Magyar Közigazgatás, 2004 (54. évfolyam, 1-11. szám)
2004-01-01 / 1. szám
CIKKEK, TANULMÁNYOK Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök megnyitó előadása az Antall József néhai miniszterelnök tiszteletére rendezett tudományos emlékülésen * (2003. december 13. MTA) Jó, hogy a gyorsuló idő és a mindent elborító történések sodrát ma néhány órára megállíthatjuk, hogy jeles tudósok, hazai és külhoni vezető közszereplők társaságában az egykori miniszterelnökre, Antall Józsefre emlékezzünk. Az elmúlt két évben, mikor történelmünk nagyjainak évfordulóit ünnepeltük , 2002-ben Kossuth, az idén Rákóczi és Deák-év volt többször is felidézhettük Arany János szép sorait Széchenyi Istvánról. „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl.” Nem túlzás, Antall József történelmi személyiséggé vált. Magyarország huszadik század végi békés forradalmának - a szabadság, a nemzeti függetlenség, a demokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság, a nemzeti és európai örökség politikai és erkölcsi értékeiből táplálkozó küzdelem vezérlő egyénisége, a nagy fordulat első szabadon választott miniszterelnöke lett. A történelem találkozott a kor nagyformátumú politikusával. Emberi, politikusi hitvallását nemzeti és európai történelmünk értékei, mindezek előbb mondott fő sodrának erői alakították. Küzdött értük, és formálta-erősítette is őket. Antall József ezek jegyében volt értékelvű politikus. Mondanivalóját és hitét ezek hatották át. Ezeket nagy történelmi és káprázatos aktuálpolitikai ismereteiben is igazolva látta. Ezekhez elvi szilárdsággal ragaszkodott. Tudta, miként Thomas Mann „Európa vigyázz” című felhívásában olvashatta, hogy nagy kihívások esetén nemcsak humanizmusra, hanem harcos humanizmusra van szükség. E nélkül a humanizmus saját gyengeségének lehet áldozata. A világ vezető politikusai is a tisztánlátást, az elvi szilárdságot, az ezekből fakadó kiszámíthatóságot láthatták benne. Ezért ápolhatott szinte baráti-kollegiális viszonyt az akkori világ sok kiemelkedő politikai szereplőjével, Helmut Kohl kancellárral, George Bush elnökkel, Margaret Thatcher miniszterelnökkel és másokkal. És ezért volt elemében a külkapcsolatokban, mert általuk kipillanthatott a belpolitikai csatározások olykor elkeserítően szűk térfeléről. És tudta, hogy küzdelmeiben szükség volt emberi-politikai támogatásukra. Borisz Jelcin, a későbbi orosz elnök sem felejtette el Antall Józsefnek és a Magyar Köztársaságnak, hogy a Janajev-puccs idején elsőként nyilatkozott a Moszkvában felvonuló demokratikus erők mellett. Antall József egy életen keresztül készült a végül tragikusan rövid politikusi pályára. Mint a százméteres síkfutó, aki az egész év küzdelmeit sűríti a nagy verseny tíz másodpercébe. Politikusi életműve - az utolsó négy éve - mégsem maradt torzó. Ámbár „napja múlt”, élete nagy kincse velünk maradt. Megadta legújabb kori rendszerünk alaphangját stílusban és tartalomban egyaránt. Politikai, közjogi, etikai elvei és architektúrája átfogta békés forradalmunk gyakorlatának egészét. A síkfutó küzdelmes edzéseinek évtizedeit kötetek, írások, megemlékezések százai őrzik, és teszik - miként a szobrok és emlékművek sokaságai is - a nemzeti tudat részévé. Magam itt, a küzdelem utolsó éveinek velünk maradt kincseiről, Antall József politikai architektúrájának jobb és szebb részeiről szólnék. Hadd kezdjen a kormányalakításkor (1990. május 3-a) mondott bevezető szavaival: „Szeretném, ha hinnék és tudnák, hogy semmiféle személyes ambíció nem irányít ... Úgy gondolom, életkorom tapasztalatok gyűjtésével felkészített egykét feladatra, de számomra ez nem jelenthet hosszú időt. Éppen ezért én arra vállalkozom, hogy megkísérlem az országot, a nemzetet ebből a nehéz helyzetből... kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terelni, és mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évszázadokban, évtizedekben szenvedésekkel és munkával, hittel, erővel és akarattal elért, ami érték, azt megőrizzük, és ami lehetőség, a jövőben azt elérjük.” (Antall József országgyűlési beszédei 1990-1993. Atheneum, Budapest 1994., 9. oldal.) Antall József e vállalkozáshoz átérezte a történelmi folytonosság parancsát. Hogy első királyunk egy stabil, életerős, a magyarság belső erőiből, a keresztény Európa értékeiből táplálkozó és az európai családba integrált ország elvárásait hagyta ránk. Hogy a reformkor és 1848 törvényei és céljai részei a magyarság közjogi értékrendjének. Hogy 1956 forradalmának és szabadságharcának értékei meghatározó elemei országunk alkotmányos rendjének. * Az MTA-n rendezett emlékülés teljes anyagát a Mundus Kiadó 2004-ben könyv formájában is megjelenteti.