Amerikai Magyar Népszava, 1937. október (38. évfolyam, 274-303. szám)

1937-10-01 / 274. szám

2 Tarzan és az afrikai nőrablók írta: EDGAR RICE BURROUGHS — Hát velem mi fog történni? — kiáltott fel a herceg siránkozó hangon. — Hát majd maga is le fog mászni, vagy pedig itt ragad, — szólt reá a pilóta keményen. Shorov reszkedve kezdett lemászni. — Na ne ijedjen meg, — szólt reá a goromba Brown — a férjkegyelműek örökre élnek. A társaság most már jobb hangulatban volt. Sokkal otthonosabbnak érezték magukat a földön. Jane azonban óvatosan át kezdte kutatni a környéket. Néha fel-, kúszott egy-egy fára, hogy messzebbre elláthasson. Tudta és érezte, hogy igazi nehézségeik ,a veszélyeik még csak most kezdődtek. Nyögve és siránkozva a hercegnő elhelyezkedett a rögtönzött liften és Brown és Tibbs leeresztették. Amikor ketten maradtak, a pilóta megszólalt: — Tibbs, most te következel. Akarod, hogy leengedjelek, vagy lekuszol magad. — Inkább lekúszom —■ válaszolta Tibbs. — Menjünk együtt és segítsük egymást alejutásban. Mikor leértek, Tibbs a fejszéjével ösvényt kézfért hasítani, de bizony a komornyikmunka nem igen tette gyakorolttá az ilyen dolgokban. Akárhova célzott, melléje válgott és Brown, aki riad-va látta, hogy vagy megöl valakit, vagy öngyilkos lesz vele, elvette tőle a szerszámot. Számozott szelvényekre előfizetőknek nincs szükségük. Ezeket a szelvényeket csupán azoktól kérjük, akik a lapot a standon vásárolják. Kedvezményes könyvajánlat SZELVÉNY Hungary After A Thousand Years ▼ágja ki és gyűjtse össze a lapunkban közölt szelvényeket. Ha huszonnégy együtt van, küldje be $1-ral a vászonkötésű könyvért az Amerikai Magyar Népszava kiadóhivatalába, 380—2nd Avenue, New York, N. Y.59 csomagolási és postai saéllitásért nem számítunk semmit. 29. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA MI ÚJSÁG AZ ÓHAZÁBAN?A MÍMSIEANIELACSODA8 GYÁROS FIÁNAK SZERELMI REGÉNYE Fél év óta "megnémult " egy kocséri gazda és házanépe Kocsér, szeptember hó. Sárguló kukoricatáblák közt", kanyargós dülőutakon döcög velünk a szekér. A tanyavilág legmélyén járunk. Fehérre meszelt házak fala vakít a “vénasszonyok nyarának” napsütésében. A cserepes tanyák mélyén titkok rejtőznek itt, azoknak a “tanyasi” embereknek a titkai, akik maguknak való életet élnek, nagyon szűkszavúak és nadrágos embert hónapszámra nem is látnak. Vajákos asszonyok, kártyavető kóbor cigánynépek, öreg jövendőmondók ma is nagy tekintélyek itt, az Isten háta mögött. A herkulesi munkát végző papok és tanítók minden művét halomra dönti egyegy kuruzsló banya főtanácsa, egy-egy bűbájoskodó cigányasszony ráolvasása. Befordulunk a Demeter tanya udvarára. Már messziről látjuk, hogy egy női alak futva menekül előlünk a szőlőlugassal körülfuttatott házba. Nem legenda hát, amit Demeter Gábor jómódú gazdaember családjáról hallottunk, akik a “megnémultak” Félesztendeje nem szólnak egy szót se senkihez, még egymás között is csak jeleket váltanak. Ha idegen ember közeledik a tanyához, bezárkóznak, nem akarnak találkozni senkivel. A szomszédok mondják, hogy aratás óta egy kapahányás nem sok, annyit sem dolgoztak a gazdaság körül, a szép húsz hold földjükön. Húszholdas gazda rongyokban, szennyben Lesnyovszky Armand esperesplébános és dr .Kajcsa Béla községi orvos társaságában kopogtatunk be a házba. De hiába kopogtatunk, dörömbölünk az ajtón, hiába is kiáltozunk, senki meg nem mozdul. Álkulccsal nyitjuk ki a szobát, amelynek a küszöbén vissza kell riadnunk. A vastag pokróccal függönyözött piszkos, rendetlen szobában, a búbos banyakemence mellett feszes “vigyázz” állásba meredve áll az 58 esztendős Demeter Gábor gazda. Szurtosan, rongyos gúnyában, torzonborz szakállal, fölfelé, meresztett földöntúli tekintettel. .Sorban áll a családja is: ötven év körüli felesége, harminc esztendős vézna Piroska lánya és húsz esztendős Jóska fia. Ügyet se vetnek a hívatlan vendégekre. Mozdulatlanok, némák valamennyien. Mintha nem is e világon lennének. Kérdezzük őket, faggatjuk, mindent elkövetünk, hogy feleletre bírjuk — mind hiába. A szoba szennyes, bűzös, szemétdomb. A tanya elvadult állapotban. A szérűn két hatalmas asztagba rakva, kicsépeletlenül pusztul túl a pergekalászó gabona. A szépen fejlett kukorica letöretlen, a krumpli vetés kiásatlan. A babot nem szedték le, a szőlőt nem permetezték. Az istállóban csontig lesoványodva találjuk a lovakat, amint szalmát rágnak. Az akácosban faleveleken rágódik a fejőstehén, az ólban csontbőr süldő disznók visítoznak eleség után és borzas libafalka gágog az asztagok alján. A kamarában nincs egy falat kenyér, egy szakajtó liszt. De tíz-tizenkét tömött gabonazsák hever, egymás hegyén-hátán és oldalnyi szalonnák avasodnak a gerendán. Demeterék nem őrlelnek, nem sütnek kenyeret egyáltalán nem csinálnak semmit. Nyers krumplin élnek hónapok óta. A “kötés”, meg az “átok” . Úgy pattant ki a dolog — beszéli az esperes, — hogy valami párpengős adóhátralék miatt végrehajtók mentek ki a tanyára s megnémulva találták a Demeter családot. Minden rábeszélésük meddő maradt, hogy szóra bírják a makacsul hallgató embereket. Magam is megpróbálkoztam már velük, falubeli rokonaikkal behozattam a templomba a lányt, meg akartam gyóntatni, de eredménytelenül. Az orvos is megvizsgálta őket, de nagyfokú idegkimerültségen kívül nem tudott megállapítani semmit s előtte is mélységes hallgatásba burkolóztak a SZOLNOK, szept. hó. — A hadgyakorlat második napján, kedden, a késő délutáni és kora esti órákban a “kék” fél nagyszabású átkarolási terve már éreztette hatását. Az egész erejével délnek fordult “kék” T. hadtest 1. hadosztályának délután sikerült a “piros” erőkkel a Jászladány—Tiszasüly vonalban történt összecsapása során erős ellenfelét ideiglenesen védelembe szorítani. A “piros” hadtest parancsnoka, Ziegler Géza altábornagy, villámgyorsan átlátta helyzete komolyságát és gyökeres elhatározásra jutott. Túlhaladott támadási szándékát feladta és félkör alakú zárt arcvonalon két szárnyát a Tiszának támaszkodva, a védelemre való berendezkedésre utasította dandárait. A legyőzhetetlen ellenfelek A “piros” fél csapatainak kiválóságát igazolja az, hogy nehéz feladatukat olyan gyorsasággal hajtották végre, hogy a hátukba és oldalukba igyekvő “kék” huszárok és gyorscsapatok ellenfelüket elérve, már zárt arcvonalat találtak maguk előtt. A nagyvonalú, merészen vezetett “kék” átkarolást tehát sikerült a “pirosaknak” kivédeni. Szerdán hajnalban, amikor a “kék” csapatok támadásra indultak, már zárt “piros” védőállás ellen kellett harcba lépniök. De a “kék” fél is felismerte, hogy elkésett, s új sakkhúzással igyekezett ellenfelét ismét nehéz helyzetbe sodorni. Huszárjait gyorsan kivonta a “piros” védőállásra támadó csapatai közül, egyesítette őket s arra utasította, hogy a “piros” védőállás északi szárnyát megkerülve, úsztassanak át a Tiszán s támadjanak a “piros” védők hátába. A “piros” fél is számított mindenre: védőállásai mögött erős tartalékokat gyűjtött öszsze, hogy azokkal bármely irányban döntően közbeléphessen, ha “kék” támadás érné. A hadgyakorlat, amely a szemben álló felek ügyessége folytán döntést nem hozott, szerdán reggel nyolc órakor befejeződött. A hadigyakorlaton mindkét fél vezetői rendkívül rugalmasan alkalmazkodtak a gyorsan változó, nehéz helyzetekhez, anélkül, hogy véső céljukat, a döntő eredményre való törekvést akár csak pillanatokra is szem elől vesztették volna. A hadgyakorlat igazolta, hogy a honvédség vezetői hivatásuk magaslatán állanak és a legerőteljesebb eljárásokat kitűnően alkalmazzák. A vezetés gondolatait a csapatok minden fegyver- és csapatneme óraműszerű pontossággal és ökölcsapásszerű erővel hajtotta végre. A csapatok minden vonatkozásban igazolták azt, hogy kiképzőik verejtékes munkája a harcos erényekben bővelkedő, lelkes honvédekben termékeny talajra talált és meghozta gyümölcsét. A kormányzó hadparancsa A honvédség legfőbb Hadura, a kormányzó a gyakorlat befejezése után a következő hadparancsban tudatta katonáival elismerését és dicsérte meg tisztjeit, altisztjeit és legénységét”. “A most lezárult hadgyakorlatokon örömmel győződtem meg arról, hogy a honvédség fejlődése újból örvendetesen haladt előre: a szervezés és felszerelés tökéletesítése az alapos, korszerű kiképzés további tökéletesedését eredménezte. Azok az áldozatok tehát, amelyeket a nemzet védképességének a fenntartására hozott és az a nehéz, nagy munka, amelyet a honvédség vezetői és csapattestei végeztek, megteremték gyümölcsüket, a magyar haderő mindig kitűnő szelleme pedig változatlanul él minden katonánkban. Szükségét érzem tehát, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki ez alkalommal úgy a Honvédség vezetőinek céltudatos, fáradságot nem ismerő kitűnő működésükért, mint az összes tiszteknek és a legénységnek azért az odaadásért, amellyel minden nehézséget leküzdve, magasztos kötelességeiknek lankadatlan kitartással eleget tettek. Szilárdan bízom benne, hogy valamennyiünk további összefogott, csak a Nemzet nagy érdekét tekintő kitartó munkája mai Honvédségünket méltó utódjává fogja tenni a múlt idők dicsőséges emlékű magyar hadseregeinek. Kelt Ujszászon, 1987. évi szeptember hó 15. napján. HORTHY, s. k.” A hadgyakorlaton jelen volt az egész magyar nemzet. Jelen voltak az ország vezetői, hogy újabb erőt merítsenek további felelősségteljes munkájukhoz, jelen voltak a honvédek, a nemzet fiatalsága, hogy megtanulják a haza védelmét, jelen volta magyar ipar, amely a harci eszközöket elkészítette és jeltelenül serényen jelen volt az egész magyar nemzet, amelynek adófilléreiből e tökéletes mű létrejött. ELDÖNTETLENEK MARADTAK AZ IDEI MAGYARORSZÁGI HADGYAKORLATOK Hadparancsban dicsérte meg a kormányzó a honvédséget teljesen apatikus, letargiás emberek. Hogy mi lelte őket, nem tudjuk! A környékbeliek azt beszélik, hogy már a tél végén megnémultak, a Jóska gyerek azonban át-át szökött a szomszédokhoz s panaszkodott ,hogy az édesanyja arra akarja rávenni: némuljon meg s ne szóljon senkihez, mert a ‘‘kötésnek” csak akkor lesz foganatja, máskép pedig beteljesedik rajtuk az ‘‘átok”. Közelebbről azonban nem magyarázta meg a dolgot s aztán elmaradozott a legény, ma pedig már ő is “néma”. Érzékszerveiknek egyébként semmi baja, hallanak, látnak, mint akárki más, csak éppen megnémultak s a nyár óta pedig a gazdaságban sem dolgoznak semmit. Elmegyógyintézetben kellene őket megfigyelés alá venni, vagy pedig gondnokság alá helyezni a családot, mert jelenlegi helyzetük és életmódjuk tarthatatlan, s állatállományukat pusztulás fenyegeti s ha csak eszükre nem térnek, teljesen tönkre fognak jutni.• A szomszédok szerint a boszorkányok rontották meg őket, " akik cigányasszonyok "képében meg vajákolták Demeteréket s azt tanácsolták nekik, hogy ha két esztendeig némák lesznek, nagy gazdaság száll rájuk is úgy a legény, mint a lány gazdag házaságot fognak kötni. Ha azonban nem fogadnák meg a tanácsot, átok alá kerülnek és szörnyű baj éri őket. Hozzátartozik a varázslathoz, hogy ez idő alatt egyetlen állatot sem szabad eladniok s terményeiketa piacra vinniök. A szomszédok mesélik, hogy éjszaka cigányasszonyokat látnak a Demeter-tanya felé osonni. A kocséri csendőrök most keresik a rejtélyes ismeretleneket, akik valószínűleg hipnotikus befolyásolással némították meg a szorgalmas, munkás földműves családot. K. L. L. Egy divatos budai kiskocsmás összes jellegzetes figurái: a cigány, a kucséber, a virágárusleány, pincérek vonultak fel tanúként annak a nőtartási pernek a tárgyalásán, amelyben a bíróságnak kellett eldönteni, hogy a fiatal házaspár nyárvégi mulatozás a békés válás előtt búcsúvacsora-e, vagy hangulatos családi együttlét volt, , Néhány hét alatt Sch. Béláné keresetében a következőket adja elő: , ,, Sch. Bélával abban a manikürszalonban ismerkedtem meg, amelyben szolgálatot teljesítettem. Forró szerelmi vallomásokkal közeledett felém. Hiába intettem, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Ő a dúsgazdag család egyetlen gyermeke, én egyszerű szülőktől származom, akinek két keze munkájával kell megkeresnie kenyerét. Ennek ellenére állandóan ostromolt. Kijelentette, ha nem leszek az övé, örökre boldogtalanná teszem és hajlandó szüleivel megszakítani minden kapcsolatot, ha igent mondok és felesége leszek. — Sokáig húzódoztam, nem láttam célját a dolognak, végül is magam is megszerettem Sch. Bélát és szüleinek akarrata ellenére megtartottuk az esküvőt. Amikor a gazdag szülök tudomást szereztek egybekelésünkről, magukhoz hívtak és látva, hogy vannak olyan lelki tulajdonságaim, amelyek méltóvá tesznek arra, hogy gyermekükké fogadjanak, szent lett a béke közöttünk, a szülők mindennel elláttak, svábhegyi nyaralóba költöztünk be. Én természetesen nem folytattam tovább foglalkozásomat, máról holnapra előkelő úriasszony lettem, sőt az a társaság is befogadott, ahová sohasem remélhettem, hogy befutok. Így tartott ez pár hétig, amikor váratlanul nézeteltérések merültek fel közöttünk, aminek a vége az lett, hogy férjem minden ok nélkül elhagyott. A külön élésre nem szolgáltattam okot — fejezi be keresetét a fiatalasszony — ezért kérem a bíróságot ,hogy részemre havi 280 pengő tartásdíjat állapítson meg. A keresettel szemben a dúsgazdag gyáros fia így védekezett: — Sajnos, nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek: nem szabad nagy társadalmi különbség esetén egy leányt elvenni. Én tényleg szerelemre gyulladtam a maniküxösleány iránt, anélkül, hogy kiismertem volna későbbi feleségem lelkét. Csak a külsőségek vakítottak el, így történhetett meg, hogy alig pár hét alatt kiábrándultam szerelmemből és miután alapos okot szolgáltatott nekem az elhagyásra, külön költöztem tőle. Búcsú vacsora, vagy megbocsátás? A tárgyaláson az asszony meglepő védekezéssel állott elő. — Megfelel a valóságnak, hogy férjem kezei között olyan levél van, amely az én joglemondó nyilatkozatomat tartalmazza. Ez nem vitás, de elhallgatja férjem a később történteket. Férjem ugyanis megbocsátotta, nekem mindazt, amit meggondolatlanságomban elkövettem. Ere vonatkozóan előadom, hogy különválásunk után elutaztam szüleimhez, és nem is akartam többé visszatéríti a fővárosba. Egy napon sürgönyt kaptam, amelyben férjem meghív Budapestre. Kérésének eleget tettem, a pályaudvaron várt, beültetett egy taxiba, az egyik dunaparti szállóban bérelt szobát, majd vacsora után meghívott az egyik budai kiskocsmába. Vacsora után a szeparéba vonultunk. • A cigány a szerelmes nótákat húzta. Jött a kucsében, aki igazolhatja, hogy férjem hogyan viselkedett velem szemben, a virágosasszony, akinek összes virágjait megvásárolta és tette az ölembe, a pincérek, akik látták a szerelemtől lángoló férfi áradozásait, mind, mind igazolhatják, hogy férjem nekem megbocsátott, tehát nem védekezhetik azzal, hogy érdemtelen vagyok a tartásdíjra. A különös előadás után a férj nyilatkozott arról, miért mulatozott, különváltan élő felesége társaságában a kiskocsmában. — Mámoros hangulatom viszszaidézte a múltat, amikor még rajongásig szerettem a nyamkürösleányt. De nem az volt a célom, hogy újból szerelmet valljak neki, hanem kizárólag az, hogy a végleges válás körülményeit tisztázzuk. A pezsgő, a cigány megtette hatását és ént belátom, eléggé helytelenül cselekedtem és talán látszatra megbocsátottam feleségemnek, de józan állapotban, a mámor elillanása után rájöttem, hogy feleségem kihasználhatja ezt ellenem és értésére adtam, hogy az előző éjszakát tekintse bucsuvacsolyának, nem pedig újból feltörő szerelmi megnyilatkozásnak. A bíróság csak részben rendelte el a felek tanúinak meghallgatását. A budai kiskocsma jellegzetes alakjai, a kucséber, a virágosasszony, a szerelmes nótákat játszó cigányok, a kiszolgáló pincérek egytől-egyig igazolták, hogy azon az emlékezetes éjszakán egy olyan férfi ült egy hölgy társaságában a különszobában, akiről semmi mást nem lehetett feltételezni, mint hogy halálosan szerelmes. A bíróság nem rendelte el a férj tanúinak kihallgatását. — Nem lényeges — szólt az ítélet indokolása a feleség ideiglenes nőtartára vonatkozó igényeinek megítélése után , hogy milyen véleménnyel vannak az úgynevezett utolsó búcsúestéről egyes társaságokban. A bíróság csupán azt volt hivatva vizsgálni, vájjon azok a jogi kellékek, melyek szükségesek ahhoz, hogy megbocsájtott-e a férj feleségeinek, fennforognak-e. Ez a kihallgatott tanuk vallomásából minden kétséget kizáróan bebizonyult: a férj hívására érkezett az asszony a fővárosba. Az eltöltött este minden tanúja amellett tett vallomást, hogy az asz- s szony megbocsájtást nyert, ily körülmények között tehát a feleséget megilleti a taxtásdíj. SZÖKÉS KÖZBEN AGYONLŐTTÉK A CSENDŐRÖK A MEZŐŐR GYILKOSÁT A sajóvámosi csendőrség veszedelmes bűnözőt tett ártalmatlanná, akinek a lelkiismeretét templombetöréseken kívül emberélet is terheli. Még júliusban történt, hogy Sajópetri határában ismeretlen tettes három revolverlövéssel agyonlőtte TurbákJózsef községi mezőőrt. A csendőrség mindezideig nem tudott a tettes nyomára akadni. Közben a csendőrség Sajóvámoson nyomozott egy Lasáti József nevű 28 éves földmiveslegény után, akire költekező életmódja és feltűnő ruházkodása hívta fel a figyelmet. A csendőrök hosszasan megfigyelték a legény életmódját és megállapították, hogy gyakran este távozik el a faluból és hajnalban tér vissza meglehetősen fáradtan és piszkos ruhában. Amikor már elég adat volt a csendőrök birtokában, vallatóra fogták Lasátit, aki rövid tagadás után megtört. Beismerte, hogy közel százötven betörést követett el Sajóvámos környékén, köztük néhány templomfosztogatást is. Turbák meggyilkolását azonban nem akarta vállalni. A kihallgatás során azonban bizonyítékokat tártak eléje és vallomásokat, amelyek szerint a sajóvámosi vendéglőben megfenyegette Turbákot, aki őt orvvadászatért többször fogházba juttatta. Lasáti ismét orvvadászatról tért haza, amikor a mezőőrt agyonlőtte. Lasáti Józsefet éjszaka a sajóvámosi csendőrörs helyszíni szemlére akarta kísérni az egyik szomszédos községbe, Sajópálfalvára. Amikor az éjszaka sötétségében kisebb erdőhöz értek, Lasáti futásnak eredt és a bokrok közé szaladt. A csendőrök felszólítására nem állt meg, akik erre utána lőttek. Lasáti véresen esett össze. Beszállították a miskolci kórházba, ahol reggelre "meghalt, .........