Állatorvosi Lapok, 1920 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1920-06-30 / 11-12. szám
XLIII. évfolyam.Budapest, 1920. június 30. 11.—12. szám. Állatorvosi Lapok Szerkesztőség: A Közlemények csak a forrás megnevezésével vehetők át. BREUER ALBERT, FOKÁNYI LÁSZLÓ, DR. HUTYRA FERENCZ, DR. MAREK JÓZSEF ÉS DR. WELLMANN OSZKÁR közreműködésével szerkeszti DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON Tagjai részére kiadja: A MAGYAR ORSZÁGOS ÁLLATORVOS-EGYESÜLET Megjelenik ezidő szerint havonta egyszer Mellékletek: „Hússzemle“ és „Közlemények az összehasonlító élet- és kortan köréből“ Kiadóhivatal: Hirdetéseket kizárólag csak a kiadóhivatal fogad el, úgyszintén különmellékleteket is. A hirdetés nyomdai előállításának ára a hirdetőt terheli. Pénzküldemények a postatakarékpénztár 20,639. sz. csekkszámlájára küldendők. VII., Rottenbiller utcza 25. A lap szellemi részét illető közlemények, értesítések és küldemények ide czímzendők Az írói tiszteletdij egy eredeti közleményekért, mint Irod. szemelvényekért, ívenkint 80 korona VII., Rottenbiller-utcza 25. Előfizetési ár : egész évre___________80 Kis _rostantugatóinak _ 25 „ egyes számára____ 4 „ Egyesületi értesítő. 1. A M. O. Á.-E. titkári hivatala: VII., Rottenbiller-utcza 25. sz. Tagajánlások, lapreklamácziók és lakásváltozásokról szóló értesítések ide czímzendők. — 2. A M. O. Á.-E. pénztára: VII. ker., Rottenbiller-utcza 25. sz. A kiadványokra szóló megrendelések ide czímzendők. A tagsági díjak, a segélyalapra és házalapra szóló adományok és előfizetési díjak a postatakarékpénztár 20,639. sz. csekkszámlájára küldendők. — 3. A M. O. Á.E. rendes tagjai az alapszabályok 6. §-a értelmében az 1918. évtől kezdve évenkint 30 K tagsági díjat fizetnek egyszerre vagy két egyenlő részletben, legkésőbb az év első, illetőleg harmadik negyedében. Az 1920. évtől félévenként 20 K pótdíj is fizetendő. A tagsági díj kötelezettsége a belépési év január havától számít. A tagsági díj és egyelőre félévenként 20 K pótdíj fejében a tagok megkapják az Állatorvosi Lapokat mellékleteivel. TARTALOM: Eredeti közlemények: Dr. Weltmann Oszkár: Sertéstenyésztésünk bajai és orvoslásai. 69. 1. — Dr. Manninger Rezső: A száj- és körömfájás rosszindulatú alakjáról. 70. 1. — Dr. Kotlán Sándor: Adatok a lovakban élősködő strongylidák ismeretéhez. Néhány új Cylicostomum-faj lovak vastagbeléből. 71. 1. — Irodalmi szemle. Kórtan. Dr. Bosrin Lovro: A ló sarcoptes-rühösségéről és az atkák mérgező hatásáról. — Járványtan. Weber: A ragadós tüdőlob kórjelzéséről. — Dr. Winkel Lajos: A lovak járványos nyirokérgyulladásáról, különös tekintettel az orvoslásra. — Állategészségügyi rendészet.^ Fry: A járványos nyirokérgyulladás elleni védekezés. — Jegyzetek az állatorvosi gyakorlatra. A Dakin-féle oldat gyakorlati alkalmazása az állatgyógyászatban. — A szarvasmarha csonttörékenysége ellen. 71. 1. Állatorvosi szakoktatás, n. n.: A német birodalmi állatorvostanhallgatók az állatorvosképzés átszervezéséről. 72. 1. — n. n.: Tudományos értékű mozgófényképek. 73. 1. Egyesületi ügyek. A M. O. Á.E. 1920. évi június hó 6.-án tartott XXXVII. rendes (tisztújító) közgyűlése. — A M. O. Á-E. ig.választmányának rendes ülése. — A M. O. Á.E. LXXXVI. szakülése. — Felhívás. 73 1. — y —.■ Állami kötelező állatbiztosítás. 78 1. Dubravszky Róbert. 79. 1. Vegyesek. Lapreklamácziók. — A Budapesti Kir. Orvosegyesület. — N’yugalmazás. — Kinevezés. — Új állatorvosdoktorok. — Doktori értekezések kinyomatása. — Új állatorvosok. — Hess f. — Állattenyésztési és állategészségügyi szakülés. — A M. O. Á.E. közgyűlésén jelen voltak. — Hallgatók száma a m. kir. állatorvosi főiskolán. — Külföldi adományok az állatorvosi főiskolának. — Adományok. — Tandíjemelés a berlini állatorvosi főiskolán. — Belgiumba szállított német tehenek elhullása. — Új vágó- és vásárdíjak Budapesten. — A ménesbirtokok károsodása a megszállás folytán. — Ragadós száj- és körömfájás állása. — Előfizetési díj felemelése. — Új könyvek. 79. 1. Feleletek szakkérdésekre. Kedvezményes vasúti jegy. — Állatorvosok Palaestinában. 80. 1. Sertéstenyésztésünk bajai és orvoslásuk. írta : Dr. Weltmann Oszkár, m. kir. állatorvosi főiskolai ny. r. tanár. A hosszú ideig tartó világháború alaposan kimerítette az élelmiszerkészleteket, úgy, hogy előreláthatólag évekig fog tartani, amíg a közélelmezés terén a rendes állapot ismét helyreáll. A mezőgazdaságra háramlik a nagy feladat, hogy fokozott termeléssel a hiányokat pótolja, a czéltudatos közélelmezési politika pedig hivatott arra, hogy a rendelkezésre álló készleteket okszerűen kihasználja. A nehézségek leküzdésében nem szabad szem elől téveszteni, hogy növényi termékeknek közvetetlen felhasználása emberi táplálékul jelentékeny megtakarítást jelent, mert az intenzíve takarmányozott háziállat az etetett keményítőértéknek legjobb esetben csak egyharmad részét tudja hasznos termékké változtatni. Az állati táplálékok közül a hús nélkülözhetetlen, mivel a könnyen emészthető húsfehérjét nehezen lehet növényi táplálékkal pótolni. A hústermelés nézőpontjából a sertés és a baromfi érdemli a legnagyobb figyelmet, mert ezekkel a szapora és gyorsan fejlődő állatokkal lehet a húshiányt legkönnyebben fedezni. Ha racionálisan akarunk eljárni, úgy azon háziállatfaj tenyésztését és hizlalását kell előnyben részesíteni, mely a rendelkezésre álló takarmánykészletből minél több és minél értékesebb vágóterméket szolgáltat. A különböző fajú háziállatok az eltérő növekedési tehetség, továbbá a nemegyforma életfenntartás és táplálkozás munkája miatt változó mennyiségű táplálóanyagokat igényelnek bizonyos,elhatározott súlygyarapodás létesítéséhez. A fiatal állatok viszonylag jobban gyarapodnak kevesebb táplálóanyag felhasználásával, mint a kifejlődöttek, mert a 75—80 °/o vizet tartalmazó hús energiatartalma kisebb, mint a zsíré. Fiatal malacznak 1-3, borjúnak 1-8, báránynak 2 0 és csibének 2-3 kg. keményítőérték szükséges 1 kg. súlygyarapodás létesítéséhez ; ezzel szemben a kifejlődött állatok közül sertés 4 5, baromfi 5-6, szarvasmarha 60, juh pedig 80 kg. keményítőértéket igényel hasonló súlygyarapodáshoz.*) Ezek szerint a sertés első helyen áll nemcsak szaporasága, de takarmányértékesítő képessége tekintetében is és a húshiány megszüntetése végett kívánatos dolog sertéstenyésztésünk fejlesztése. Sertéstenyésztőink részéről újabban sok panasz merül fel a mindinkább sűrűbben jelentkező malaczbetegségek miatt. Minthogy a malaczbetegségek, minők a paratyphus, a szemetbetegség, a különböző bőrbajok stb. előidézésében a fertőzés rendszerint alárendelt szerepet játszik s fő ok gyanánt a meg nem felelő tartás a takarmányozási viszonyok szerepelnek, ennek folytán ezzel a kérdéssel hygiénés és állattenyésztési nézőpontból óhajtok foglalkozni, annál is inkább, mert Hutyra a Köztelek és e lapok hasábjain igen találóan jelezte, hogy a malaczbetegségek ellen a tartás és takarmányozás szabályozása több hasznot biztosít és ezzel inkább lehet czélt érni, mint az újabban széltében és sokszor kellő válogatás nélkül alkalmazott védőoltásokkal. Sertéstenyésztésünk bajainak előidézésében szerepe van a falkás tenyésztési rendszernek. Kézenfekvő dolog ugyanis, hogy ahol sok sertést tartanak együtt, a fertőző betegségek könnyebben terjednek el és nagyobb pusztítást okoznak, mint kis üzem esetén. Az uradalmi tenyésztés másfelől a malaczok természetszerű felnevelése ellen is technikai okokból nehezen leküzdhető akadályokat gördít. A sertések tartása terén nálunk a baj ott kezdődik, hogy a belterjes gazdálkodás folytán a sertések legeltetése mindinkább szőkébb keretek közé szorul. A mangalicza legelősertés, mely külterjes gazdálkodási rendszerünkhöz alkalmazkodott. A nálunk szokásos takarmányozás és egyszeri malaczoztatás mellett a mangalicza jól díszlett, mert a majdnem egész éven át folytatott legeltetéssel megtalálta künn azt, amit az egyoldalú tengeri- és árpaetetés nem nyújtott. Manapság a belterjes gazdaságokban többet etetnek benne, „künn“ pedig kevesebbet jár vagy legalább is kevesebbet talál a disznó, mint régebben. Az évenként kétszeri malaczoztatás a régi egyszerinél fokozottabb mértékben igénybe veszi sertéseinket. A kocka ugyanis a két alom malaczczal és a két szoptatási időszak alatt sok fehérjét és sókat ad ki szervezetéből. A háborús állapottal súlyosbodott a visszás állapot, mert a takarmányhiány miatt a legjobb akarat mellett sem lehetett úgy etetni, mint kellett volna. De viszont a gazdát a húshiány és a magas sertésárak arra ösztönözték, hogy minél többet termeljen s a gyenge takarmányozás ellenére igyekezett kétszer malaczoztatni s minél több malaczot felnevelni. Ezen körülmények folytán a koczák szervezete kimerült s a malaczok a rendesnél kisebb életenergiával jöttek a világra. *) Ezen mennyiségben az intenzive etetett állatoknak mind az életfenntartó, mind pedig a termelő takarmánya benne foglaltatik.