Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1985. július-december (27. évfolyam, 26-50. szám)

1985-07-06 / 26. szám

1985. július 6. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal I NEMZETK­ÖZI SAJTÓSZEMLE Gorbacsov szovjet pártfőtitkár legutóbbi elmondott beszéde, amelyben keményen bírálta a szovjet gazdaság teljesítményét és új erőfeszítésekre hívta fel a népet, érdeklődést keltett Nyugaton. A Münchenben megjelenő SÜDDEUTSCHE ZEITUNG felteszi a kérdést: Vajon szigorú bírálata valóban a gazdasági megújhodás kezdetét jelzi-e abban az országban, amely tulajdonképpen csak katonailag számít nagyhatalomnak. A SÜDDEUTSCHE ZEITUNG rámutat, Gorbacsov tudja, hogy a Szovjetunió nem akar még jobban lemaradni a fejlett országok mögött és ha, mint mondotta, el akarja kerülni, hogy a szocializmus nevetség tárgya legyen, elsősorban a munkafegyelmet és a termelékenység fokozását kell napirendre tűznie. Ez eddig rendben is lenne, jegyzi meg a müncheni újság, de azonnal nehezebbé válik a helyzet, mihelyt Gorbacsovnak zengzetes szavakon kívül tetteket is fel kell mutatnia. Egyelőre a februári pártkongresszus számára kell a nemrégiben revidiálás céljából visszadobott új 5 éves tervet megfelelően előkészítenie. Persze a távolabbi perspektívával könnyebb operálni, mert annak megalapozottságát nem kell rövid távon bizonyítani. De a pillanatnyi kilátások nem biztatóak, az idei terv első negyedévi szakaszában a gazdasági növekedés üteme egy százalékos lemaradást mutatott. A SÜDDEUTSCHE ZEITUNG megítélésében Gorbacsovnak, vérmes gazdasági reményei valóra váltása előtt még más tennivalója is van. Pillanatnyilag fontosabb az a kérdés, hogy milyen elkerülhetetlennek látszó megrázkódtatásokat fog okozni Gorbacsov kritikája a pártgépezetben. Ha a brezsnyevi idők bénultságát fel akarja számolni, akkor el kell távolítania a brezsnyevistákat az általuk betöltött fontos pozíciókból. Ezzel nem várhat a következő pártkongresszusig, mert addig saját embereit kell előléptetnie. Amíg ezt meg nem teszi, addig a pártfőtitkárnak vajmi kevés beszélnivalója van a múlt hibáiról, és a továbbiakon tettekkel kell bizonyítania, hogy ő milyennek képzeli a jövőt. Eddig az idézet a SÜDDEUTSCHE ZEITUNG vezércikkéből. A bonni DIE WELT a Párizsban megtartott Gulág kollokviumról számol be. A Gulág szigetvilág, a hírhedt szovjet kényszermunka­táborok, Szolzsenyicin regénye által ismertté vált gyűjtőneve. Felszólalt a kollokviumon Jurij Belov, aki élete 39 évéből 15 évet gulág­­rabként töltött, sőt, közben 5 esztendőn át megtapasztalta a szovjet elmegyógyintézeti kezelés borzalmait is. Belov most egy frankfurti szervezet “A polgárjogi mozgalom és a politikai rabok helyzete a Szovjetunióban” elnevezésű bizottság vezetője. Párizsban elmondta, hogy a Szovjetunióban több, mint 20 ezer kényszer­munkatábor van, körülbelül 4 millió fogoly senyved, közülük 10 ezren politikai rabok. Büntetésük időtartama 10 évtől 25 évig terjed. Térdre kényszerítésük fő módszere a testi és szellemi kiéheztetés. Hajnaltól késő estig dolgoztatják őket és enni csak annyit kapnak, hogy meg ne haljanak. Olvasnivalóhoz nem juthatnak, de még ennél is jobban kínozza őket rabságuk tartamának bizonytalansága. A DIE WELT megjegyzi: ilyen táborokat nyugati delegációknak soha nem mutatnak meg. A görög és chilei állapotok miatt a múltban számtalan nemzetközi tiltakozó megmozdulásra került sor, de a szovjet diktatúráról, amelynek pedig évente ezrek és ezrek esnek áldozatául, nyugaton jóformán alig beszélnek. Belov szerint a Szovjetunióval folytatott kereskedelemnek nyugaton félreért­hetetlen erkölcsi előfeltételeket kellene szabni, mert máskülönben az üzleti kapcsolatok kizárólag a hatalmon lévők érdekeit szolgál­ják és lehetővé teszik további gaztettek elkövetését. A bonni napilap idézi a párizsi Gulág kollokvium másik felszólalóját, Avraham Shiffrint, aki a szovjet büntető táborokban uralkodó állapotokat tanulmányozó haifai kutató központ vezetője, és aki, Belovhoz hasonlóan, 14 évig szintén Gulág-rab volt. Shiffrin elmondta, hogy a Szovjetunióban mintegy 2500 különleges tábor is van, ahol a rabokat bányákban és a hadiiparban dolgoztatják. Shiffrin 1982-ben megjelent “Szovjet útikalauz” című, pontos térképekkel illusztrált könyvében 3 csoportba osztja a szovjet munkatáborokat: az első csoportban vannak azok a táborok, amelykből élve úgyszólván senki nem kerül ki. Ide tartoznak az uránbányákban, vagy környékükön lévő táborok, ahol 1980 óta 200 ezer rab halt meg. A második kategóriájú táborokban a foglyokkal életveszélyes munkát végeztetnek a hadiipar vagy a Vörös Hadsereg számára, például velül tartatják karban az atommeghajtású tengeralattjárók atomrakétáinak robbanófejeit. És végül: a harmadik csoportba azok a táborok kerülnek, amelyekben a rabokat az űrtechnológiával és finommechanikával kapcsolatos, úgyszintén veszélyes, feladatok elvégzésére kényszerítenek. A nyugatnémet DIE WELT után röviden idézünk a NEW YORK TIMES egyik számából. A lap moszkvai tudósítója a világhírű orosz tudós és polgárjogi aktivista Szaharov és felesége sorsának legújabb fejleményeiről számol be. Gorkijból érkezett utasok szerint úgy tűnik, hogy Szaharovék ottani lakása üres, mert az életnek semmi jelét nem látták. Az ablakok két hónapja be vannak függönyözve, Szaharovék autója eltűnt a házuk elől, csakúgy, mint az őket állandóan szemmel tartó rendőrök gépkocsija. Ezek a hírek egybevágnak azzal, amit Szaharovék Amerikában élő rokonai mondtak, nevezetesen azzal, hogy Szaharovékat eltávolították gorkiji lakásukból. Szaharovék moszkvai barátai május végén még táviratokat kaptak Gorkijból a száműzött tudóstól és feleségétől. A FRANKFURTER RUNDSCHAU tudósítója annak a m­eggyőződésének ad kifejezést, hogy a szövetségesek elégedettek lehetnek az eredménnyel. Ez volt a nyugati védelmi szövetség legfelső politikai fórumának első találkozója azóta, hogy Gorbacsov személyében új pártfőtitkár került a Kreml élére. Amíg a korábbi években a kelet-nyugati kapcsolatok alakulását Washington és Moszkva politikája határozta meg, a nyugateurópai NATO államok most kísérletet tettek arra, hogy ezen a téren ismét szerephez jussanak. A frankfurti lap szerint ehhez maga Schultz külügyminiszter nyújtott támogatást azzal, hogy a szövetségesek tanácsát kérte: vajon akkor is betartsa e az Egyesült Államok a SALT II. megállapodást, ha azt Moszkva megsérti. Ha Gorbacsov valóban a Szovjetunió gazdasági és társadalmi korszerűsítésére törekszik feltétlenül keresnie kell a megegyezést a nyugattal, állapítja meg a lap, majd hozzáteszi: nem ok nélkül utaltak a NATO külügyminiszterek az értekezlet zárónyilatkozatában a több mint tíz éve tartó bécsi haderő csökkentési tárgyalásra és más kelet-nyugati fórumokra, ahol Moszkva merev álláspontjának módosítása esetén valóban lehetőség nyílna a fegyverkezés csökkentését célzó intézkedések megtételére. A frankfurti lap elismeréssel ír Schultz külügyminiszter estorili szerepéről, aki a világűr­védelem kérdésének elegáns megkerülésével érzékeltette, hogy Washington nem tekinti a szövetségi hűség próbájának európai partnereinek részvételét a kutatóprogramban. Az amerikai külügyminiszter Lisszabonból való távozása előtt elismeréssel nyilatkozott arról a hathatós támogatásról, amelyet az Egyesült Államok kormánya a genfi fegyverkorlátozási tárgyalásokon európai szövetségeseitől kap. Nem tévesztheti el hatását Moszkvára az a tény, hogy a zárónyilatkozatban a NATO értekezlet résztvevői leszögezték: valamennyi témakörben helyeslik Washington álláspontját - mondotta Schultz. A kommünikében a nyugati külügyminisz­terek felszólították Moszkvát, csatlakozzék a kelet-nyugati kapcsolatok megjavítását célzó törekvésekhez és pozitíven válaszoljon az Egyesült Államok genfi javaslataira. A NATO értekezlet ez alkalomm­al is elítélte az Afganisztán elleni szovjet inváziót, amely a nemzetközi jog alapelveinek megsértése. SZTÁLIN HALÁLA ÓTA ÖRÖKSÉG­E GORBACSOV? ez volt a meghatározó tényező, amely a szovjet vezetők magatartását és politikáját kialakította. Most több megfigyelő azon a véleményen van, hogy a vezetésben bekövetkezett, régóta várt generációs váltással egyidőben - és számukra Gorbacsov testesíti meg ezt a változást - a sztálini örökség hatása gyengülni fog és a vezetők körében új magatartás és politika kezd majd formát önteni. Mások viszont attól tartanak, hogy ennek éppen az ellenkezője következhet be. Folytatás a 18. oldalon !

Next