Állami Gazdaság, 1959 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
2 Az egységes árrendszer bevezetéséről A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3283/1957. számú határozata kimondja, hogy 1958. január hó 1-től kezdődően a mezőgazdaságban lehetőleg egységes mezőgazdasági árrendszert kell kialakítani. Az ilyen nagy fontosságú, sokrétű intézkedés zökkenőmentes bevezetése alapos és körültekintő előkészítő munkát kíván, hiszen az árrendszer szorosan összefügg egyes tervezési, számviteli, pénzügyi és egyéb problémákkal. Ezeknek a kérdéseknek a maradéktalan és megnyugtató megoldására az idő 1958. január 1-ig már nem volt elegendő. Ezért, úgy döntöttek, hogy 1958. január 1-ére az árak egységesítése csak részben történik meg. Ugyanis a már előzőekben egységes zöldség, gyümölcs, baromfi értékesítési árak mellett csak az úgynevezett szerződéses növények árának egységesítése történt meg. Ez 1958-ra alig teszi ki egy-egy gazdaság értékesítési feladatának 10—25 százalékát, 1958. folyamán viszont megtörténnek az összes előkészületek az árak teljes egységesítése érdekében. A Gazdasági Bizottság 10.250/1958. számú határozata kimondta a végleges döntést, mely szerint az egységes árrendszert 1959. január 1-től kezdődően az állami gazdaságoknál be kell vezetni. Ez azt jelenti, hogy az állami gazdaságok is a termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztság felé érvényesített árakat kapják majd terményeikért, így az egységes árak a termelvények 10— 25 százaléka helyett teljes egészében, az értékesített áruk összességénél alkalmazásra kerülnek. Lényeges megjegyezni, hogy a szállítási szerződések tekintetében az állami gazdaságokra továbbra is az 1070/1954. VII. 29. MT. határozat, valamint azezt megelőző 5/1905. VIII. 19. MT. számú rendelet vonatkozik. Miben különböznek az egységes árak az állami gazdasági áraktól? Elsősorban nézzük az alaki különbségeket. Az állami gazdasági árak gerincét az 1/1957. FM—AH rendelet tartalmazta. Ezt egészítette egy pár, szűkebb területet érintő pórsrendelkezés. Ezzel szemben az egységes árrendszer több rendeleten és leiraton alapszik. Az állami gazdasági árjegyzék melléklete volt az árrendeletnek, így ennek alapján számlázni is lehetett. Az egységes árrendszerre vonatkozólag ninél átfogó összes rendeletet tartalmazó utasítás, azért az értékesített áruk ellenértékét csak a termékre vonatkozó árrendelet alapján lehet megállapítani. Tartalmi vonatkozásaiban a főbb eltérések a következők. Az egységes árrendszert árarányaiban vizsgálva láthatjuk, hogy az lényegesen eltér az állami gazdasági árrendszertől. Ez az eltérés jelentkezik növénytermelésen belül, de a növénytermelés és állattenyésztés vonatkozásában is. Például állami gazdasági áron abúza 160 forint mázsámként, a tej 3,20 forint literenként. Egységes árrendszer szerint a búza átlagára 1958—59-es gazdasági évre 207 forint alapár, valamint 150 mázsa alsó súlyhatár feletti átadás esetén mázsánként 20 forint nagyüzemi felár, a tej 2,20 forint literenként és havi 4000 liter átadása esetén literenként 20 fillér nagyüzemi felár. Az állami gazdasági árrendszerrel ellentétben a cikkek zömére, nagytételben való átadás esetén nagyüzemi felár jár. A nagyüzemi felár alapja az a költségmegtakarítás, amely a kereskedelem és feldolgozó iparnál jelentkezik azzal, hogy az áruk értékesítése nagy mennyiségben és egyöntetű minőségben történik. A nagyüzemi felér alsó súlyhatára úgy van megállapítva, hogy azt gazdaságaink a normális termelési arányok betartása mellett teljesíthetik. Például cukorrépa értékesítés nagyüzemi felárának alsó súlyhatára 500 hold alatti szántóterülettel rendelkező gazdaság esetén ezer mázsa, ezer hold szántóig 2500 mázsa és ezer hold felett 4000 mázsa értékesített mennyiség. Természetesen egy termelési feladatait szétaprózó gazdaság esetleg még ezt a feltételt sem tudja teljesíteni, mert hiszen egy ezer hold szántóterületnél nagyobb gazdaság 25 hold cukorrépa vetés tervezése esetén csak 160 mázsa átlagterméssel érhet el mázsánként 3 forintos nagyüzemi felárat. A nagyüzemi felár mértéke sem egyforma. Egyes állattartási ágazatoknál az átadott mennyiség szerint változhat. Vágó- és hízottmarrháinál például 10 darab átadásáig egyáltalán nem jár, 10 és 19 darab közötti első osztályú vagy annál job minőségű átadása esetén kilogrammonként egy forint, 20 vagy annál nagyobb darabszám átadása esetén kilogrammonként 1,50 forint. Egyes esetekben a nagyüzemi felárnak a mennyiségi és minőségi feltételeken kívül egyéb feltételei is lehetnek. Sertés átadásakor például az átadott sertések azonosminőségén és fajtajellegén kívül az is követelmény, hogy az átadott falkán belül a legkisebb és legnagyobb súlyú sertés között 20 kilogrammnál nagyobb súlykülönbség ne legyen. Az egységes árrendszerben több termék esetében két fajta áron lehet értékesíteni: szerződéses áron és állami szabad felvásárlási áron. Amennyiben az ilyen termék termelési szerződés alapján kerül termelésre vagy az értékesítés szállítási szerződés szerint történik, az árnál a szerződéses ár érvényesül. Ha ilyen termék esetében szerződéskötés nélkül történik az értékesítés, akkor az átvevő vállalat az állami szabad felvásárlási árat tartozik téríteni. Ez az árrendszer van érvényben egyes takarmánygabonáiknál, bornál, napraforgónál, sertéshúsnál, vágó- és hízómarhánál, tenyészállatoknál stb. A szerződéses árak általában 10—20 százalékkal magasabbak az állami s szabad felvásárlási áraknál. A két ár közti különbséget még az is fokozza, hogy az állati termékeknél a szabad felvásárlási árakra nagyüzemi felár sem jár. Például 451—500 kilogramm közötti szerződött extrém növendék tinóért a szerződéses ár, azaz kilogrammonként 15 forint illeti meg a gazdaságot, valamint 20 darab vagy azon felüli értékesítés esetén 1,50 forint kilogrammonkénti nagyüzemi felár. Tehát összesen kilogramonként 16,50 forint, ugyanakkor ha nem szerződtünk, csak 12 forint alapárat kapunk érte. A sertés- és marhaértékesítésnek van még egy formája, melyre fel kell, hogy hívjuk a gazdaságok figyelmét. Négyszáz kilogramm alatti növendék tinót és bikát, 350 kilogramm alatti növendéküszőt, 106 kilogramm alatti hússertést, valamint 128 kilogramm alatti zsírsertést semmiképpen se értékesítsenek. Ezekre szerződés nem köthető és így ellenértékként csak a nagyüzemi felár nélküli szabad felvásárlási árat érvényesíthetik. Egyes termékek felvásárlási árai nem kerülnek előre meghirdetésre, mint például zöldségfélék, gyümölcsök, baromfihús, tojás, szénák, szalmák stb. Ezek felvásárálása mozgó áron történik.