Állami Gazdaság, 1956 (8. évfolyam, 1-9. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Az állami gazdaságok 1955. évi termelési ankétsorozata keretében sor került a sertéstenyésztés, valamint a juhtenyésztés időszerű kérdéseinek a megvitatására is. A sertéstenyésztésről Lénárd Miklós, az Állami Gazdaságok Minisztériuma állattenyésztési osztályvezetője, a juhtenyésztésről Pólya Jó­zsef, a Tolna megyei állami gazdaságok igazgatóságának vezetője, a lucerna- és alprómagtermesztésről pedig Bognár István, a Békés-Csongrád megyei ál­lami gazdaságok vezetője tartott vitaindító előadást, amelyekből az alábbiak­ban részleteket közlünk. A sertéstenyésztésről sertéstenyésztésünk az utóbbi­­ időkben meghaladta a helyes üzemi arányokat. Éppen ezért foko­zatosan a helyes arányokra kellett csök­kentenünk a sertéslétszámot, egyidőben történő minőségi kiválo­gatással. Az állami gazdaságok kettős fel­adata: az ország kiváló tenyész­­anyaggal való ellátása és az áruter­melés. Amíg nagy létszámú — a mainak majdnem háromszorosa — kocaállományunk volt, addig a te­­nyészsüldő előállítás jelentette a lét­számban kisebb és az árusüldő a sok­kal nagyobb mennyiségi feladatot. Ma a csökkentett kocalétszám mel­lett ez az arány eltolódott. Az előző esetben kocáink kisebbik részét kellett tisztavérben tenyészte­nünk és nagyobbik részének — áru­­süldő előállítás végett — megenged­hettük a keresztezett kocák tovább­­tenyésztését, Fa, és ivadékokra is. A mai csökkentett kocalétszám mel­lett tenyészfürdő előállítási felada­tunk változatlan maradt, világos te­hát, hogy változtatnunk kell a te­­nyészcél, a tenyészanyag kijelölésé­nél is. Át kell térnünk — egynéhány meghatározott fajtaátalakító tenyé­szet­ kivételével — a tisztavérű te­nyésztésre és csak a tenyészfeladato­­kon felül várható — főként az őszi malacszaporulatot — állítsuk elő keresztezéssel, az F2 utódok közvet­len hizlalásra felhasználásának cél­jával. Ezzel kettős célt érünk el: el­érjük először, hogy az állandó és ki­terjedt tisztavérű tenyésztéssel, il­letve a t­enyészértéket állandóan fo­kozó kiválogatással fajtáinkat javít­juk, nagyobb termelőképességűvé te­nyésztjük ki. Másodszor elérjük azt, hogy az árusüldők nagy belső értékű szüleiktől örökölt és az első hetei­ó­­zissal felfokozott tulajdonságaikkal, nagyobb fejlődési erélyükkel, na­gyobb ellenállóképességükkel, jobb takarmányértékesítő és felvevőké­pességükkel eredményesebbé teszik a hizlalást, csökkentik az önköltsé­get és csökken az elhullás is. A ke­resztezés előnye különösen ott je­lentkezik szembeötlően, ahol a ta­karmányozási és tartási viszonyok nem kifogástalanok és a keresztezett állománynak a környezethez való jobb alkalmazkodóképessége előnyö­sen érvényesülhet. Természetesen az út előállítás végrehajtásához szüksé­ges, hogy a tenyésztett tisztafajiték keresztezéséhez legjobban megfelelő, más tisztavérű tenyészetből szárma­zó, más fajtájú kanokat is kell tar­tani. . Arra vonatkozóan, hogy melyik fajtát, melyik más fajtával keresz­tezzük, irányelvként azt mondhatom, hogy a zsírfajta kocáját húsfajta kanjával pároztassuk, valamint, hogy a fehérhús kocákat mindig olyan karmal keresztezzük, hogy az az utó­dokban a bacon-hizlalás feltételeit ne rontsa. A hizlalás folyamán a legkedve­zőbb súlygyarapodást, takarmány­hasznosítást és húsarányt a fehér­hússertés kocáknak cornwallal tör­ténő keresztezéséből származott iva­dékai szolgáltatják. A mangalica kocáknak fehérhús­sertés és berkerhim kandidtól szárma­zott ivadékai gyorsabban híznak, a takarmányt jobban értékesítik és több húst termelnek, mint a manga­lica hízók. A fehérhússertés kocáknak berk­­shire keresztezésű utódai csak korán hízóba állítva — a­z üldöztetés mel­lőzése esetén — szolgáltatnak a fe­hérhússertés hízóknál kedvezőbb eredményt. Az elmondottakból levonhatjuk a következtetést : 1. Nagy teljesítőképességű tiszta vérű fajtákat kell tenyésztenünk, a helyi körülményeknek legjobban megfelelő fajtákkal. 2. Tenyészetünk belső értékmérő tulajdonsá­gait kiválogatással, vér­vonal és családtenyésztéssel, helyes edzett felneveléssel, a higiénés kö­rülmények megjavításával állandóan fokoznunk kell. 3. A hízó alapanyagot, a tenyész­tés céljára valamilyen okból meg nem felelő, tisztavérű és a tenyész­­szükségleten felüli első keresztezése süldőkből állítsuk be. (л‹&%гСП'УЪ&(б€)сЬ ANKÉT A LUCERNATERMESZTÉSRŐL, A SERTÉS- ÉS JUHTENYÉSZTÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL Irimi Lőrinc bábolnai elletőkanász a malacnevelésről vitázik az ankét részvevőivel Az ankét részvevői megtekintik a farkaskúti üzemegység (bá­bolnai ág­) fehérhússertés kocáit

Next