Andrássy István (szerk.): Állattani közlemények 81. (1996)
Bankovics Attila: A túzok (Otis tarda Linné, 1758) állományának növekedése a Kiskunsági Nemzeti Parkban
4 Megfigyelések és eredmények A katasztrofális országos veszteségek ellenére is fennáll a hazai túzok populáció fenntartásának reménye és lehetősége, ha a kiskunsági részpopuláció állományalakulását, védelmi módszerét végigkövetjük. Megállapítható ugyanis, hogy addig, amíg az ország minden más túzoklelőhelyén lényegesen csökkent az állomány, a Kiskunsági Nemzeti Park I. számú területén növekedett. A tisztánlátás érdekében helyesbítenem kell az irodalomba bekerült adatokat a kiskunsági túzokpopuláció létszámát illetően (Sterbetz, 1978; Faragó, 1990). Az állománynövekedés valós üteme, vagyis felméréseink alapján 1975-ben 150, 1979-ben még csak 152, de 1988-ban már 216 db a területen megszámlált túzokok mennyisége. A Faragó (1990) által az 1987 előtti időszakról megadott jóval nagyobb számok a túzokpopuláció mozgásterén működő szomszédos vadásztársaságok által kétszeresen lejelentett mennyiségekből adódnak. A téves adatsor így az állományváltozás finomabb, időbeni összehasonlítására nem alkalmas, mivel nem csak mennyiségi vonatkozásban, hanem éppen ami legdöntőbb, minőségileg is megtévesztő, hiszen negatív irányúvá változtat elméletben egy valós pozitív folyamatot. A természetvédelmi erőfeszítések, kezelési eljárások értékelésénél nem mindegy ugyanis, hogy növekvő, stagnáló vagy éppen csökkenő az adott terület állománya a meghozott intézkedések eredményeként. Az 1970-es évek végén a túzok természetes élőhelyén való védelme érdekében számos intézkedést vezettünk be a Kiskunsági Nemzeti Parkban, amelyek beváltak. A természetvédelmi kezelés eredményeit mi sem tükrözheti jobban, mint a hosszútávú populáció-trend. Ha ez pozitív irányú, növekvő, akkor a kezelési intézkedések nyilvánvalóan jók, folytathatók, sőt máshol is követhetők. Ha csökkenő irányú a trend, akkor nagy valószínűséggel újra át kell gondolni az alkalmazott kezelési eljárást. Hogy jók voltak a kezelési intézkedések, ezt 1 .táblázat. A túzok állományadatai a Kiskunsági Nemzeti Park a növekvő túzokállomány is igaz. területén 1975-1991. között végzett felvételek alapján zolja, bár a pozitív hatást járulékos tényezők is nagyban növelhették, azok szerepe sem lebecsülendő. A kiskunsági túzokállomány helyzete az 1970-es években A Kiskunsági Nemzeti Park megalakulása idején 1974-ben már korábbi számlálási adatok alapján 150 példányra tartották a KNP I. számú területén, Bugyi, Kiskunlacháza, Dömsöd és Kunszentmiklós határaiban élő túzokállományt. Számlálásaink (1. táblázat) 1975- 1978 között ezt a számot igazolták. 1979-től a növekedés jelét mutatja a teljes élőhely bejárásával számolt 152 példány. Ugrásszerű növekedést tapasztaltunk 1984-1986 kö- Év Példány 1975 150 Megjegyzés: A csillaggal jelölt számok a terület teljes bejárásával nyert valós számlálási adatok, a többiek az adott év során tapasztalt állománykép alapján az előző évihez igazított értéket mutatják. 1976 150 1977 150* 1978 150 1979 152* 1980 151* 1981 155* 1982 151* 1983 151 1984 158* 1985 158 1986 170 1987 180 1988 216* 1989 220 1990 230* 1991 230