Amerikai Magyar Népszava, 1939. szeptember (40. évfolyam, 247-273. szám)
1939-09-05 / 248. szám
Founded by GÉZA D. BHRKO, alapította 1899-ben Amerikai IJIP Népszava Baisrea as Second Diana Matter Post Oftica, NssteriE Published Dali* including Sunday by iHt: AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc, Main Office 8S0 Second Ave„ eorne? 22nd Street New York, H, Y. 'Telephones: GRamercy 5-6780, 6781, 6782 SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSIÁRAK: United States of America, Az Egyesült Államokban, Canada, Mexico, So. Ame- Canadában Mexicoban, Délrica, Cuba, one year $6.—, Amerikában és Cuba-ban, 1 mp. $3.— Daily only. — Egész évre $6., fél évre |3. Foreign Countries and New Külföldre s New Yorkban: York City one year $!(.—, egész évre $0.—, fél évre 6 months $4.50. Daily only. $4,50 BRANCH OFFICES: FIÓK IRODÁK: Astoria, L. I„ N. Y. — 31- Los Angeles, Cal, — 724 11__30th Ave. So. Arizona Avenue. Bethlehem, Pa. — 843 E. ^íkTY St.íY:ip 1 ewood,^!.T. Fourth St. Perth Amboy> N. j. _ 307 Bridgeport, Conn. — C78 Maple Street. Bostwick Ave. Passaic, N. J. — 157 Jef-Buffalo, N. Y. — 432 Dear- Person Avenue. born Street. Philadelphia, Pa. — 1554 rm.ÄÄ - m .lohnston Avenue. Detroit, Mich. — 7932 West Trenton, N. J. 906 So. Jefferson Ave. Broad St. Magyarországi iroda — Office in Hungary, Dr. Andor Kun, Budapest, 1. Horthy Miklós ut 15-B fl A trianoni szerződés igazságtalan embertelen, nemzetgyilkos. — Harcolni ellene emberi kötelesség, küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak. — Ez az újság minden erejével, minden súlyával minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyvertársal kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. — A trianoni szerződést meg kell változtatni! Az új világháborút NEM egészen huszonegy évvel azután, hogy az első világháború véget ért, új világháború borzalmai zúdultak az emberiségre. Tíz millió ember esett el, milliók s milliók lettek rokkantak, bénák, nyomorékok, veszítették el a szemük világát az első világháborúban. Városok, falvak, országrészek pusztultak el, s a háborút követő gazdasági válság végigszántott az egész világon. Voltak országok, amelyekben a forradalom véres lángjai lobogtak fel és pusztítottak el minden megmaradt értéket is más országoknak sikerült elkerülni a gazdasági, társadalmi és politikai rendszer teljes összeomlását, vagy erőszakos felforgatását, de a békés, nyugodt termeléshez vezető utat egyetlen ország — még a leggazdagabb sem találta meg. S nem is találhatta, mert nincs a földkerekségnek olyan országa, bármilyen szerencsés is legyen földrajzi helyzete, amely teljesen el tudná szigetelni magát a világ bajaitól, amelyre ne gyakorolt volna súlyos hatást az, hogy a világ többi része nem tudta megtalálni egyensúlyát. Még esztendők, hosszú esztendők, vagy évtizedek kellettek volna ahhoz, hogy a világ teljesen kiheverje az első világháborút, hogy azok az országok, amelyek lassan bár, de mégis rábotorkáltak a nyugodtabb, békésebb fejlődéshez vezető útra, el is érhessék céljaikat és megvilágíthassák ezt az utat kisebb, szegényebb, rosszabb sorsban lévő nemzetek számára. Még évtizedekre lett volna szükség, hogy az első világháború okozta káoszból kialakulhasson egy új világrend, de mindazok a reménységek, amiket ehhez fűzött az emberiség, most mind romokban hevernek. Abban a pillanatban, amikor Anglia teljesítette Lengyelországgal szemben vállalt kötelezettségét és hadat üzent Németországnak, az új világháború már szörnyű valósággá vált. Egy új világháború közepén találja magát az emberiség, egy új világháború közepén, amelynek méreteit, tartalmát, fejleményeit és következményeit senki előre megjósolni nem tudja. Mint ahogy Roosevelt elnök az amerikai néphez intézett rádiószózatában mondta : nincs a földkerekségnek még egy népe, amely olyan pontosan informálva volna minden eseményről, mint az amerikai nép. A diktatúrák népei csak azt tudják és csak olyan beállításban ismerik az új világháborút megelőző eseményeket, amit és ahogy diktátoraik tudomásukra akartak hozni. Németországban a legszigorúbb büntetés — egyes esetekben egyenes halálbüntetés várja még azokat is, akik külföldi rádióállomásokra kapcsolnak be és külföldi híreket hallgatnak. A német népnek el kell hinni a nazi propagandagépezet állításait, el kell hinnie Hitler szavát, hogy Németország csak “önvédelemből” támadta meg Lengyelországot. Az Egyesült Államok népe nem megcenzúrázott újságokat olvas, hanem olyanokat, amelyek a legkülönbözőbb forrásokból érkező híreket a legteljesebb szabadsággal közölhetik le. Az amerikai nép tudja, hogy a nazi propagandagépezet milyen hamis vádakat próbál emelni, hogy milyen valótlanságokkal akar alibit gyártani, próbálja elhárítani a háború felidézésének felelősséget Hitler vállairól. Amerika tisztában van azzal, hogy az angol és francia kormányok mindent elkövettek, ami emberileg elkövethető, hogy megmentsék a világot az új világháború katasztrófájától. Neville Chamberlain angol miniszterelnök, akit sokszor a legélesebben támadtak és bíráltak habozásáért — teljes emberi és államférfiú nagyságában áll most a világ közvéleménye előtt. Most látja a világ, hogy habozásainak az oka nem a bátorság hiánya volt, hanem egy igazi demokrácia vezető államférfiának türelmessége, s hite abban, hogy békés tárgyalásokkal a legélesebb ellentéteket is el lehet intézni. Neville Chamberlain tisztában van azzal, hogy nincs olyan háborús győzelem, amit érdemes elérni, amikor érte emberek százezreinek életével, városok rombadöntésével kell fizetni. De amikor kikerülhetetlenné vált számára a választás, hogy Anglia megszegi-e egy kisebb nemzetnek adott szavát, hogy tűrje-e azt, hogy egy nemzet erőszakkal, vagy állandó fenyegetésekkel terrori zálja továbbra is a világot, vagy fegyverrel védelmezze meg azokat az elveket, eszméket, hitet, amelyen az egész nyugati civilizáció nyugszik, s amikor kikerülhetetlenné vált a választás, ez a sokszor kritizált és támadott és csúfolt Chamberlain kimondotta a döntő szót, S Anglia és Franciaország népe —-, ez a két nép, amelyet nem sorozott egy párt táborába semmiféle diktátor, amely mindig szabadon kritizálhatta kormányát, formálhatta politikai meggyőződéseit, ez a két nép olyan egységgel áll most vezetői mögött, amely a legékesebben bizonyítja, hogy a demokráciák tudják a legerősebb nemzeti egységet megteremteni. A legerősebbet, mert ezt a nemzeti egységet nem diktátori önkény kényszeríti rájuk, hanem saját hitük és meggyőződésük formálja ki. Az új világháború megkezdésének első napján Roosevelt elnök nemzeti egységre hívta az Egyesült Államok népét. Nem kétséges, hogy az amerikai demokrácia népe is feladata magaslatára emelkedik az emberiségnek ebben a szörnyű válságában és azzal az egységgel fogja próbálni megmenteni, ami csak menthető ebből a civilizációból, amilyen egységes összefogásra csak szabad nemzetek képesek. Amerika első feladata: megőrizni saját békéjét, megőrizni a nyugati civilizációt ezen a földön. De emellett a feladata mellett Amerikának mindig magasan kell tartani azoknak az eszméknek a zászlóját, amelyek nélkül nem volna érdemes élni ezen a földön, amelyek nélkül nem volna érdemes embernek nevezni magunkat, amelyek nélkül sohasem találhatná meg az emberiség az utat a béke felé, az igazságosabb jövő felé. A NÁSZUTAZÁS ELLEN PÁRIS, augusztus hó. A FRANCIA orvosi kar már néhány meglepő állásfoglalásal hívta magára a közfigyelmet. Nemrégiben például az Académie de Médicine elitélő nyilatkozatot adott közre a napfürdőzésről s ennek kultiválást még csökkentett mértékben sem helyeselte, sőt — összefüggést vélvén találni az égi korongnak való hódolás és a rákmegbetegedések között ——határozottan elvetetette. A “Monde Medical,” a francia orvosok lapja most egy másik, nagyon érdekes óvással áll elő, amelyet dr. Maurice Boigey, egy ismert párisi szülész jegyez. Borgey a nászút ellen intéz heves támadást s a házasság intézményének — hála a külkörülményeknek — ezt az egyedül boldog szakaszát valóságos társadalmi csapásnak bélyegzi, amelynek baljós következményei nemcsak a nászutazó felekre, hanem igen gyakran az elsőszülött gyermekekre is drámailag hatnak ki. Lásuk a Monde Medicale gondolatfejtését: A nászutazás, amelyet a legnélkülözhetetlenebb elővigyázatosságok nélkül hajtanak végre, szerencsétlen szokás. A feleknek a házasság kezdő időszakában a legbékésebb, legnyugalmasabb visszavonultságban kellene élniük, de ehelyett éppen az ellenkezőjét cselekszik. A nászút, hagyomány szerint, a legoktalanabb rohanásokkal és szórakozásokkal telítődik ki. Egyik városban felkelni, másikban lefeküdni, tánc, színház, hegymászás, vonatrázás vagy kínlódás többé-kevésbé rossz utakon a helyzet parancsolta visszavonultság helyett: ez egyrészt illogikus, másrészt csomó betegség lehetőségét hordja magában. Miután a fogantatás pillanata részben eldönti a gyermek minőségét, a szülők fáradtsága, amely rendszerint alkoholikus természetű is, okozza azt, hogy az elsőszülött gyakran oly “kevéssé sikerült” , hogy az utána következő gyermekek sokkal életerősebbek, mint ő. A nászúton szerzett betegségek száma nagy, de még nagyobb a degenerált, nyomorúságos elsőszülöttek száma. Ez a cikk lényege, amelyt Borgey doktor terjedelmes indokolással igyekezik szemléletessé és elfogadhatóvá tenni: hatvankét klinikai esetet sorol fel a nászút káros következményeinek igazolására. Agyvérzések, tüdőgyulladások, méhbetegségek, krónikus gyomorbajok és egyéb jófélék szerepelnek a kimutatásban. A Monde Medical végkövetkeztetése: a fiatal házasok maradjanak otthon, könnyed ruhában s békén. A párisi közvélemény, a maga módján, némi iróniával fogadja a nászútellenes megnyilatkozást, mert szerinte a nászút a házasság illúziójának a meghoszabítása. . . eltekintve néhány ostoba véletlentől, mint például Alfred de Musset házasságától, akit az az ifjú hölgy mindjárt a nászút során, Velencében szarvazott föl. BÖLCS MONDÁSOK Szükség nélkül büntetni annyit, mint véteni az isteni kegyelem ellen. Ha egyedül és kizárólag csak az igazságosan gyakorolt hatalom volna törvényes — rossz királyok iránt nem tartoznának engedelmességgel. Azoknak a gőgje, akik sikert értek el, az, hogy ügyeseknek tartják magukat. A világ tele van emberekkel, akik hírükkel vagy ügyességükkel nagy hatást tesznek másokra. De ha nagyon is a közelükbe engednek bennünket, a csodálatból gyakran egycsapásra kevésre becsülés lesz, mint ahogy sokszor egyetlenegy pillanatban kigyógyulunk egy forróan kívánt asszonyból. Tisztelt nézeteket nem szabad nevetségessé tennünk, mert csak megsértjük követőiket, anélkül, hogy meggyőznénk őket. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA limu BBnai ___ . ..|| KITÜNK ESZME.' A. New.*.Yorkban lakó Sherman V. Amsdennek kitűnő, gyakorlati ideája van. A rendelőiktől távol tartózkodó orvosokat akarja rádió útján értesíteni arról, ha sürgősen keresik őket. Miniatűr, zsebben, vagy másutt hordható rádió felvevő állomásokkal látnák el az orvosokat, akik így bárhol is vannak, közvetlenül értesülhetnek arról, hogy kik és hová hívják őket. A LEGÚJABB TELEVÍZIÓS FILMSZTÁR a Daphnia, a szép név alatt nem valami exotikus szép fiatal hölgy rejtőzködik, hanem a vízibolha. A filmen a Daphnia olyan nagynak látszik, mint egy ember és amikor átugrik az elébe helyezett vízcseppen, nemcsak kidagadó szemei tűnnek fel, hanem — miután majdnem átlátszó — szívének dobogása is látható. A NÁSZÚT VÉGE. A new yorki Evelyn del Barrio fiatal férjével indult nászútra a paradicsomi Bali szigetre, de egyedül érkezett vissza. Mihelyt megérkezett, beadta férje ellen a válókeresetet, és elpanaszolta, hogy a fiatal férjnek annyira tetszettek a szigeten uralkodó paradicsomi állapotok és különösen a szép bennszülött lányok, hogy nem akart vele visszajönni és ott telepedett le. A BECSÜLETES WPA MUNKÁS, River Grove, 111. városkából $1.50 centes pénzutalványt kapott az Egyesült Államok kincstára. Levél is volt mellékelve hozzá, egy lelkiismeretes WPA munkás küldte a pénzt, azzal, hogy véletlenül magával vitt munkából egy kalapácsot, később a szerszám elkallódott és most bántja lelkiismeretét az eset. A TYÚKKETRECBE KÖLTÖZÖTT. Mrs. DeWitt Van Wyck, Union megye törvényszékén keresetet nyújtott be, melyben elmondotta, hogy 48 éves férje a tyúkketrecbe tette át lakását. Arra kéri a bíróságot, hogy rendeljék el visszatérését. A bíró eleget tett az asszony kérelmének, de meghallgatta a férjet is, aki elmondta, hogy csakis a béke kedvéért költözött a szokatlan helyre. Húsz évi állandó veszekedés és bosszantás után, csendre és nyugalomra vágyott. A tyúkketrecben meg is találta, amit keresett és egy hónapig nagyszerűen érezte ott magát. ANGLIA REPÜLŐ HADEREJE géppuskásokat keres. Úgy látszik a fegyver kezeléséhez nem kell sok ész, mert az egyik kérdés, melyet a vizsgán kapnak, következő: Brown Robinson jobboldalán ül, Jones pedig a baloldalán ül Robinsonnak, ki ül a középen? HÁTVERSENY. Az American Progressive Chiropratic Association hátversenyt rendezett. A versenyzők inkognitóban maradtak, arcuk és termetük el volt takarva és csakis hátuk volt szabadon. A versenyből a szépséges Loretta Young került ki győztesen, szakértője szerint az ő háta a legszebb és legtökéletesebb. Az egyik chiropractor szakszerűen jegyezte meg: Miss Young-nak olyan háza van, melyet minden chiropractor a legnagyobb készséggel kezelne. Megtoldjuk azzal, hogy e célból igazán nem is kell chiropractornak lenni. DICKINSON M IC II IG AN I kormányzó, aki meg akarja menteni a romlásnak induló világot, egy Claude Lapham nevű dalszerzőt is megihletett, aki a következő címet adta dalának: “Óh, ments ki minket Dickinson kormányzó A romlás útjáról.” A RENDES TURISTÁKON KÍVÜL 350,000 amerikai polgár lakik, illetve tartózkodik külföldön. A turisták nagyrésze már visszajött, de még mindig sokan rekedtek odaát Európában és más világrészekben. A kérdés az, hogy a mostani zavaros időkben, mi a célja az állandóan külföldön lakó 350,000-nek? Ott maradnak, vagy ugyancsak vissza akarnak jönni? ÁLMATLANOK FIGYELMÉBE.. A Western Union Telegraph Company egy nagy áruházzal együttműködve, egész különleges szolgálatot szervezett az álmatlanságban szenvedők részére. Hívásra egy küldönc fiú azonnal megérkezik és álmosságot előidéző herbateát, fürdősót, fürdőmérőt, füldugaszokat és szemfátyolt visz a szenvedőkhöz. Az egész felszerelésnek ára $3.75. Szerény nézetünk szerint ugró báránykákat számolni olcsóbb és ugyanilyen eredmény érhető el vele, mint a felszereléssel. JÓ PAP HOLTIG TANUL. Csak most értesültem arról, hogy azok, akik a napon nem barnulnak, hanem leégnek, nem allergikusak a nappal szemben. Dr. Charles F. Pabst, a Kings County Medical Society tagja szerint az ilyen emberek “heliophobe’nok. A heliophoba minden egyes alkalommal, ha testét kiteszi a nap sugarainak, leég, bőre megvörösödik, de sohasem barnul meg. Dr. Pabst megállapította, hogy Amerikában 10,000,000 heliophobe található. FÖLDY KÁROLY REMÉNYI JÓZSEF! KEDVES NÉNÉM: Lehet, hogy mire ezek a sorok eljutnak Önhöz, (ha ugyan eljutnak) már “kitört a háború.” Immár után vagyok hazafelé nyugati utamról; annyi élményem volt, hogy azokat, amint mondani szokás, könyvbe foglalhatnám. Nemrég valami könyvtáros kongresszusról olvastam, s az egyik előadó szerint a világ könyveinek javarésze fölösleges. Úgyis van, túl sokan írnak, de kevés az ízó. Viszont mégis érdekes, hogy az élet élményét az eddig megjelent összes könyvek nem tudták kifejezni; az élet sokkal gazdagabb, semhogy a “könyvipar”-nak saját jövőjétől félnie kellene. Nem az élettől kell félni, amely nemes és kalandos harc, hanem a háborútól, amely nemtelen és végzetes kifosztása az emberi gyengeségnek és hiszékenységnek. A diplomaták és a politikusok észjárása olyan, hogy abban ugyan könnyű eligazodnia a gondolkodó értelemnek, de nehéz követni. Valaki ismerheti a vérbaj természetét, mindamellett nem akar vérbajos lenni. Lehet, hogy valamikor mégis módunkban lesz találkozni, s akkor élőszóval elmesélem mindazt, amit nem lehet megirni s nem lehet csak krónika-szerűen elmondani. Az amerikai méretek a lélek méreteire is figyelmeztetnek, nemcsak az érdek méreteire. Az egyik texasi vendéglő falán ezt a felírást olvastam: “How can you sing with debts? Jesus paid all.” Kétségtelen, hogy a kocsmáros Jézus felelősségtudatán át próbálja adósait meggyőzni arról, hogy csak abban az esetben illik mulatniok, ha fizetnek is. Bizarr az ilyen intés, s talán a “vadnyugati” korlátlanságra jellemző. Miért utaltam rá? Mit akartam ezzel az esettel kifejezni? Azt a tényt, hogy az amerikai méretek felismerésében és megismerésében nagy szerepet játszik a bizarrság elvének alkalmazása. Sok a furcsaság, a groteszkség a lélek és érdek útvesztőjén, hangsúlyozottabban az amerikai életben. De van összhang is, s olyan természetű lelki előkelőség, a természetnek s az emberi természetnek olyan szépsége, amelyre sajnos az európaiak a legritkábban gondolnak Amerikával kapcsolatban. A demokrácia nemcsak a négerek röhögő szeszélye, vagy a kapitalizmus érzelgős erkölcse; a demokrácia az emberi méltóság vetülete is. Ezt a levelet Oklahoma állam Tulsa városában írom. A tizenkilencedik század első negyedében erre járt Washington Irving, az ismertje, aki megjósolta ennek a városnak jövőjét. Akkor valóban jövendőmondónak kellett lennie, mert hiszen reménykedésének alig volt alapja. Ez a fontos: nemcsak gazdagságát jósolta meg, hanem szellemi értékét is. Ma persze egyetlen van ebben a városban: az olajforrások milliomosainak központja, a gyakorlati és a szellemi élet találkozásának fókusza. Hogy errefelé sok a nyomor is? Hogy a homokviharok áldozata déli Oklahoma, ahol tegnap jártam, s áldozatai azok az “Okiek,” akikről John Steinbeck amerikai regényíró írt nemrégiben “Grapes of Wrath” címűl roppant feltűnést keltett regényében? Ez mind igaz, mindamellett az a lényeges, hogy ugyanott, ahol a lelki szegénység szinte gyógyíthatatlan, a korlátoltság szinte korlátlan, sokan vannak, akik természetes élvezettel hallgatják a Beethoven szonátát s görögből idéznek. Talán érdekli, hogy Oklahoma City egyeteme (Norman) adja ki a “Books Abroad” című folyóiratot, amelyben több cikkem, jegyzetem és tanulmányom jelent meg magyar írókról és költőkről. Tudom, hogy ez a közlés érdekli, s a kommentár is: Washington Irving jóslata csakugyan bevált, mert mi lehetne meggyőzőbb igazságánál, mint az a tény, hogy a tulsai egyetem értékes intézet s hogy a normál egyetem a magyar írók szerepét is figyelembe veszi. Lássa, kedves Néném, ez is Amerika, s ez is a demokrácia diadala; nemcsak a dijbirkózók handabandázása s a Broadway ízlésképtelensége és érzelgőssége. Amikor Arizonában a Grand Canyon mélységébe dobtam szememet, (csoda, hogy onnan viszakerült), igazat kellett adnom Priestleynek, az angol regényírónak, aki “Midnight in the Desert” című érdekes könyvében azt írja, hogy minden amerikai politikusnak látnia kellene a természetnek ezt a gigantikus alakulatát. Ha látná, önmagával s hazájával szemben különb kötelességet érezne. A következő megjegyzéssel egészíteném ki az angol író kijelentését: minden amerikainak s minden Amerikában élő embernek életében legalább egyszer látnia kellene a Grand Canyont s a Painted Desert-et. A sors képzeletével találkoznék, a végzet művészi arányaival, a titokzatosság tapintható fenségével, a végzet méltóságával. Hálát adok a Gondviselésnek, amiért erre az útra alkalmat adott; megértettette velem az amerikai természet méreteiben az emberi természet demokratikus lehetőségeit. A demokrácia nem a csőcselék diadala, mint ahogy a természet nem az ösztönök anarchiája: ezt sohasem éreztem jobban, mint ezen az útán, amelynek immár végére járok. Ezer mérföldnél valamivel nagyobb távolság választ el Clevelandtől; ez úgyszólván nem is látszik távolságnak, noha nem szabad lekicsinyelni. Áldja meg az Isten, kedves Néném, s bízom abban, hogy a fenyegető vérontás ellenére is eljut Önhöz ez a levél. Szerető öccse, Tulsa, Oklahoma állam, augusztus havában. K@d?@l Néné sír. MARTIN JÓZSEF: Egy kettő, három, öt, tíz Egy múlt nyári estén a házaspár gyerekei az ablakom alatt játszottak, vagy csoportba verődve a maguk kis világának a dolgait hányták-vetették meg. Egy nem sokkal több mint három éves kisember nem igen vett részt a játékban, hanem a lámpaoszlopnál ülve egyre csak számolt. Jó hangosan: egy, kettő, három, öt, tíz. Ez nem a nagyobbacska gyerekeknek szólt, akik talán húszig is tudtak számolni, hanem a kislányoknak. Imponálni akart nekik, nem tudván, hogy azoknak jobban imponál, ha tótágast áll. De a férfiúi képességnek ettől a fokától még meszsze volt. Néhány nap múlva meglepődve hallottam, hogy hibátlanul tizig számolt s ezt jó hangosan adta tudtára a világnak. Úgy lehetett, hogy a nagyobb fiúk gúnyolhatták s megtaníthatták az arab számok sorrendjére. Ez még mind semmi, mert a következő este fölvitte tizenkettőig, eleven, ívelve, ez utóbbit diadalmasan felcsattantva. Azután szitáló esővel váltakozó borult esték következtek, az én kis számzsenim eltűnt, pedig nagyon érdekelt volna meglepő haladása. Hátha a jövő világhírű tudósa ült a lámpavasnál! Oly üdítő kis relax volt a levegőben vajúdó óriási nagy dolgoktól, amelyek megbolondítanák az embert, ha nem menekülne nevetségesen kis relaxokhoz: passziánszhoz, ájris adomák olvasásához, kroszordpudzsik megfejtéséhez, vagy a vasárnapi lapok vizenyős primitív és ostobán vicces melléleteihez. MAKK ALSÓ Magyarországnak elvették a kétharmadát. Elvették bányáit, sóját, erdeit, ipartelepeit. Magyarországot negyven féle párt marcangolja, tépi, elárulja s mind a haza javát akarja. Magyarország külföldön élő fiai aggódnak, az otthoniak rémeket látnak s fásultan, dermedten, szorongva várják, hogy mit hoz nem a legközelebbi jövő, hanem már a holnap. Cegek, küldjetek egy reménysugárt, küldjetek egy biztató szót, hogy Magyarország, mely most lent van majd a sárga földig, lassanként ismét fölfelé megy. Magyarországon ádáz német propaganda garázdálkodik s még azokat a német nevű magyarokat is germánoknak rubrikálja, akiknek familiája századok óta testbenlélekben magyar. Ezt a német propagandát magyar propagandával kell ellensúlyozni s erre vonatkozólag az első lépést már meg is tette Piatnik Nándor, a budapesti kártyagyáros. Azelőtt a svájci kártya hősei ily névre hallgattak: Geszler Hermann, Reding ítél, Fürst Walter s most is e nevekkel szerepelnek , de a makk alsó, a vaspáncélos germán lovag nem Harras Rudolf többé, hanem Harras Rezső.. A saját tulajdonomat képező paklin így áll, s mindenkinek megmutathatom, aki nem hiszi. Üdítő reménysugár volt a komor felhőkből, jóleső kis relax volt ez a váratlan felfedezés s azóta csak mosolyogva tudok ránézni Harras Rezsőre, a vaspáncélos germán vitézre. Azóta nekem a német fejedelmek Rezső habsburgi grófot választották meg császárnak. Metternich, a nőhódító BERLINBEN legutóbb egy árverésen gazdát cserélt Metternich ismeretlen levele, amelyet a nagy államférfi barátjához, Hormayerhez intézett. A levél többek között ezeket mondja: “Diplomácia pályafutásom Drezdában kezdődött. Ugyanitt derült ki az is, hogy szerencsés nőhódító vagyok. Egész sor szép nő vett körül, hogy vegyem el feleségül. Én azonban kitűnő diplomáciai képességeimmel szerencsésen mindig elhárítottam ezt a veszedelmet. Csak később szántam rá magam a nősülésre, mert ekkor már nem tehettem egyebet. Feleségül vettem Kaepnitz Eleonórát, a házasságunk előtti napon azonban megállapodtunk abban, hogy egy födél alatt élünk ugyan, de ki-ki szabadon rendelkezik idejével, így is történt.” Amikor Metternich elvesztette első feleségét, kéthónapi gyász után újra megnősült és újra megkötötte ezt a különös szerződést. (Második felesége harminc évvel fiatalabb volt nála). Egy év múlva a második asszony is meghalt, Metternich pedig megnősült harmadszor is és újra megkötötte ama bizonyos szerződést... Érdekes a kancellárnak egyik-másik, ugyancsak az árverésen felbukkant levele. Ezt a belügyminiszterhez intézte és felszólalt benne az ellen, hogy az udvarban nagyon lazák az erkölcsök, és követelte, hogy ügyeljenek az illem szabályaira. (Az egykorú feljegyzések viszont ugyanerről az időről keltezve számolnak be arról, hogy az agg kancellárt többen látták, amint egy színház páholyában tüzesen udvarolt egy ezredes 15 esztendős leányának...)