeivel való összehangolása. Továbbá a hazai és külföldi vendégek információkkal való ellátása és a főváros történelmi, kulturális értékeinek bemutatását elősegítő programok és kiadványok készítése és terjesztése. A felállítandó hivatal működtetné a turisztikai információs irodákat, a tourinformokat. Tanulmányunk készítésekor a Fővárosi Turisztikai Hivatal a turizmuspolitika célkitűzéseiből adódó feladatok végrehajtására szerveződött - még csak jogilag létező - nonprofit szervezet, amely működtetéséhez a fővárosi idegenforgalmi bevételek 20%-ra számíthat. Az említett tourinform irodák azonban 1993 májusától már működnek a Nyugati Pályaudvarnál és az M7-es autópálya Budaörsi benzinkútjánál. A tervek szerint az információs irodák számának és profiljuk bővítésével kell az első lépéseket megtenni a valóban turistabarát városkoncepció érvényesítéséhez. Mivel a ÁRT programja a fővárost a karakterükben, a város életében betöltött szerepük és működésük alapján 5 jól elkülöníthető zónára (belső, átmeneti, elővárosi, hegyvidéki, duna menti) osztja (4. ábra), így az idegenforgalmi-szabadidős fejlesztések is ebben a keretben kerültek megfogalmazásra. Általános célként az idegenforgalom által preferált térségek kiterjesztését, ill a meglévők minőségi szintjének emelését tekinti. Ezen belül kiemelt területként nevezi meg a város történeti magját jelentő térséget mind a városkép, mind a műemlékek, közterületek és az intézményhálózat kiépítése szempontjából. A belső zónában elsősorban a minőségi fejlesztés a cél, amelyet az eddig üresen maradt, de beépíthetőnek ítélt területek és a foghíjak beépítésének, valamint a belső területi rehabilitáció módszerével kívánnak elérni. A foghíjbeépítésekkel az elsődleges szállodahálózat-fejlesztési célon túl a városképi hiányosságok pótlásának, valamint a térség vitalizációjának elősegítését tervezik. A rehabilitációs jellegű beavatkozások során a városi élet színterén nagyobb gondot kell fordítani a közterületek kialakítására, ápolására. Az új beépítéseknél közhasznú területeket, telken belüli passzázsokat kell létrehozni. Az átmeneti zónát a mennyiségi fejlesztés térségének tekintik, amelyet alkalmassá kell tenni arra, hogy az idegenforgalom cél és háttérterületét további kínálattal bővítse. Budapest idegenforgalmi szuprastruktúrájában jelentkező kapacitáshiány felszámolása, elsősorban a szállásférőhelyek számának bővítésével és a kapcsolódó intézményi hálózat e zónában történő fejlesztésével kívánatos. Mivel az átmeneti zónában nem a hagyományőrző beépítés a meghatározó, így az új beépítés is kötetlenebb lehet, amelyből következően a mennyiségi mutatók is szabadabbak, vagyis a nagyobb tömegű, nagy forgalmat vonzó idegenforgalmi létesítmények kialakítása révén a mennyiségi hiányok kielégítése éppen ebben a zónában lehetséges. Az elővárosi zóna az idegenforgalom megfelelő fogadóképességének kialakításával a város határában elsősorban a tranzitturizmus színteréül szolgálna. A „városkapuk” építészeti és városrendező elemként való kialakítása révén a tranzit- és bevásárló turizmusban résztvevők nem terhelik fölöslegesen a város belső területeit. A hegyvidéki zóna természeti adottságait a környezet túlterhelése nélkül kell az idegenforgalom és a szabadidő eltöltés szolgálatába állítani. Elsősorban a kiránduló, az üdülő és gyógyturizmus fejlesztése lehetséges ebben a zónában. A szállásférőhelyek kialakításánál az üdülőturizmus igényeit kielégítő, hosszabb tartózkodásra alkalmas kiegészítő funkciók is szükségesek. Fejlesztendő a természetjáráshoz szükséges információs, ill. ellátóhálózat, és a természeti sportokhoz szükséges intézményi és szolgáltatói háttéré. A Dunamenti zónának, mint a főváros kiemelkedő vonzásadottságának az idegenforgalom és szabadidő eltöltés számára történő fokozottabb hasznosítása elsőrendű 421