Állattenyésztés, 1966 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1966 / 1. szám - Czakó József - Veszely Pálné - Mátyás Jakab: Kísérletek hazai tejpótló borjútápszer koncentrátummal
ÁLLATTENYÉSZTÉS Tom. 15. No. 1. 1 Kísérletek hazai tejpótló borjútápszer koncentrátummal Czakó József—Veszely Pálné—Mátyás Jakab Állattenyésztési Kutatóintézet Szarvasmarhatenyésztési Osztálya, Phylaxia Áll. Oltóanyagtermelő Intézet Budapest Az elmúlt 5—10 év alatt, a tejadagok zsírtartalmának beállítása és csökkentése lényegesen olcsóbbá tette a borjúnevelés költségét, anélkül, hogy ez a — mérsékelt intenzitású táplálás figyelembevételével — a borjú növekedésének rovására ment volna. Ezzel egyidejűleg a felnevelési költségek további csökkentésére, valamint TBC mentesítés és a felnevelési betegségek megelőzésére széles körű kutatómunka indult meg a tejpótló anyagok keresésére és ilyen készítmények előállítására. A tejpótló tápszerek széles körben történő elterjedését elősegítette az a körülmény is, hogy viszonylag nagy mennyiségű sovány tejpor és állati, növényi eredetű zsírkészletek halmozódtak fel a világpiacon. A mesterséges tejpótló tápszer készítmények előállításához a fölözött tej energiatartalmának dúsítása és hatóanyagokkal történő kiegészítése állt a kutatómunka előterében. A beszámolók egy része szerint, a tejpótló tápszerkészítményeket teljes tejjel, vagy fölözött tejjel együttesen célszerű adagolni. Weniger (1958) a dán gyártmányú „Kip” tejpótló borjútápszerrel készített tejből 450 kg-ot itatott, amelyhez még 240 kg fölözött tejet is felhasznált. Hasmenés nem fordult elő és a napi súlygyarapodás 16 hetes korig átlag 850 g volt. Az olasz gyártmányú „Lattolio Neve” tejpótló borjútápszert 20 napos kor után kell adagolni (SCIA, 1962), s addig teljes tejet kell itatni. Ádám— Szentmihályi (1961) 40 liter tej itatását ajánlja a föcstejes időszak után a tejpótló készítménnyel keverve. Kanadai kísérletek szerint (Gorrill, 1964) a teljes tejjel és tejpótlóval nevelt borjak és a teljes tejjel és fölözött tejjel neveltek között lényeges különbség a növekedésben nem volt. A mesterséges tejpótló készítmények elterjedését a fehérhúsú borjúhizlalás felkarolása is elősegítette. A különböző készítmények (az olasz ,,Lattolio-Neve”, a holland „Kalmi” és „Nukamel”, a dán „Latello”) 75—80% sovány tejport, 15—20% stabilizált emulgeált homogenizált állati és növényi eredetű zsiradékot, 4—5% ásványi anyagokból, nyomelemekből és vitaminokból, valamint antibiotikumokból álló ún. premixet (előkeverék) tartalmaznak. A tenyészállatok felnevelésére használt tejpótló tápszerek összetételüket tekintve általában megegyeznek a borjúhizlalásra használt készítményekkel. Az adagolás mértékében viszont jelentős különbség van. Ezeknek az ún. teljesértékű tejpótló tápszereknek (az angol gyártmányú „Spiller” és „Colborn”, a francia „Vitamilk”, a holland „Fokkamel” stb.) közös vonása, hogy vízzel hígítva általában a teljes és fölözött tej keverékének megfelelő em. fehérjetartalommal és 1,6—2,1% zsírtartalommal és hatóanyag (vitamin, profilaktikus anyagok) kiegészítéssel rendelkeznek. Hoogshhagen (1961) beszámolója szerint a tejpótló tápszerek használata Hollandiában kedvező, de az eljárás munkaigényesebb és nagy gondosságot igényel. Schwanze (1962) vizsgálatai szerint a fölözött tejpor, zsír, édes savópor, szójafehérje, valamint hatóanyagok keverékében 1350 kém egység és 375 g