Amerikai Magyar Népszava, 1958. június (57. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-02 / 129. szám
2-IK OLDAL Second class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio, t'uoixsnca uaii>, except Sundays ana legal nunu>>» Amerikai magyar népszava 1786 CAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 805 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre $25.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave /Bridgeport. Conn.. 578 Botswick Ava. Garfield, N. J., 32 Division si. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 403 Lawrie St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Niagara Square Station Philadelphia, Pa.. 122 W. Loudon St. Chicago 19. 111.. 8341 Prairie Ave. Trenton, N. J., 482 Riverside Ava. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B. Ont„ Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 DE GAULLE REJTÉLYE Franciaországiban most sajátos hangulat uralkodik. Mindenki azt hiszi, hogy De Gaulle tábornok kormányra juttatása az egyetlen megoldás — és mindenki fél tőle. Napóleon óta a franciák hagyományosan félnek az “erős embertől”, és ugyanakkor vágyakoznak rá, mint aki egyedül képes a régi francia nagyságot visszaidézni. De ha a franciák magatartásaiban van valami kettőség, a tábornok nem kevésbbé rejtély, telve ellenmondásokkal. Azt mondja, hogy nem akar diktátor lenni. Gúnyosan fejtegette, hogy “67 éves korában nem fog új diktátori karriert kezdeni”. Amikor a háború után hatalomra került, ragaszkodott a parlamentáris rendszerhez, de lemondott, amikor a parlament nem akart nagyobb hatalmat adni neki. Ezúttal is a parlament hozzájárulásával akart kormányra kerülni, de nyomban hazaküldené a parlamentet. Az alkotmányosság híve, de felfüggesztené a parlamentet. Nem csoda, hogy a francia közönség magatartása a tábornokkal szemben is kettős. Senki sem vitatja nagyságát és senki sem tudja, hová vezetné a köztársaságot. Valahogy elkerülhetetlennek látszik, hogy De Gaulle előbb-utóbb ne kerüljön kormányra és könnyen lehetséges, hogy megújhodást hoz magával Franciaország részére. Ma sokanhajlandók azt hinni, hogy a rejtélyes tábornok hasznos lesz Franciaországnak, de a körülmények, amelyek hatalomra segítik, nem szolgálnak a parlamenti rendszer dicsőségére. GORILLA ÉS EMBER tiltI» Arthur Brisbane, a néhai nagy szerkesztő, valahányszor nehézsúlyú boxn mérkőzést látott, az egész látványosságról fitymálva jegyezete meg: “Egy gorilla bármelyiket meg tudná verni”. Most végre valakinek eszébe jutott, hogy a dolgot kipróbálja. Az eredmény: Brisbane szerkesztőnek igaza van. NorthCarolinában az egyik collegeban két fiatal footballistát szembeállítottak egy gorillával, egy dollárt ígérve nekik minden percért, ameddig a lábukon maradnak. A két atléta együttesen 435 fontot nyomott, a gorilla csak 175 fontot, de pillanatok alatt a földhöz szegezte őket. Figyelemre méltó, hogy a gorilla ezt a győzelmet úgy érte fel, hogy soha egy college tankönyvet nem olvasott. Az a gyamunk, hogy ellenfelei, miután footballisták voltak, szintén nem— és így a mérkőzés nagyjából egyenlő ellenfelek közt zajlott le. INKÁBB AZ ÉHEZÉST Vörös Kínáiban újra kezdődnek a parasztüldözések és a lakosság tízezrével menekül át a határokon. Ki Hong Kiomgba, ki Macao szigetére, ki Laosba, amerre csak lehet. Bár Maca szigetén, a portugál gyarmaton nincs munkalehetőség a számukra és jelenleg 30,000 menekült éhezik, még egyre érkeznek újabb szökevények, akik nem hajlandók továbbra is kommunista uralom alatt élni. Folyókon úsznak át, határőrök bortüzeit kockáztatják, de mennek, mert a szabadság mágnese vonzza őket. Hong Kongban közel negyedmillióra rúg a nyomorgó menekültek száma. De mindent vállalnak, semhogy vissza kelljen térniük a vörös pokolba. A FRANCIA HADSEREG A francia hadsereg lázadóban van, de nem tekinthető egyszerűen lázadónak. Nem a köztársaságot akarja megdönteti, csak a kormányt. Nem diktatúrát akar, csak a zűrzavar helyeibe rendet. Valahogyan a régi francia dicsősség letéteményesének és őrzőjének tekinti magát és úgy érzi, hogy a párisi politikusok elkótyavetyélték a nagy múltat. Hogy Franciaország régi nagysága visszaállítható-e, erősen kétséges. Más tényezők léptek fel a politikában. Nagy terület és nagyszámú lakosság nélkül ma nincs és nem lehet nagyhatalom. De Franciaország “nagy” maradhat politikai hatalom nélkül is. Földrajzi helyzete, földjének gazdasága, kultúrájának csillogása még mindig Európa, egyik kulcsállamává teszik, és a francia hadsereg úgy érzi, hogy a kulcsot jobban tudja kezelni, mint a politikusok. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA KRISCSEV FELESÉGE Menshikov Mihály, a Szovjet Unió washingtoni nagykövete, az Egyesült Államokban mindazokat élvezi, melyeket Moszkva Mr. Thomsonnak, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének megtagad. Menshikov járja az országot, gyűléseket rendez, előadásokat tart, bankereken szónokol és rádió és televízió adásokon felvilágosítja hallgatóit, hogy mennyivel különb a szovjet rendszer mint az amerikai. Barátja és vendéglátó házigazdája, a clevelandi többszörös milliomos, Mr. Cyrus Eaton, két héttel ezelőtt szerepelt az ABC televízión, Mike Wallace vasárnapi programján, ahol azt fejtegette, hogy az Egyesült Államokban kevesebb a szabadság, mint aSzovjet Unióban és, hogy a náci Németországban kisebb volt az elnyomatás, mint ma az Egyesült Államokban. A mesteri szovjetpropaganda világszerte elismerésre méltó tehetséggel bizonyítja, hogy a fehér fekete és a fekete fehér. Ennek a szovjetpropa"■"ódának egyik kiváló szakembere, a mosolygó washingtoni nagykövet, Menshikov Mihály és méltó segítőtársa az Egyesült Nemzetek Szovjet delegációjának vezetője, Arkadi Sobolev. Utaznak egyik helyről a másikra, mintha övék volna az egész ország. Boston, Chicago, Pittsburgh körútjuk eddig állomásai. Vígan folyik a kútmérgezés. Május 15-én Mr. Menshikov New Yorkba érkezett. Vendégszónoka volt egy előkelő amerikai társaságnak a Plaza Hotelben rendezett vacsorán. ■ A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, elhatározta, hogy részt vesz ezen a bensőséges családi ünnepélyen. Valaha, a régi Magyarországon, Bihar megyében volt egy különös népszokás: ha valamely faluban mennyegzőt tartottak, azok, akiket nem hívtak meg, elmehettek oda állacban és joguk volt a menyasszonyt megtáncoltatni. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nem vett fel álarcot. Inkább lerántani igyekezett az álarcot Menshikov nagykövet úrról és rendszeréről. Talán még egy kis “tojástáncot” is járatott vele kellemetlen kérdéseivel. Ezeket a kérdéseket nem volt módunkban a terített asztal mellett, bent a hotelben, intézni a nagykövet úrhoz. A kérdéseket a Plaza Hotel előtt fel és alá sétáló tüntetőink tábláin tettük fel: Mi lesz a 75 ezer magyarral, kiket a forradalom után deportáltak? Mi lesz az 55 ezer magyarral, akik odahaza börtönökben és koncentrációs táborokban sínylődnek ? Mi lesz a 25 millió politikai fogollyal, kik a Szovjet Unió kényszermunka táboraiban küzdenek az éhhalállal ? Mi lesz Kruscsev feleségével, aki a Pátmai tábor rabja? Az amerikai újságírók kérdéseinket feljegyezték és megkérdezték Mr. Menshikovot: hát ő mindehhez mit szól? Menshikov nagykövet úr nem nagyon örült annak, hogy napsütésesnek induló nászútját ily csúfosan megzavartuk. Mindent tagadott. Egyenesen felháborodott, mikor azt kérdezték tőle: Igaz-e,hogy Kruscsev első felesége a potmai táborba van bezárva? “Nonsense”, válaszolta dühösen. “Hogyan is lehet ilyesmit elképzelni?” Pedig Kruscsev neje a potmai tábor híressége. Sem az őrök, sem a parancsnokság, soha nem tagadta a többi fogoly előtt, hogy az asszony, aki Gorskaya név alatt szerepelt, Kruscsev első felesége. Nemcsak az amerikai John Noble, aki egyideig szintén ebben a táborban volt említi könyve-írta: Fábián Béla, v. orsz. képviselőben, de számos magyar politikai fogoly is, akik a potmai táborban vele együtt raboskodtak. Arra kérem mindazokat a volt politikai foglyokat, akik a potmai táborban Kruscsev feleségével együtt voltak, közöljék velem címeiket, (Federation of Hungarian former Political Prisoners, 131 Riverside Drive, New York 24, N. Y.) hogy a Szovjet nagykövet arra az egész világ nyilvánossága mellett rábizonyíthassuk, hogy mint mindig, most is valótlant mondott. Egy amerikai járókelő, amikor Kruscsevra vonatkozó táblákat meglátta, azt kérdezte: “Miért fáj maguknak éppen Kruscsev feleségének sorsa ? Nekünk nem Kruscsev feleségének sorsa fáj, sem a nyegle Vaszilié, Sztálin fiáé, legkevésbbé Zsukov marsallé, aki vérbefojtotta a magyar forradalmat. Nekünk a rendszer fáj, amelyben a vezetők ilymódon szabadulnak meg nemkívánatos nejüktől, így számolják fel elődeik családját és így jutalmazzák szolgálataikért azokat, akik az ő parancsukat teljesítik. Nekünk a rendszer fáj, mely 25 millió embert rabságban tart, mely 75 ezer magyart deportált, és 55 ezer magyart zsúfol börtönökbe és koncentrációs táborokba Magyarországon. Nekünk a szovjeturalom alatt sínylődő népek sorsa fáj, elsősorban, hazánk népének sorsa. Kruscsev feleségének sorsa csak szimbóluma annak, hogy milyen is a szovjet kultúra és a szovjet emberiesség. Menshikov nagykövet úr épúgy letagadja Kruscsev feleségének sorsát, mint ahogy tagadják a 25 millió politikai foglyot, a 75 ezer elhurcolt és 55 ezer otthoni börtönökben sínylődő magyart, mint ahogy letagadnak mindent, amit a propaganda érdeke követel. Nekünk meg az a kötelességünk, hogy a világ közvéleményének megmutassuk, kik ezek a mosolygó Szovjet Ügynökök. A NAGY PROBLÉMA ¡«by Jfcranábet A fiatalkorú bűnözések statisztikája Amerikában a legmagasabb. Legkisebb az afrikai dzsungel falvak statisztikája, mindössze egy százalékot mutat. Ez a megállapítás maradéktalanul bizonyítja, hogy a civilizációnak napjainkban nem sok köze van az erkölcsi öntudat nemzeteket megtartó erejéhez. Igaz, hogy a civilizációnak, hogy úgy mondjam, alfája és ómegája a szociális intézmények sokasága, de ezek az intézmények nem nevelnek, hanem az élet elesettjeit segítik. Ha most élne Rabinanath Tagore és látná a mai állapotokat, amit a nagyreményű ifjoncok véghezvisznek, irna-e fehér versikéket az amerikai gyerekbandákról? Pedig milyen megnyugtató és vigasztaló nekünk felnőtteknek olvasni egyik művében: “Minden gyermek azzal az üzenettel jön erre a bűnös világra, hogy az Isten még nem esett kétségbe a bűnös emberiség felett ...” Mi már régen kétségbeestünk a tehetetlenségtől, hogy valami oknál fogva az illetékesek nem intézkednek a fiatalkorú bűnözések megállításában. Véleményem szerint a fiatal bűnözők egyre növekedő száma nem egyéb, mint élénk tiltakozás a mai társadalom felfogása ellen, ahol az elsőszámú vádlott az elfogult szülő. Heltai Jenő, aki szerette és megértette az ifjúságot, — mert az ő munkálkodásának idejében még szülő és tanító tisztelők voltunk, — egyik versében ezt írja: “Óh ifjúság . . . égből bringő Liliom-fehér szűztiszta hó. Oly csillogó, oly rövidéletű, Oly csodagyorsan olvadó . . Valahányszor látom és sajnos egyre gyakrabban — a televízión, amint a rendőrök megbilincselve kisérik az “ifjú óriásokat”, eszembe jut Heltai Jenő: “Na te jóságos megértő öreg költő, “az ifjúság liliom-fehér szűztiszta hó . .” Elolvadt, nincs többé . . . A gyermekbűnözések okait itt e szűk keretben boncolgatni lehetetlen, de szögezzük le bátran azt a tényt, hogy nemcsak a szülő, hanem a törvény is bűnös az intézkedések halasztgatásainál. Nem vádolhatja senki Amerikát hogy egyes társadalmi körök tétlenül nézik az egyre növekedő és egyre merészebb gyermekbűnözést. Dolgoznak ebben a fontos kérdésben, üléseznek, célszerű és véghezvihető indítványokat is hoznak . . . de törvényen kívül. A törvényhozók még eddig egyetlen idevonatkozó javaslatot nem törvényesítettek, vagy a régi és elavult törvényeket nem törölték. Attól tartanak, hogy intézkedésük az állam alkotmányát sértené, mert szerintük az új idevágó törvényhozásnál fölmeredne az a határ, ahol irőszak és brutalitás kezdődne, ami pedig merőben ellenkezne az államformával. Pedig de tévednek, amikor azt gondolják, hogy a túltengést, csak túltengéssel lehet megállítani és megváltoztatni. Már nagyobb kárt sem erkölcsileg, sem anyagilag nem hozhat az állaimnak a nagyon is hosszú gyeplőre engedett ifjúság. Lassan, fokozatosan lehetne itt még rendet teremteni. De hát a régi törvények sérthetetlensége és tiszteletben tartása mindenekelőtt ! ! — Ez mind nagyon szép, de nem szabad elfelejteni, hogy a törvény az embert szolgálja, nem pedig az ember a törvényt. Márpedig a tegnapi ember és a mai ember közötti futólépést a régi törvény nem éri utól. . . Gyönyörűen hangzik: “Free Country.” A szabadság félreértése és eltorzítása a visszaélések özönét eredményezte. Amilyen megalázó az emberi önérzetre a csendőrösködés s szigorított Rendszabályok, éppen olyan káros a túlzott engedékenység, nemcsak a társadalomra, hanem az államra is. Ha a lapokban olvasom a ifjúság hajmeresztő bűntényeit, megijelek, hogy ezek egyszer apák és anyák lesznek. Nem okolom én őket! Ők éppen úgy nem tudják megérteni a nagyok világát, tetteik következményeit, mint a bogár nem érti ideoda futkosása közben az egymásra rakott kődarabokból a házak értelmét. A felnőtteknek kellene többet foglalkozni az elhajlást mutató gyermekekkel. Vagy attól félnek talán, hogy egy rendet teremtő újabb /szelíd szabályok miatt föllázadnak a csemeték ? Hát lázadjanak! Most nem lázadoznak, amikor az iskolában vandál pusztításukkal nagy károkat csinálnak? Lázadoznak, hogy nem enge- írta: RUBY ERZSÉBET di a tanító, hogy ők tanítsák, az ő módszerükkel. Uj törvénykezés kell ide ! ! Azok a régi törvényeik, melyeket ezelőtt kétszáz évvel hoztak, az élet örökös hullámzásában elkoptak, elgyengültek. Ezelőtt kétszáz évvel még nem volt autó és nem volt minden kamasznak autója, amelyen ellenőrizhetetlen helyekre viszi a “nőjét” szórakozni bárokba és bokrokba . . A régi törvényhozásnál nem voltak a valódi fegyverekhez hasonló és veszélyes gyermek fegyverek. Nem voltak hatásos képekkel csalogató szennyes folyóiratok. Olyan egyszerűnek és keresztülvihetőnek hangzana egy új törvény, amelly kimondaná, hogy a játékfegyverek gyártása bünteés mellett tilos és a már meglévőket el kell kobozni a gyárból és a gyermekektől. Elkobozni? Felháborító intézkedés, ebben a Free Countryban! Az elkobzást békében és háborúban katonák és rendőrök végzik. Házról-házra járni a 174 milliós lakosságú országban és öszszeszedni a tiltott játékszereket, amelyre a törvény kimondta, hogy “bűnre vezető eszközök”. Ez nem lehet! A házkutatást végző rendőrség megsértené Amerika alkotmányát, amelynek egyik főparancsa az ember szabadsága. Tehát marad minden a régiben, és a gyermekek a játékfegyverekkel játszadozva arról álmodoznak, hogy honnan szerezhetnének egy igazi puskát, vagy revolvert, valódi golyóval amivel úgy, de úgy lepuffantja a Daddyt, meg a Mammyt, mert nem fogadnak nekik szót. A televíziós műsorainál is tehetelenül állunk. Nem állhat ott a szülő a televízió mellett, hogy a gyermeknek milyen képeket szabad vagy nem szabad megnézni. Pedig a gyermekek a gyilkos és gangszter előadásokra vadásznak. De nem is kell nagyon vadászni, megkapják azt minden állomáson. Ezeket a sorokat írva, fölálltam írógépemtől és kinyitottam a televíziót, hogy önmagamat igazoljam. Egyebet nem láttam, mint lövöldözést, puskából, revolverből. Házilag készített bombával robbantja fel a férj uram a megunt feleséget. Mérget kever a feleség a megunt férjének. Gyilkolás konyhakéssel, fojtogatás nyaksállal vagy nyakkendővel. Lehet válogatni az inspiráló eszközökben ! A televízió műsorrendezősége nem tud bennünket meggyőzni arról, hogy a gyilkos történeteknek tanító hátterük van, ami megmutatja, hogy minden gonosztevő rendőrkézre jut. Nem így a gyerek! Lázas izgalommal mondja, hogy a gyilkos ügyetlen volt, ő máskép csinálná, őt nem fognák meg! És hogy ezt bebizonyítsa, meg is próbálja. . . A bűnre csábító és erkölcstelenségeket pártoló képes folyóiratok árusítását a hírek szerint betiltotta az állam. És mégis tömve vannak az utcai standok ezekkel a lélekromboló nyomtatványokkal. Elég ha a fiúk látják a fedőlapon a mezítelen szépségeket, a lányok a szilvakékre borotvált gangsztereket, megveszik a lunch pénzükből. Inkább nem esznek. Melyik volt szebb és biztatóbb? Az-e mikor serdülő korunkban az imakönyveink lapjai közé szentképeket rakosgattunk ? Az amerikai tömegmentalitás keresztmetszete: a bestselleren most futó “Peyton Place” című regény. A könyv a szenny és mocsok kvintesszenciája ... Az írónője egy vidéki tanító felesége, eddig már félmilió dollárt keresett rajta. (Mit kereshetett a tejfelt leszedő kiadó?) “Oh ifjúság . . . égből bringő Liliom-fehér szűztiszta hó . . . ” TRÉFÁS BÚCSÚ KEY-WESTTŐL Irta: 1!N.I ENDRE Ki nyer? Ki veszt? — Nem tudja ezt, ki esztelen játékba kezd. Kockára téve vagyonát, Átalvirraszt sok éjszakát, S mire jut játék végire, Bizony, nem marad semmije. — Eszik Pilátus — vacsorát. — így jártam én veled Key-West. Bedőltem hírednek szívest. Dermesztő télnek derekán, Ledobtam jó, meleg ruhám, S felöltve lenge nyári mezt, Hevertem partod homokján. — Oh, jaj! Miért is tettem ezt? Öreg szivem, hogy lelkesült! Fehér testem barnára sült. S most, fázom tavasz derekán, És nincs egy jó meleg ruhám. Napsütött orcám bus, komoly. Ruhám megette mind a moly, Száz nyüzsgő, éhes hangyaboly. — Bizony, bizony, ez már hiba! Hogy menjek így Miamiba? Hol annyi gazdag ténfereg, Mit is keres olyan gyerek, Kinek egy jó nadrágja sincs. Nem várja ott hírnév, se kincs. — Számára rozsdás zár, kilincs. — De én azért mégis megyek. Kies Key-West Isten veled! Első balsiker nem ijeszt. Miami jobb hely mint Key-West. Irhámra mintát karcolok. Mint “Bőrharisnya” harcolok. S veszek egy felhőkarcolót! ... Key-West, 1958 április