Amerikai Magyar Népszava, 1958. június (57. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-02 / 129. szám

2-IK OLDAL Second class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio, t'uoixsnca uaii>, except Sundays ana legal nunu>>» Amerikai magyar népszava 1786 CAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 805 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre $25.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave /Bridgeport. Conn.. 578 Botswick Ava. Garfield, N. J., 32 Division si. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 403 Lawrie St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Niagara Square Station Philadelphia, Pa.. 122 W. Loudon St. Chicago 19. 111.. 8341 Prairie Ave. Trenton, N. J., 482 Riverside Ava. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B. Ont„ Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 DE GAULLE REJTÉLYE Franciaországiban most sajátos hangulat ural­kodik. Mindenki azt hiszi, hogy De Gaulle tábornok kormányra juttatása az egyetlen megoldás — és min­denki fél tőle. Napóleon óta a franciák hagyományo­san félnek az “erős embertől”, és ugyanakkor vágya­koznak rá, mint aki egyedül képes a régi francia nagyságot visszaidézni. De ha a franciák magatartásaiban van valami kettőség, a tábornok nem kevésbbé rejtély, telve el­­­lenmondás­okkal. Azt mondja, hogy nem­ akar dik­tátor lenni. Gúnyosan fejtegette, hogy “67 éves korá­ban nem fog új diktátori karriert kezdeni”. Amikor a háború után hatalomra került, ragaszkodott a par­lamentáris rendszerhez, de lemondott, amikor a par­lament nem akart nagyobb hatalmat adni neki. Ez­úttal is a parlament hozzájárulásával akart kormány­ra kerülni, de nyomban hazaküldené a parlamentet. Az alkotmányosság híve, de felfüggesztené a parla­mentet. Nem csoda, hogy a francia közönség magatar­tása a tábornokkal szemben is kettős. Senki sem vi­tatja nagyságát és senki sem tudja, hová vezetné a köztársaságot. Valahogy elkerülhetetlennek látszik, hogy De Gaulle előbb-utóbb ne kerüljön kormányra és könnyen lehetséges, hogy megújhodást hoz magá­val Franciaország részére. Ma sokan­­hajlandók azt hinni, hogy a rejtélyes tábornok hasznos­ lesz Fran­ciaországnak, de a körülmények, amelyek hatalomra segítik, nem szolgálnak a parlamenti rendszer dicső­ségére. GORILLA ÉS EMBER tiltI» Arthur Brisbane, a néhai nagy szerkesztő, vala­hányszor nehézsúlyú boxn mérkőzést látott, az egész látványosságról fitymálva jegyezete meg: “Egy go­rilla bármelyiket meg tudná verni”. Most végre va­lakinek eszébe jutott, hogy a dolgot kipróbálja. Az eredmény: Brisbane szerkesztőnek igaza van. North­­Carolinában az egyik collegeban két fia­tal foot­ballistát szembeállítottak egy gorillával, egy dollárt ígérve nekik minden percért, ameddig a lábu­kon maradnak. A két atléta együttesen 435 fontot nyomott, a gorilla csak 175 fontot, de pillanatok alatt a földhöz szegezte őket. Figyelemre méltó, hogy a gorilla ezt a győzelmet úgy­ érte fel, hogy soha egy college tankönyvet nem olvasott. Az a gyamunk, hogy ellenfelei, miután footballisták voltak, szintén nem­­— és így a mérkőzés nagyjából egyenlő ellenfelek közt zajlott le. INKÁBB AZ ÉHEZÉST Vörös Kínáiban újra kezdődnek a parasztüldözé­sek és a lakosság tízezrével menekül át a határokon. Ki Hong Kiomgba, ki Macao szigetére, ki Laosba, amerre csak lehet. Bár Maca szigetén, a portugál gyarmaton nincs munkalehetőség a számukra és je­lenleg 30,000 menekült éhezik, még egyre érkeznek úja­bb szökevények, akik nem hajlandók továbbra is kommunista uralom alatt élni. Folyókon úsznak át, határőrök bortüzeit kockáztatják, de mennek, mert a szabadság mágnese vonzza őket. Hong Kongban közel negyedmillióra rúg a nyomorgó menekültek száma. De mindent vállalnak, semhogy vissza kelljen térniük a vörös pokolba. A FRANCIA HADSEREG A francia hadsereg lázadóban van, de nem te­kinthető egyszerűen lázadónak. Nem a köztársasá­got akarja megdönteti, csak a kormányt. Nem dik­tatúrát akar, csak a zűrzavar helyeibe rendet. Vala­hogyan a régi francia dicsősség letéteményesének és őrzőjének tekinti magát és úgy érzi, hogy a párisi po­litikusok elkótyavetyélték a nagy múltat. Hogy Franciaország régi nagysága visszaállít­­ható-­e, erősen kétséges. Más tényezők léptek fel a politikában. Nagy terület és nagyszámú lakosság nélkül ma nincs és nem lehet nagyhatalom. De Fran­ciaország “nagy” maradhat politikai hatalom nélkül is. Földrajzi helyzete, földjének gazdasága, kultúrá­jának csillogása még mindig Európa, egyik kulcsálla­mává teszik, és a francia hadsereg úgy érzi, hogy a kulcsot jobban tudja kezelni, mint a politikusok. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA KRISCSEV FELESÉGE Menshikov Mihály, a Szovjet Unió washingtoni nagykövete, az Egyesült Államokban mindazokat élvezi, melyeket Moszkva Mr. Thomsonnak, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének meg­tagad. Menshikov járja az országot, gyűléseket rendez, előadásokat tart, bankereken szónokol és rádió és televízió adásokon felvilágosítja hallgatóit, hogy mennyivel különb a szovjet rendszer mint az ame­rikai. Barátja és vendéglátó házigazdája, a clevelandi többszörös milliomos, Mr. Cyrus Eaton, két héttel ezelőtt szerepelt az ABC televízión, Mike Wallace vasárnapi programján, ahol azt fejtegette, hogy az Egyesült Államokban kevesebb a szabadság, mint a­­Szovjet Unióban és, hogy a náci Németor­szágban kisebb volt az elnyomatás, mint ma az Egyesült Államokban. A mesteri szovjetpropaganda világszerte elis­merésre méltó tehetséggel bizonyítja, hogy a fe­hér fekete és a fekete fehér. Ennek a szovjetpropa"■"ódának egyik kiváló szakembere, a mosolygó washingtoni nagykövet, Menshikov Mihály és méltó segítőtársa az Egye­sült Nemzetek Szovjet delegációjának vezetője, Arkadi Sobolev. Utaznak egyik helyről a másikra, mintha övék volna az egész ország. Boston, Chicago, Pittsburgh körútjuk eddig állomásai. Vígan folyik a kútmér­­gezés. Május 15-én Mr. Menshikov New Yorkba érke­zett. Vendégszónoka volt egy előkelő amerikai tár­saságnak a Plaza Hotelben rendezett vacsorán. ■ A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, elhatá­rozta, hogy részt vesz ezen a bensőséges családi ünnepélyen. Valaha, a régi Magyarországon, Bihar megyé­ben volt egy különös népszokás: ha valamely falu­ban mennyegzőt tartottak, azok, akiket nem hív­tak meg, elmehettek oda állacban és joguk volt a menyasszonyt megtáncoltatni. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nem vett fel álarcot. Inkább lerántani igyekezett az ál­arcot Menshikov nagykövet úrról és rendszeréről. Talán még egy kis “tojástáncot” is járatott vele kellemetlen kérdéseivel. Ezeket a kérdéseket nem volt módunkban a terített asztal mellett, bent a hotelben, intézni a nagykövet úrhoz. A kérdése­ket a Plaza Hotel előtt fel és alá sétáló tüntetőink tábláin tettük fel: Mi lesz a 75 ezer magyarral, kiket a forradalom után deportáltak? Mi lesz az 55 ezer magyarral, akik odahaza bör­tönökben és koncentrációs táborokban sínylődnek ? Mi lesz a 25 millió politikai fogollyal, kik a Szov­jet Unió kényszermunka táboraiban küzdenek az éhhalállal ? Mi lesz Kruscsev feleségével, aki a Pátmai tá­bor rabja? Az amerikai újságírók kérdéseinket feljegyez­ték és megkérdezték Mr. Menshikovot: hát ő mindehhez mit szól? Menshikov nagykövet úr nem nagyon örült an­nak, hogy napsütésesnek induló nászútját ily csú­fosan megzavartuk. Mindent tagadott. Egyenesen felháborodott, mikor azt kérdezték tőle: Igaz-e,­­hogy Kruscsev első felesége a potmai táborba van bezárva? “Nonsense”, válaszolta dühösen. “Hogyan is lehet ilyesmit elképzelni?” Pedig Kruscsev neje a potmai tábor híressége. Sem az őrök, sem a parancsnokság, soha nem ta­gadta a többi fogoly előtt, hogy az asszony, aki Gorskaya név alatt szerepelt, Kruscsev első fele­sége. Nemcsak az amerikai John Noble, aki egy­­ideig szintén ebben a táborban volt említi könyve-írta: Fábián Béla, v. orsz. képviselő­ben, de számos magyar politikai fogoly is, akik a potmai táborban vele együtt raboskodtak. Arra kérem mindazokat a volt politikai foglyo­kat, akik a potmai táborban Kruscsev feleségével együtt voltak, közöljék velem címeiket, (Federa­tion of Hungarian former Political Prisoners, 131 Riverside Drive, New York 24, N. Y.) hogy a Szovjet nagykövet arra az egész világ nyilvános­sága mellett rábizonyíthassuk, hogy mint mindig, most is valótlant mondott. Egy amerikai járókelő, amikor Kruscsevra vo­natkozó táblákat meglátta, azt kérdezte: “Miért fáj maguknak éppen Kruscsev feleségének sorsa ? Nekünk nem Kruscsev feleségének sorsa fáj, sem a nyegle Vaszilié, Sztálin fiáé, legkevésbbé Zsukov marsallé, aki vérbefojtotta a magyar for­radalmat. Nekünk a rendszer fáj, amelyben a ve­­­zetők ilymódon szabadulnak meg nemkívánatos nejüktől, így számolják fel elődeik családját és így jutalmazzák szolgálataikért azokat, akik az ő pa­rancsukat teljesítik. Nekünk a rendszer fáj, mely 25 millió embert rabságban tart, mely 75 ezer ma­gyart deportált, és 55 ezer magyart zsúfol börtö­nökbe és koncentrációs táborokba Magyarorszá­gon. Nekünk a szovjeturalom alatt sínylődő népek sorsa fáj, elsősorban, hazánk népének sorsa. Kruscsev feleségének sorsa csak szimbóluma annak, hogy milyen is a szovjet kultúra és a szov­jet emberiesség. Menshikov nagykövet úr épúgy letagadja Kruscsev feleségének sorsát, mint ahogy tagadják a 25 millió politikai foglyot, a 75 ezer elhurcolt és 55 ezer otthoni börtönökben sínylődő magyart, mint ahogy letagadnak mindent, amit a propaganda érdeke követel. Nekünk meg az a kötelességünk, hogy a világ közvéleményének megmutassuk, kik ezek a mo­solygó Szovjet Ügynökök. A NAGY PROBLÉMA ¡«by Jfcranábet A fiatalkorú bűnözések statisztikája Ameriká­ban a legmagasabb. Legkisebb az afrikai dzsungel falvak statisztikája, mindössze egy százalékot mu­tat. Ez a megállapítás maradék­talanul bizonyítja, hogy a civi­lizációnak napjainkban nem sok köze van az erkölcsi öntudat nemzeteket megtartó erejéhez. Igaz, hogy a civilizációnak, hogy úgy mondjam, alfája és ómegája a szociális intézmények sokasá­ga, de ezek az intézmények nem nevelnek, hanem az élet elesett­­j­eit segítik. Ha most élne Rabin­anath Ta­gore és látná a mai állapotokat, amit a nagyremé­nyű ifjoncok véghezvisznek, irna-e fehér versiké­ket az amerikai gyerekbandákról? Pedig milyen megnyugtató és vigasztaló nekünk felnőtteknek olvasni egyik művében: “Minden gyermek azzal az üzenettel jön erre a bűnös világra, hogy az Isten még nem esett kétségbe a bűnös emberiség felett ...” Mi már régen kétségbeestünk a tehetetlenség­től, hogy valami oknál fogva az illetékesek nem in­tézkednek a fiatalkorú bűnözések megállításában. Véleményem szerint a fiatal bűnözők egyre nö­vekedő száma nem egyéb, mint élénk tiltakozás a mai társadalom felfogása ellen, ahol az elsőszámú vádlott az elfogult szülő. Heltai Jenő, aki szerette és megértette az ifjú­ságot, — mert az ő munkálkodásának idejében még szülő és tanító tisztelők voltunk, — egyik versében ezt írja: “Óh ifjúság . . . égből b­ringő Liliom-fehér szűztiszta hó. Oly csillogó, oly rövidéletű, Oly csodagyorsan olvadó . . Valahányszor látom és sajnos egyre gyakrabban — a televízión, amint a rendőrök megbilincselve kisérik az “ifjú óriásokat”, eszembe jut Heltai Jenő: “Na te jóságos megértő öreg költő, “az if­júság liliom-fehér szűztiszta hó . .” Elolvadt, nincs többé . . . A gyermekbűnözések okait itt e szűk keretben boncolgatni lehetetlen, de szögezzük le bátran azt a tényt, hogy nemcsak a szülő, hanem a törvény is bűnös az intézkedések halasztgatásainál. Nem vádolhatja senki Amerikát hogy egyes tár­sadalmi körök tétlenül nézik az egyre növekedő és egyre merészebb gyermekbűnözést. Dolgoznak eb­ben a fontos kérdésben, üléseznek, célszerű és vég­hezvihető indítványokat is hoznak . . . de törvé­nyen kívül. A törvényhozók még eddig egyetlen idevonatkozó javaslatot nem törvényesítettek, vagy a régi és elavult törvényeket nem törölték. Attól tartanak, hogy intézkedésük az állam alkot­mányát sértené, mert szerintük az új idevágó tör­vényhozásnál fölmeredne az a határ, ahol irőszak és brutalitás kezdődne, ami pedig merőben ellen­kezne az államformával. Pedig de tévednek, amikor azt gondolják, hogy a túltengést, csak túltengéssel lehet megállítani és megváltoztatni. Már nagyobb kárt sem erkölcsi­leg, sem anyagilag nem hozhat az állaimnak a na­gyon is hosszú gyeplőre engedett ifjúság. Lassan, fokozatosan lehetne itt még rendet teremteni. De hát a régi törvények sérthetetlensége és tisztelet­ben tartása mindenekelőtt ! ! — Ez mind nagyon szép, de nem szabad elfelejteni, hogy a törvény az embert szolgálja, nem pedig az ember a törvényt. Már­pedig a tegnapi ember és a mai ember közötti futólépést a régi törvény nem éri utól. . . Gyönyörűen hangzik: “Free Country.” A sza­badság félreértése és eltorzítása a visszaélések özönét eredményezte. Amilyen megalázó az em­beri önérzetre a csendőrösködés s szigorított Rend­szabályok, éppen olyan káros a túlzott engedé­kenység, nemcsak a társadalomra, hanem az ál­lamra is. Ha a lapokban olvasom a ifjúság hajmeresztő bűntényeit, megijelek, hogy ezek egyszer apák és anyák lesznek. Nem okolom én őket! Ők éppen úgy nem tudják megérteni a nagyok világát, tet­teik következményeit, mint a bogár nem érti ide­­oda futkosása közben az egymásra rakott kődara­bokból a házak értelmét. A felnőtteknek kellene többet foglalkozni az elhajlást mutató gyermekek­kel. Vagy attól félnek talán, hogy egy rendet te­remtő újabb /szelíd szabályok miatt föllázadnak a csemeték ? Hát lázadjanak! Most nem lázadoznak, amikor az iskolában vandál pusztításukkal nagy károkat csinálnak? Lázadoznak, hogy nem enge- írta: RUBY ERZSÉBET di a tanító, hogy ők tanítsák, az ő módszerükkel. Uj törvénykezés kell ide ! ! Azok a régi törvé­nyeik, melyeket ezelőtt kétszáz évvel hoztak,­­ az élet örökös hullámzásában elkoptak, elgyengül­tek. Ezelőtt kétszáz évvel még nem volt autó és nem volt minden kamasznak autója, amelyen el­lenőrizhetetlen helyekre viszi a “nőjét” szórakozni bárokba és bokrokba . . A régi törvényhozásnál nem voltak a valódi fegyverekhez hasonló és ve­szélyes gyermek fegyverek. Nem voltak hatásos képekkel csalogató szennyes folyóiratok. Olyan egyszerűnek és keresztülvihetőnek hangzana egy új törvény, amelly kimondaná, hogy a játékfegy­verek gyártása bünteés mellett tilos és a már meglévőket el kell kobozni a gyárból és a gyerme­kektől. Elkobozni? Felháborító intézkedés, ebben a Free Countryban! Az elkobzást békében és há­borúban katonák és rendőrök végzik. Házról-ház­­ra járni a 174 milliós lakosságú országban és ösz­­szeszedni a tiltott játékszereket, amelyre a tör­vény kimondta, hogy “bűnre vezető eszközök”. Ez nem lehet! A házkutatást végző rendőrség meg­sértené Amerika alkotmányát, amelynek egyik fő­parancsa az ember szabadsága. Tehát marad minden a régiben, és a gyermekek a játékfegyverekkel játszadozva arról álmodoz­nak, hogy honnan szerezhetnének egy igazi pus­kát, vagy revolvert, valódi golyóval amivel úgy, de úgy lepuffantja a Daddyt, meg a Mammyt, mert nem fogadnak nekik szót. A televíziós műsorainál is tehetelenül állunk. Nem állhat ott a szülő a televízió mellett, hogy a gyermeknek milyen képeket szabad vagy nem sza­bad megnézni. Pedig a gyermekek a gyilkos és gangszter előadásokra vadásznak. De nem is kell nagyon vadászni, megkapják azt minden állomá­son. Ezeket a sorokat írva, fölálltam írógépemtől és kinyitottam a televíziót, hogy önmagamat iga­zoljam. Egyebet nem láttam, mint lövöldözést, puskából, revolverből. Házilag készített bombával robbantja fel a férj uram a megunt feleséget. Mér­get kever a feleség a megunt férjének. Gyilkolás konyhakéssel, fojtogatás nyaksállal vagy nyak­kendővel. Lehet válogatni az inspiráló eszközök­ben ! A televízió műsor­rendezősége nem tud ben­nünket meggyőzni arról, hogy a gyilkos törté­neteknek tanító hátterük van, ami megmutatja, hogy minden gonosztevő rendőrkézre jut. Nem így a gyerek! Lázas izgalommal mondja, hogy a gyil­kos ügyetlen volt, ő máskép csinálná, őt nem fog­nák meg! És hogy ezt bebizonyítsa, meg is pró­bálja. . . A bűnre csábító és erkölcstelenségeket pártoló képes folyóiratok árusítását a hírek szerint betil­totta az állam. És mégis tömve vannak az utcai standok ezekkel a lélekromboló nyomtatványokkal. Elég ha a fiúk látják a fedőlapon a mezítelen szép­ségeket, a lányok a szilvakékre borotvált gang­­sztereket, megveszik a lunch pénzükből. Inkább nem esznek. Melyik volt szebb és biztatóbb? Az-e mikor serdülő korunkban az imakönyveink lapjai közé szentképeket rakosgattunk ? Az amerikai tömegmentalitás keresztmetszete: a best­selleren most futó “Peyton Place” című re­gény. A könyv a szenny és mocsok kvintesszenciá­ja ... Az írónője egy vidéki tanító felesége, eddig már félmilió dollárt keresett rajta. (Mit kereshe­tett a tejfelt leszedő kiadó?) “Oh ifjúság . . . égből b­ringő Liliom-fehér szűztiszta hó . . . ” TRÉFÁS BÚCSÚ KEY-WESTTŐL Irta: 1!N­.I ENDRE Ki nyer? Ki veszt? — Nem tudja ezt, ki esztelen játékba kezd. Kockára téve vagyonát, Átalvirraszt sok éjszakát, S mire jut játék végire, Bizony, nem marad semmije. — Eszik Pilátus — vacsorát. — így jártam én veled Key-West. Bedőltem hírednek szívest. Dermesztő télnek derekán, Ledobtam jó, meleg ruhám, S felöltve lenge nyári mezt, Hevertem partod homokján. — Oh, jaj! Miért is tettem ezt? Öreg szivem, hogy lelkesült! Fehér testem barnára sült. S most, fázom tavasz derekán, És nincs egy jó meleg ruhám. Napsütött orcám bus, komoly. Ruhám megette mind a moly, Száz nyüzsgő, éhes hangyaboly. — Bizony, bizony, ez már hiba! Hogy menjek így Miamiba? Hol annyi gazdag ténfereg, Mit is keres olyan gyerek, Kinek egy jó nadrágja sincs. Nem várja ott hírnév, se kincs. — Számára rozsdás zár, kilincs. — De én azért mégis megyek. Kies Key-West Isten veled! Első balsiker nem ijeszt. Miami jobb hely mint Key-West. Irhámra mintát karcolok. Mint “Bőrharisnya” harcolok. S veszek egy­­ felhőkarcolót! ... Key-West, 1958 április

Next