Amerikai Magyar Népszava, 1957. november (59. évfolyam, 258-282. szám)

1957-11-01 / 258. szám

2-IK OLDAL Entered u Second Class Hatter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published dally, except Sundays and legal Holiday* AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 178« EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 805 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REsrent 7-9370 Előfizetési árak—Subscription rates United States os America and Canada Egy évre (one year) $15.00 — Félévre (half year) $8.00 Negyed évre (quarter year) $4.25 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK AUlance, O., TB« E. Summit Street Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Av*. Garfield, N. J., 32 Division St. Bethlehem Pa.. 703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 98 French St Buffalo, N. Y., P. O. Box 152, Perth Ambov, N J., 403 Lawrle St Niagara Square Station PHILADELPHIA, Pa„ 122 W. I.oudon St Chicago 19, IU, 8341 Pralrte av* Trenton, N. J.. 511 Genesee Street CANADIAN HEAD OFFICE: BÉLA W. BAYER. Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 ’ MÉG TÖBB HIDEGHÁBORÚ A nyugati diplomaták véleménye­ szerint Krus­­tyev győzelme Zenkov fölött, akit sikerült eltávolíta­­nia az útból, azt jelenti,­­hogy ez a politikai légtor­nász folytatni fogja kalandos szerencsejátékát a ha­talommal, akárcsak Hitler és Mussolini, mindaddig, amíg egy napon át világháborúiba sodorja az emberi­séget. A hidegháború folytatódik, erősödik, ez a prog­nózis. A Középkelet meghódításával akarja majd igazolni magát Nikita elvtárs, az új Sztálin. Zsukov kiebrudalását azzal igazolják a vörösök, hogy a párt politikája jön mindenek előtt. Berlin legyőzője vi­szont ellenezte Nikita mohóságát, a tűzzel való játé­kot. Nem akarta, hogy a hadsereg tisztjeire politikai biztosok kémkedjenek. Krustyev azzal érvelt a Pre­sidium többi tagjai előtt, — míg Zsukov Belgrádiban járt —, hogy ha a hadsereg önállósítja magát, ez ka­tonai diktatúrához vezethet, így inkább a párt­dik­tatúra mellett döntöttek, ennek fenntartása a gya­korlatban nem más, mint a sztálini politika folyta-­­tása. Az etifojtai­ kommunista pártok már megkapták Nikita ukázát, támadni Zsukovot és a nyugati hatal­makat, Alattomos célzásokat­ tették máris Zsukov és Eisenhower barátságára. Mintha emiatt nem lenne teljesen megbízható a vörös marsal. Az igazság per­sze az, hogy Zsukov konzervatív katona létére nem értett egyet a kalandorokhoz illő szerencsejátékkal, amit a népek sorsával folytatott Krustyev. Európa joggal fél, hogy a kiszámíthatatlan, alat­tomos és hangulatos Nikita egy napon bejelentés nél­kül elindítja atomrakétáit. A világot akarja meghó­dítani Sztálin hajdani hóhéra, aki jól ismeri a kremli­­ni intrikákat és tudja, mint kell idejében lesújtani mindenkire, aki hatalmát esetleg kétségbe vonhatja. GANGSZERHALÁL A new yorki alvilág a “hóhér” becenévvel tün­tette ki Albert Anastasiát, az olaszországi beván­dorlóból lett tömeggyilkost, a hírhedt Murder Inc. ki­végzőjét. A népes olasz család hat másik tagja, Anastasia öccsei, sorra átszivárogtak Amerikába, ahol ugyancsak az alvilágban váltak hírhedté. Az egész család zsarolással, gyilkossággal foglalkozott és így szedték meg magukat. Mindenre kapható volt Anastasia, a racketeerek bérgyilkosa, aki szabott áron gyilkolt embereket, akiket nem is ismert, de akik a “megbízónak” útjában állottak. 1921-ben már a villamosszék árnyékában állott, de kiszabadult a Sing Singből, ügyvédje ugyanis “technikai” szabálytalanságot talált az ítéletben. Öt gyilkosságot bizonyítottak rá 15 közül, de a főtárgyalások előtt a koronatanúk “eltűntek”. Mind­örökre. Az ügyész mindössze adócsalásért tudott pár­­éves ítéletet sózni a nyakába. Egy tanú azt vallotta, hogy Anastasia volt a Murder Inc. hóhéra. A főtár­gyalás előtt a tanú kizuhant egy new yorki szálloda ablakából. Most utolérte Anastasiat a gangster ha­lála. Saját cinkosai lőtték agyon, míg egy borbély üzletben ült. Tíz golyót kapott a testébe. ÉDESVÍZ Nemzetközi konferencia ül össze abban a kérdés­ben, hogyan lehetne tengervizet olcsón átalakítani édesvízzé ipar és mezőgazdaság céljaira. Ha ezt a problémát sikeresen megoldják, a világ gazdasági éle­te számára új korszak nyíthat. Mert az édesvíz hiá­nya óriási mértékben akadályozza a mezőgazdaság és ipar fejlesztését. Szakértők szerint az ember a föl­dön levő édesvíznek csak egy tízezredrészét használ­ja fel, a többi haszontalanul ömlik a tengerbe. Ha csupán meg tudnánk kettőzni a a felhasznált víz-, mennyiséget, földünk számára a virágzásnak egy új korszaka kezdődhetne. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Levél a szegedi tanyáról tim by Kedves Jóska Öcsém! Kell levelem ... no nézd mán, azt se tudom, hogy hányadika van. Várjál, mindjárt megnézem a Kincses kalendáriumba!!. Ehun­e, október tizedike. Lehet az mán nekünk akár századika is, úgy kiszalajtottak bennünket az idö­­bül, meg a világból is. A sok faj­­tul, meg a bájtul egy év annyi mint száz esztendő. Továbbá kí­vánom a jó Istentül, hogy ezen pár sor írásom a legjobb egész­ségbe tanájon abban a nagy Amerikában, ahin mindenkinek megvan a maga pecsenyéje, csak meg kő sütnyi. Ámbár azt hallom, hogy ott sem hever mán a kalaszteron a dollár, mer mir, aziz, hogy rossz időket élünk, rossz csillagok járnak. A csillagokról eszembe jutott, hogy a tanító úr a múltkori vasárnapi előadáson, ahol himmi-hummi orosz vezérek hőstetteiről prégyikáltak, azt mond­ta, hogy a föld forgásával a csillagok is vándorol­nak, mint a darvak ősszel. Mán hogy a Göncöl szekere is. Az ebedra csavargója, mán­­ is elhagy bennünket, nem akar mán a magyar haza fölött mütyürkézni. De­­ tudja, mán mint a Göncöl, hogy miért. Mink megvónánk valahogy, ha . . . hát hiába nem merem leírni, mert mán megint építenek egy nagy arzenált, de nem muníciónak, hanem embe­­rek számára, akik kimongják amit mondanak. Csak annyit mégis, hogy már nem tudjuk összébb húzni a nadrágszíjat, pedig már három lyukat is fúrtunk rá. Az anyukámnak se tudtam karácsony­ra venni szagos szappan­t, pedig jó azt néha haszn­álni . . . mer hogy jó szaglásom van. Csak azt hallgasd meg Jóska öcsém, hogy mán meg mit tanálok ki a nagyobb fosztogatás miatt. Most mán a telekkönyv szerint írják össze hogy milyen termisbül, mennyit kell beszolgáltatni. Hej dicső Árpád Apánk ezt se hitted vóna, mikor a Kárpát hegyek tetején szétnéztél ebbe a szép or­szágba! Hát éppen darálok a kukorcadarálón, amit tavaly vettem Szegedében a Sas-utcába, Uram Atyám el ne hagyj, gyürnek ám a,, termés összeírok. Vótak vagy öten, mer ha nem t­unnad, azi­ félnek ezek egyedül kószálni, mer mán nem vagyunk szelíd türelmes nép. A­ bandavezetőjü­k erős, hasbavállas ember vót, ötöt o® hű, büszk­e, mint ha a tanára róna ki az ubojniai efeenyesito. Legelőbb is rám ordít, hogy betakarítottam-e már minden termist? Mit ért az elvtárs úr minden alatt? Kérdezem. Asszonygya hogy mindent. Először is a búza iránt vana érdeklődve, hogy mennyi a búzám? Asszon­­dom neki, Tisztet elvtárs úr, hát csak úgy képe­sint, teszem azt . . . Mégen rám kaját a hasbavál­lás, hogy igényesen beszélek. Hát mondok, legyen igényes, oszt jó kihúztam magam, mint mikor Cegléden a gyalogságnál szolgáltam, mint káplár úr. Mer az vólam, káplár. Ezt nem lehet elfelej­teni még ebbe a felfodot világba se. A sarzsi, az sarzsi még a pokolba is. Meg én rám kaját. Ki vele, de gyorsan, mennyi a búzája? Hát mondok, minekutánna, teszem azt, egy vagy több, több vagy kevesebb nem lehet éppenséggel mondani, hanem hát mégis csak hogy . . . “Szóval harminc mázsa”, ordít rám az összeíró bandavezér. Hallod Jóska öcsém, még a hajam is égnek állt. Jóságos Isten, 30 mázsa ? Hát honnan veszi ezt az elvtárs úr? Hiszen még 10 mázsa se termett, nemhogy 30 mázsa. — Erre előkotorász a táskájából egy akkora nagy papirost mint egy abrosz, oszt a vo­nalakon huzogáli az ujját (hogy törne le rövidül) oszt asszondja, hogy a telekkönyvi kimutatás sze­rint igenis, hogy 3 Omázsa búzám van, mer ennyi főbön annyinak kő teremni. Azt­­hittem, hogy megüt a villanyos guta. Először is nem vetettem be búzával az egész födémét, másodszor nem a telekkönyv mondja meg, hogy mennyi legyen a termés, hanem a jó Isten, aki mindeneket kormá­nyoz, még magukat is,­­ vágom oda félpofával. Idehallgasson az elvtárs úr, maga is tudja, csak nem akarja hogy mi tudjuk, hogy maga is tud­ja, hogy az Úristen akitül jön az áldás, eső, har­mat, meg napsugár képibe, de akitül gyón a verés is, szárazság, jégeső, viharok meg penészharmat képibe, az mondja meg, hogy mennyi lesz a ter­més, nem maguk meg a telekkönyv. — Ugyan, de jó tudja, — ellenkezik velem. — Odanézzen az elvtárs úr, — mutatok ki a rétre. Látja ott azt a sok vérehulló fecskefüvet? Milyen kókadt, beteg, mint az elhagyott szerető. Azért ilyen elesett szegényke, mer nagy szárazság vót a nyáron. — A termés kielégítő, ha olvasta az újságba. Ma meg az újsággal gyón. Nem akartam neki megmondani, hogy azér írják,­­hogy azt higgyék nálatok Amerikába a fővezér urak, hogy van min­den Magyarországon. A szabadságharctól nem lett szárazság. Pedig az vót, nagy szárazság! Azután magyarázom neki az osztagok felé mutat­va, hogy mennyi a tarlón a csormája-fű, ilyen tengersok csormája még nem vót, mer az meg éppen hogy nagyon szereti a szárazságot. Muta­tok a lábam alá, hogy nézze meg itt körülöttünk a porcsfüvet. Máskor olyan duzzadt a nedvesség­­tül, hogy ha rálépek, víz fakad ki a szárából. Most meg mint a boti madzag, olyan száraz. A telekköny mutáti, meg hogy mennyi a búzám? Az Úristen mutáti meg. Már tavasszal megüzeni a fáktul, a virágoktul, meg a madaraktul, hogy mi­lyen időjárás lesz a nyáron. Nézze ott az ingová­­nyon, hogy futkározik a zöldlábú vizityuk, de nem kárál most mint szokott, mer nem szereti a szárazságot. Tulonnan a csengelei határban teli van a nádas nádirigóval, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Úgy kiabálnak egész nap, hogy téri. . . téri . . . Most mind meg némult a szárazságtól. Nagy baj az elvtárs úr, ha a nádirigó hallgat . . . Azután még nagy verés a szegény földmivesre, ha a zse­zse madár egész nap pofázik, hogy “te gyere’ te gyere”. Mer az meg akkor szájas egész nap, ha száraz az idő, és a föd megvan repedezve. De hát maguk elvtárs ur nem törődnek a szegény emberrel, mer szőrös szivüek. Aszongya a vezér összeíró ur, hogy lecsukat hatósági közeg megsér­téséért. Még hogy neki szőrös a szíve? Asszondom neki, hogy többet nem fogom ezt mondani, mert ami nincs arról nincs is mit beszélni ... De csak kajabál, ugrál, hogy elő a 30 mázsa búzával, mert lecsukat hazaárulásért, mert szabotálok. Sohse szabtam én uram, nem vagyok én szabómester hanem egyszerű földműves. Hát nem kinevetett? Tudod mit súgott oda a másik hóhérnak? Ezt az állatot ketrecbe kellene mutogatni. De úgy tettem, mintha nem hallanám, mer ha hal­lom, muszáj aportán megmondani, hogy fogja be a szája, ha pedig ezt mondom, hát befellegzett ne­kem. Jaj de megtanultunk hallgatni. A holdvilá­gos temető, hozzánk képest csak­vári lakodalom. Jó nektek abba a szabadországba. Meg hogy nincs ott naccságos úr, meg naccsága. Mer mán itt me­gint kezdik, ezzel kenegetik a tányérjukat zsír hiá­nyában. Hát szép is az, hogy ott mindenki misztör, meg miszisz, vagyis hogy mindenki egyforma. De azir még se hinném, hogy az elnök úr a becses nej­ével minden misztört meg misziszt meghív a washington­i várpalotába uzsonnyára, meg sza­lonnasütésre, mer azir a földön mindig lesz kerí­tés ha vékony deszkából is, ami elválaszti az ura­kat a szegény embertül. Igaz hogy nálatok kedves Jóska öcsém villany­nyal fejik a teheneket? Azért még­se járja így becsapni üket, mer honnan tudja az a masina, hogy melyiknek hol fáj a toggyin, oszt ha megszo­­ríti, bizony fáj az annak, oszt ki se rúghat, mer a masina nem engedi ficánkolni. Nahát! Már ott is nálatok is Amerikáznak, eddig azt hittem, hogy csak itt a szegény megtaposott hazánkban, ezek a lelketlen vezírek. Krustyev is mindig arról be­szél, hogy így meg úgy a mi kohászunk. Ebbe az egybe nem hazudik, mert csakugyan, való igaz, hogy az a kohászuk, de nem a mienk! Köszönjük a küdött csomagot. Julcsa nénéd tiszteltet és azt üzeni, hogy azt a csillogós slep­­pes báli ruhát, ami a csomagba vet, Kisteleken el­adta a cigányprimásnénak, oszt az árán vett há­rom dum­ahuzatot, mer hogy már nagyon szaka­dozottak vólak. Minél előbb írjatok kedveseim, vagyis hogy a­­ csomagba küldjétek levelet, igy biztosabban meg­kapjuk. Isten veletek és velünk, István bátyátok, s. k. “FÉRFI SZAKASZ” Bocsánatot kérek a geniális Guthy Böske asz­­szonytól, hogy ime elloptam gyakori élvezetes cikkeinek címéből a felét. És aki csak a felét lop­ja el annak ami létezik, a felét meg ott hagyja, annak meg lehet bocsátani. De úgy gondoltam, hogyha létezik e világon “női” szakasz, akkor mi­ért ne lehetne “férfi” szakasz is? Vissza tudok emlékezni odahaza Pesten a régi vicinálisokra, amelyek szállították a népeket ide is meg oda is és eszembe jutottak azok a felírások, amelyek úgy szólltak, hogy “dohányzó” és ez egy igazi férfi szakasz volt, mert csakis férfiak ültek benne pipázva, szivarozva és cigarettázva. És volt “női szakasz” felírás is és ide halálbüntetés terhe mellett sem merte betenni a lábát egy magát fér­fiúnak tituláló uraság. No már most nézzük meg az amerikai vonato­kat, és konstatáljuk, hogy itt is van “dohányzó” és uram bocsásd meg a bűneimet, de itt több nő cigarettázik mint férfiú. Azután menjünk csak el egy étterembe, vagy térjünk be egy “bar”-ba és láthatjuk, hogy a nők nemcsak dohányzás tekin­tetében, hanem még ivás dolgában is felül akar­nak kerekedni a férfiakon. No de én nem a nőkről, hanem a férfiakról aka­rok írni, mert úgy gondolom, hogy a­­férfi sza­kaszába csakis férfiak valók. És ha férfiakról írok, akkor magamat is be kell venni ebbe a ka­tegóriába, mert én is voltam, vagyok és leszek férfiú. De öregséemre meg lett a nagy bajom. Hiába énekeltem én fiatal koromban, hogy “Gyere ve­lem akáclombos falumba”, most hogy belágyult a fejem bubja, az lett a kedvenc nótám, hogy “Ki­­dült a fa, mandulástól”. Vagy egy kerék hiány­zik a fejemből, vagy egy kerékkel több van mint másnak. De az is lehet, hogy az idő vasfoga vala­hogyan kitágította az agyamhoz vezető fej­idege­ket és ezért nem tudom megérteni az embereket. Az én értelmetlenségem hiánya muszáj hogy egy belső betegség legyen és ez rágja mind az öt érzékemet és csak elkábulva bámulok a levegőbe. Lehetetlenség az, hogy egyszerre minden ok nél­kül csak megbutultam, de lehetséges, hogy dacára annak, hogy csak 44 éve taposom Amerika föld­jeit, még nem számítok az öregamerikások sorá­ba. De hát akkor mi is a baj, hogy nem tudom meg­érteni az embereket? Bizonyosan én bennem van a hiba és biztos az, hogy egyedül csak az én sze­mélyem áll másoknak az útjában. Én nem tudom megérteni azt az új amerikás magyar menekültet, aki azt mondja, hogy nem igaz az, hogy Amerikában teljes szabadság van. Mert őket megbüntették azért, mert engedély nél­kül hajtott automobilt. És nem tudom megérteni azt a magyar származású menekültet sem, aki a katolikus templom 11 órás magyar miséjét láto­gatja, de véletlenül akkor amikor belép, egy angol missziós pap szónokol, ő meg sarkon fordul és haza megy, morogva, hogy őket becsapták, most ma­gyar misének kellene lenni. A tudomásom szerint — és ezt külön hangsú­lyozom — az újonnan érkezett magyarok egytől­­egyig derék, törekvő és igyekvő emberek. Mind­egyiknek van szakmája és mindegyiknek van mes­tersége és mind azt gondolta, hogy angol tudás nélkül is kapnak majd alkalmazást a szakmájuk­ban abban az órában, ahogy a lábukat kitették az öreg Camp Khmerből. Persze voltak olyanok, kik­nek ez sikerült is, de a legnagyobb részük rájött arra, hogy az angol nyelvtudás mégis csak fontos és szükséges ebben az országban. Azután elkezdődött az angol tanulás az esti isko­lákban és megelégedéssel konstatáljuk, hogy so­kan könnyű felfogásuk révén szépen haladtak elő­re, de többen a türelmüket elveszítve feladták a reményt, hogy ők valaha is megértsék és megta­nulják ezt a buta angol fanyelvet. Tehát miért is vagyok én olyan értelmetlen em­ber, hogy nem tudom megérteni sehogy sem a mások bajait? Ismerek egy középkorú derék magyar embert. Hormonkezeléssel fokozzák a cukorrépa termést A geifswaldi egyetem növénytani intézetében kísérleteket végeztek a cukorrépa-termésnek hor­monok segítségével való fokozására. A próbálko­zás szép eredménnyel járt, mert a hormonkezelés­ben részesített cukorrépavetés húsz százalékkal jobb eredményt hozott, mint a kezeletlen. Érde­kes, hogy a kezelés elején a vetés visszamaradt a kezeletlen mögött, egy idő múlva azonban roha­mos növekedésnek indult és amazt lényegesen fe­lülmúlta. A nagy jelentőségű kísérlet eredmények­ már a legközelebbi jövőben is gyakorlatilag fog­ják hasznosítani. Írta: RUBY ERZSÉBET Irta: HAHN B. JÁNOS akinek a foglalkozása szakács és akinek a körny­v alatt is több a tudománya mint más két éve)A amerikai szakácsnak a fejében együttvéve. Du nehezen tud hozzászokni az amerikai viszonyokhoz és úgy el van keseredve, hogy csuda. Már volt egy pár munkája és elmondja nekem, hogy mi is a hogyan. Az egyik helyén (amerikai helyen) egy néger asszony akarta őt kioktatni, hogy hogy kell készíteni a gulyást. Persze ott hagyta a he­lyét. A másik helyén egy magyar étteremben ké­szültek egy banketre, ahol a paprikás csirkéhez a nokkedlit a tulajdonosnő készítette el és ezért összevesztek. Szépen megmagyaráztam neki, hogy itt Ame­rikában szokjon hozzá ahhoz, hogy aki fizeti az alkalmazottakat az az úr és úgy kell minden csi­nálni, ahogy az ur akarja. Hiszen a gyárban is lehet egy előmunkás és hiába tudják és értik a munkát mások jobban, mégis úgy kell csinálni mindent, ahogy az előmunkás csinálja. Ha pedig én volnék egy szakács, örülnék, ha más készítené a nokedlit, mert ez­­megkönnyítené az én munká­mat, ha pedig egy feketebőrű asszony receptje szerint kellene a gulyást csinálni, hát bizony én készítenék neki “fekete­ gulyást”. Azután csöngetnek nálunk, nyitom is az ajtót és egy jóképű fiatalember áll előttem, összeüti a bo­káját és bemutatkozik. Én is mondom a nevemet, kezet fogunk, de a bokámat nem ütöm össze, mert azokkal egy kicsit hadilábon állok. És elpanaszolja a baját, munkanélkül van, nem tud angolul, szeretne a szakmájában dolgozni. El­mondta, hogy tegnap hagyta ott a munkáját, egy előkelő helyen edénymosogató volt és kapott ott 50 dollár heti fizetést és élelmet meg szobát. A szakmája “cipő felsőrész készítő”. Van itt Bridge­­porton vagy 200 gyár, de bizony egyik sem készít sem cipő felsőrészt, sem cipő alsórészt. Tanácsot kért, tehát megmondottam neki, hogy arra Boston felé Massachussetts államban van vagy két tu­cat ilyen gyár, de az angol nyelv tudatlansága mi­att nehezen fog ottan alkalmazást találni. Azután elsápadtan és elszédülten jutott az eszembe, hogy mi volt az én fizetésem, amikor 1914-ben én is edénymosogató voltam. Hát bizony kaptam heti 8 dollár fizetést, dolgoztam reggel 6-tól este 6-ig és a kosztot meg a szobapénzt is eb­ből a horribilis nagy összegből kellett előterem­teni. Láthatják tehát, hogy milyen értelemetlen em­ber lett belőlem a vénségemre!

Next