Ambrózia, 1994. január (1. évfolyam, 1. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Ambrózia lg Fogalmam sincs, hogy mivel lehetne kezdeni egy ilyen szöveget. (De milyet is?) Itt ülök kis albérleti lakásom konyhájában, a kávém , már majdnem megittam, újabb cigire gyújtok. Egy új lapot teszünk le most az olvasó asztalára. Egy magazint. Szerkesztőségünk régóta dédelgetett álma válik ezzel valóra. Várunk. Várunk, mert egyelőre még csak találgathatjuk, hogy milyen fogadtatása lesz majdlapunknak, és találgatásainkat még az is megnehezíti, hogy a vajdasági magyar olvasóközönségnek (de a lapkiadásnak) sem volt még semmilyen tapasztalata a magazin jellegű kiadványokkal! Nem szeretnék most kitérni arra a megfeszített munkára, amit a magazin létrehozása körül fejtettünk ki, a napi 18-20 órányi rohangálásra, szaladgálásra, fejetlenségre, kapkodásra stb., stb., stb... A napok hátralévő kábé négy óráját pedig többnyire alvással töltöttük - ha meg nem sértünk ezzel egyeseket... Sajnos, ezt még mi sem tudjuk kiküszöbölni életünkből, bármennyire szeretnénk is. A lényeg az, hogy itt van, remélhetőleg pillanatnyilag is az Ön kezében, Tisztelt Olvasó, és hogy 1994 januárjától havonta rendszeresen megérkezik majd Önhöz. Szeretnénk minden hónap tizenötödikén megjelenni, ám amikor ezeket a sorokat írom, már tudom, hogy a januári számunkkal késni fogunk egy hetet. Rengeteg oka van ennek. Nem tudom, van-e értelme elsorolni mindet, úgy vélem, untig elég, ha a legtöbbet említem meg, miszerint egy bizonyos, még mindig Jugoszláviának csúfolt földterületen élünk a Föld nevű bolygón. És itt is akarunk maradni. Senkinek sem kell magyarázni, hogy milyen gazdasági és politikai helyzet uralkodik ebben az országban, hogy milyen anyagi körülmények között tengődik majdnem az összes vajdasági magyar újság. Mi már egyfajta fegyverténynek tekintjük azt is, hogy egyáltalán létre tudtuk hozni ezt a magazint. Sokkal nehezebb lesz életben tartani. De ez immár az Olvasótól is függ, attól, hogy megvásárolja-e hónapról hónapra még annak ellenére is, hogy néha talán majd késve is jelenik meg. Mi számítunk Önökre! Számítanak-e Önök is ránk? Az igenlő válasz reményében az Ambrózia szerkesztőségének nevében maradok tisztelettel Szabó Palócz Attila AMBRÓZIA-1994. január nemzetközi kulturális, sűvészeti, politikai és közéleti magazin megjelenik havonta Symposion - posztkulturális folyóirat Szerkesztők: Szabó Palócz Attila (fő- és felelős szerkesztő) Karácsonyi Attila (grafikai szerkesztő) Vida József (műszaki szerkesztő) továbbá: Bordás Tímea, Dömötör Krisztina, Jódai Kálmán, Juhász Attila, Kaszás Angéla, Kovács Attila, Lovas Ildikó, Mihajlovits Klára, Molnár Zoltán, Pappp Tibor, Papp Zsuzsanna, Utasi Anikó, Utasi Csilla, Valkay Zoltán, Vida Márta. Kiadja a Symposion Egyesület, a SOROS Alapítvány támogatásával. Szerkesztőség: díja Vucebé u. 8., Újvidék. Tel.: 56-312. (Otthon ne zaklassanak!) Kéziratokat, fotókat és illusztrációkat megőrzünk és visszaküldünk. Előfizetési díj egy évre 10 DM, 600 forint, 10 DM. (általános- és középiskolai tanulóknak, egyetemistáknak munkanélkülieknek és nyugdíjasoknak: 8 DM, 480 forint, 8 DM.) Fél évre: a fele. Negyed évre: a negyede (de minek?). Külföldre: mindig a nevezett összeg kétszerese. Egyes szám ára 1 DM, 60 forint, 1 DM. Kettős számokat nem adunk ki. Longosz ELŐHANG Mikor egyszer Leszboszon vadásztam, a nimfák ligetében olyan szépet láttára hogy ahhoz foghatóra még sehol sem akadtam. Egy festett kép volt az, mely szerelmes kalandokról regélt. Gyönyörű a liget is, sűrű lombos, virágos, és patak csordogál rajta keresztül. Egyetlen forrás öntöz benne mindent, a fákat is, a virágokat is. A kép azonban jobban elgyönyörködtetett, mert remekbe készült mestermű volt az, és édes szerelem dolgairól mesélt. Hírére szép számmal zarándokoltak oda messze földről emberek, hogy a nimfákhoz könyöröghessenek, de még hogy a képet is megcsodálhassák. Láthattak azon vajúdó asszonyokat meg dajkákat, akik az újszülötteket pólyázták, kitett gyermekeket és állatokat, amint szoptatták azokat, pásztorokat, akik örökbe fogadták az árvákat és szerelmet valló fiatalokat, aztán garázdálkodó kalózokat és csatározó harcosokat. Ahogy a sokféle, csupa szerelmes mesébe illő jelenetet néztem és csodáltam, elfogott a vágy, hogy szavakba öntsem, amit képen láttam. S miután akadt, aki elmagyarázza a kép minden részletét, a hallottakat négy könyvben gonddal megírtam, szent ajándékul Erósznak, a nimfáknak és Pínnak?, az embereknek meg örömteli kincsül, mely a beteget is meggyógyítja, a bánkódót is megvigasztalja, a szerelmesekben emléket ébreszt, a szerelemben járatlanokat pedig tanítja. Hiszen nincs s nem is lesz ember a világon, aki a szerelmet elkerülhetné, amíg csak lesz szépség, és szemünk, hogy meglássuk. Nekünk, költőknek azonban józanságot is adjon a szerelem istene, hogy elmesélhessük mások szerelmeit. Détshy Mihály fordítása Természeti istennők, akik az erdő fáiban, hegyek és vizek mellett lakoznak. Fiatal lányok vagy asszonyok alakjában jelennek meg. 2Erósz - a szerelem istene 2Pán - a nyájak és pásztorok harcias istene, Hermész fia. Alakját szobra leírásával jeleníti meg Longosz: baklábú és kecskeszarvú. A Pán szó jelentése: minden, mindenség, a késői vallásos spekulá-