Amerikai Magyar Népszava, 1958. november (60. évfolyam, 258-281. szám)

1958-11-15 / 270. szám

MAGYAR SZABADSÁGHARC ÉS SZOVJET PEZSGŐ Levél a Szerkesztőhöz Jelen voltam azon a tüntetésen, amely a Park Avenue és a 68. utca sarkán zajlott le november 7.-én a Szovjetunió alapításának 41. évfordulóján. Hét esztendő óta minden évben november 7.én kisebb-nagyobb tüntető csoport vonul a Szovjetunió newyorki palotája elé, hogy kifejezést adjanak érzelmeiknek. Ez évben a tüntetés motívumai: a budapesti, kolozsvári és temesvári akasztások, az ügyvédek ellen hozott intézkedések, a koncentrációs táborok és a Paszternák ügyvoltak. A tüntetők követelték, hogy a két évvel ezelőtt Szibériába deportált magyarokat engedjék vissza Magyarországba. A magyarországi titkos akasztásoknak legyen vége. Nyissák meg végre a börtönök és koncentrációs táborok kapuit. Nehezen jutottam el a tüntetés színhelyére. A szovjet palota körül 4 blokk le volt zárva. Maga az épület erős rendőrkordon gyűrűben állott. Bizonyára valamilyen félreértés következtében a három órán keresztül folyó tüntetést egy incidens zavarta meg, melynek következtében több tüntető megsérült és 13 piketelőt letartóztattak. A magyarokon kívül oroszok, ukránok és lengyelek vettek részt a tüntetésben. Jóó Attila olyan súlyosan sérült meg, hogy a televízión is látható volt erős vérzése. Meg kell említenem, hogy a fiatal szabadságharcosok hősiesen viselkedtek a letartóztatás után. Amerre haladt velük a tolonckocsi, szüntelen kiabáltak: Freedom for Hungary. * A tárgyalásokon a vádlottakat Gary Róbert Morris v. szenátusi vizsgálatvezető és Ismeretlen költők Emberi képzelettel érthetetlen az, ami történt. Kiéheztetett, ütlegelt, gyakran sebekkel borított testű, lépten-nyomon szadistáktól megkínzott fiatalok verseket kaparnak újságfoszlányokra. A verseket elsuttogták egymásnak, megismételték tízszer, százszor, amíg mindannyian betéve tudták költőtársaiknak verseit. Szinte megfoghatatlan módon 10-15 ilyen William L. Nemcsik newyorki ügyvédek védik. A tüntetésben oroszokon, lengyeleken és ukránokon kívül első esetben vettek részt amerikai diákok. A 13 letartóztatott tüntető ügyét négy bíróság tárgyalja és remélem, hogy az emigrációs magyarság vezetői közül sokan jelentkeznek tanúként arra, hogy a bíráknak megmagyarázzák, hogy a szabadságharcosok körében milyen súlyos izgalmat váltott ki az a tény, hogy a magyar szabadságharc leverését két évvel követőleg a Szovjet pezsgős fogadást rendezett New Yorkban az Egyesült Nemzetek székhelyén. Tisztelettel Kiss Gyula szabadságharcos AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Menekült Magyarország Pfeiffer Zoltán Írja: 0 . * : November 5-én tették közzé Magyarországon a kommunista országgyűlés képviselőjelöltjeinek névsorát. Idegennek nehéz lenne elmagyarázni azt a sok ellentmondást, amit a névsor személyeiben megjelenít. A forradalom előtt, de utánna is vonalas kommunisták — mint Kádár és társai — megtagadták a sztálinizmust. Mégis kérdéses, hogy a névsor tanúsága szerint valóban háttérbe szorultak-e a sztálinisták? Ha a 20 listavezető közül Rónai Sándorra, Apró Antalra, Czotter Sándorra, Nánási Lászlóra, Kis Károlyra, Dobi Istvánra, vagy Benke Valériára gondolunk és figyelembe vesszük, hogy a Kádár-Münnich együttes lényegében Sztálin könyörtelen metódusához tért vissza, akkor meg kell állapítanunk, hogy a vezetés a sztálinisták kezébe került. Hasonlóan elmosódott a határvonal a Kádár és Münnich csoport között. Habár a budapesti, — tehát a prominens — listát Kádár János párttitkár vezeti, s a miniszterelnök, Münnich Ferenc kénytelen volt a sokkal szerényebb jelöléssel — a Fejér megyeivel ■— beérni, Kádárhoz határozottan ragaszkodó klikkből csupán Fehér Lajos, Biszku Béla és Kállai Gyula jutottak szóhoz. Az meg már egyenesen rejtvényszámba megy, hogy mit keresnek az élen olyan renegátok, mint Rónai, Szakasits és Kisházi az egykori szociáldemokraták közül, Dobi István és Ortutay Gyula a kisgazdapártból, Nánási László a parasztpártból és Somogyi Miklós, aki a pártütő kommunistákkal Deménnyel, Weiszhauszal pendült egy húron. Kommunista különlegesség, hogy a volt köztársasági elnökök, mint Szakasits Árpád, Rónai Sándor és a tényleges államfő Dobi István a képviselői padok közé ül vissza. Dobi egyszerre államfő és képviselő. Mulatságos lenne felsorolni azt is, hogy a listavezetők közül, — akik most láthatólag békésen megférnek egymás mellett — melyik ült börtönben akkor, mikor a másik kormányon volt. Idegen részére valószínűleg bohózatba illő a négy köztársasági elnök: Tildy, Szakasits, Rónai és Dorbi esete. Volt úgy, hogy egyszerre ketten voltak a börtönben. 1953 után csak Tildy nyerte vissza befolyását, a forradalomban vezető tényezővé vált, míg három kollégája a népharag elől bujkált. Most Tildy Zoltán tölti 6 éves börtönbüntetését és a többiek sütkéreznek a rendszer napos oldalán. Sokkal bonyolultabb a helyzet a képviselők soraiban. Az első látásra az a meggyőződés alakul ki bennünk, hogy többségben vannak a megvásároltak, a hitehagyók, az árulók. Mindenki bekerült a népi demokrácia 1958-as parlamentjébe, aki az elmúlt 13 év alatt megtagadta politikai múltját, meggyőződését, papi palástját, vagy cserben hagyta pártját. A marxista szovjet mágnes úgy látszik végleg elvesztette vonzó képességét Magyarországon. Már csak politikailag hibbant sztálinisták és hitvány árulók, — a kommunisták terminológiája szerint — a huligánok tapadnak Moszkvához. Pfeiffer Zoltán Költészet a vasrács mögött... A MAGYAR KÖLTÉSZET ÚJ FEJEZETE: A BÖRTÖNKÖLTÉSZET A történelem különböző korszakaiban igen sok író szenvedett börtönbüntetést és tett költészetére tragikusan tartós hatást a börtönben töltött időszak. Emlékezzünk csak az osztrák börtönökben szenvedő Kazintyra és Bacsányira, olasz társukra Silvio Pellicora, vagy a legnagyobb modern regényírók egyikére, az orosz Dosztojevszkyre, aki fiatalságának tíz évét töltötte a magyar szabadságharc eltiprójának, I. Miklós cárnak Szibériai börtöneiben. Ámde ezek a börtönben szenvedett írók és költők elszigetelt személyiségek voltak, és maga a börtönélmény nem a börtönben fejeződött ki költői alkotásokban. Dosztojevszky például életének ebben a 10 börtön évében úgyszólván semmit sem irt. Magyar sors — műfaj Az utóbbi évek magyar költői nemcsak avval a történelmi csodával ajándékozták meg az emberiséget, hogy korunk egyik legnagyobb eseményének, a magyar forradalomnak szellemi előhírnökei s zászlóhordozói voltak, hanem azt megelőzően, hogy egy részük megrázó, eddig merőben új költői műfajt alakított ki: a börtönköltészetet. Sok száz értelmiségi fiatal került börtönbe és kínzókamrákba a Rákosi korszak folyamán munkás és paraszttársaikkal együtt. Nagy részüket 5-10 évre nyerte el az emberek alkotta pokol, alkotókészségük legszebb éveit töltötték ott, lelkileg és testileg tökéletesen kiszolgáltatottan. S ezek a fiatalok, akik nagy részéről akkor tudott először a világ, 1954-ben a Nagy Imre korszak alatt elhagyhatták a pokolt, alakították ki ezt a magyar sorsra annyira jellegzetes műfajt. tehetséges fiatal találkozott a Váci fegyházban, a Dorogi bányában és ahol ugyancsak kényszermunkát végeztek, a Recski büntetőtáborban. A permanens, kíspadon, amit a Rákosi korszak börtöne jelentett. Szinte megfoghatatlan diadala az a szellem erélyének, amely a totális terror minden m módszerén és fogásán győzedelmeskedni tudott. Ezekben a börtönökben az ihletett költők egy része elpusztult, a másik része a forradalom alatt halt hősi halált, mint a nagy tehetségű Gérecz Atilla. Más csoportjuk a forradalom leverése után ismét alámerült a névtelenségbe, amelynek külső kerete talán ismét a börtön vagy legjobb esetben egy parányi irnoki állás valamelyik hivatalirnoki asztala mellett, vagy egy üzemben a munkagép előtt. Ezekről név szerint csak évek múlva fogunk hallani. Amikor meghaltak, vagy az események változásával mikor nem kell tartaniok az üldöztetésről. A Füveskert Végül néhányan a forradalom után kikerültek a szabad világba. Nagy részük Európában maradt, közel Magyarországhoz, valóságos szellemi határőrök, akik abban látják további hivatásukat, hogy a szabad világ élményévé tegyék, hogy mi történik otthon. Ez a kis csoport, amelyhez olyan fiatal tehetséges költők is csatlakoztak, akik nem ugyan az egyéni börtönből, de az egyetemes magyar börtönből, a népi demokráciából merítették alapvető költői élményeiket. Irodalmi közösséget alakítottak ki “Füveskert” néven. Joggal hangsúlyozzák, hogy mai közösségüknek gyökere az egykori börtönben született FÜVESKERT. Munkásságuknak az ad most időszerűséget, hogy nem régen jelent meg költői antológiájuk — mely szintén a Füveskert címet viseli — második bővített kiadásban. Miután az első kiadás alig több mint egy félév alatt elfogyott. Páratlan eredmény ez az emigrációs irodalomban. Azért is időszerű megemlékezni róluk, mert a Füveskert költői közössége, vezére, Tollas Tibor ezekben a hetekben van előadói körúton az Egyesült Államokban, ahol felkeresi a magyar településeiket. Eddigi előadásai, köztük két newyorki felolvasó estje rendkívüli hatást keltettek. Olyan hatást, amelyben semmi része nem volt a politikának, csupán annak a belső ráeszmélésnek, amelyet Tollas és társai költészete annyira elősegített, hogy szenvedő magyarok vagyunk mindnyájan. Akarva-akaratlan hegyek vagyunk, összetartozunk, és csak ebben az egységben, összetartozásban létezünk. Tollas Tibor Tollas Tibor költészetét nem jellemezhetjük részletesebben, csupán egy fontos jellemvonására mutatunk rá. Versei a börtönpokol különböző köreiben keletkeztek és az élmény, mely fakasztotta őket olykor a fagyasztókamra, másszor egy megkínzott társuk egész éjjelen át tartó jajkiáltása. És mégis Tollas Tibor költészete nem vigasztalan kétségbeesés, mégcsak nem is komor ez a költészet. Mindenüvé, a bányába, a magánzárkába, a vallatópadhoz elhatol a szellem egy sugara, a költői eszmélés, amely egyben Istenbe vetett hit és a legmélyebbről jövő szolidaritás, a szenvedő társakkal szemben. És éppen ez a felemelkedés hozza létre, hogy csodálatos módon mindig egy kép, egy látszólag jelentéktelen apró élmény nyújt vigaszt a kiapadhatatlan nyomorúságban. Egyszer pár szem cseresznye, amelyet egy társuk megvont tikkadt szájától, hogy szétossza ott, másszor egy kis kutya odadörgölődzése oldja fel a kétségbeesés páncélját. Olykor csodálatos módon a szenvedés mélységében rejlik a vigasztalás. Mint Tollas Tibor XII. Pius pápa halála, a forradalmi évforduló és az új országgyűlési választás újból megnehezítették az egyházak életét Magyarországon. Elsősorban felelevenedett Mindszenty bíboros ügye. Bár hónapokkal ezelőtt a Tájékoztatási Hivatal főnöke, Gyáros László és maga Kádár János iskijelentették, hogy mi akadálya sincs annak, hogy Mindszenty hercegprímás Rómába utazzék, mégis a pápaválasztással esedékes kiutazáshoz megtagadták az engedélyt. Kádárék megbízható értesülések szerint attól tartottak, hogy Mindszentynek a nyugati világban való megjelenése egy erőteljes, szovjetellenes akciót indít el, amelynek első áldozataként a Kádár-Münnich rendszer bukásával kell számítani. Az volt a meggyőződésük, hogy a szabadságát visszanyerő Mindszenty külföldről kikényszerítheti a régóta esedékes amnesztiát, mert egyedül ő alkalmas arra, hogy a nyugati demokráciák lelkiismeretét felébressze. Marosán még attól is riadozott, hogy a Vatikán olyan szerepet juttat Mindszentynek, mely tönkrezúzza a népi demokráciák koexisztenciás kísérleteit. A pápaválasztással kapcsolatban egyébként rövid hírekben emlékeztek meg, egyedül a renegát Parragi György ütött meg disszonáns hangot a Magyar Nemzet hasábjain, ami országszerte nagy felháborodást keltett. A “BÉKEPAPOK” Az események okozta izgalmakat a püspöki karnak kellett elszenvednie. Nagy nyomás nehezedett rájuk, ami a püspöki kar októberi pásztorleveléből is kitűnik. Támogatniok kellett a választási propagandát. Kényszeredett szavakkal hívták fel a figyelmet arra, hogy az egyház nem lehet passzív szemlélője a kommunista választási komédiának. Magyarországon azonban mindenki legszebb versében a Törpe Hegedűsben. A púpos kis törpének rokkant börtöntársuknak egyetlen vigasza egy éjszaka, önmaga készítette hegedűre. A törpe hegedűs Tíz év előtt még zengő hegedűket készített, s mivel fojtotta a csend, — Csak maga utján menekül a lélek — Faragni kezdett egyet idebent. Hónapok teltek, arcán diadalmas Mosoly sugárzott, csúfsága kigyult — Önástó sírban vakond is hatalmas — , a vonó hídján visszatért a múlt. A kis muzsikus öngyilkosságot követ el, de megmentik, tisztában van azzal, hogy a kormány súlyos fenyegetéssel csikarta ki a megnyilatkozást. A kormányzati terrort mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a három kiközösített békepapnak, Beresztóczy Miklósnak, Horváth Richardnak és Máthé Jánosnak a püspöki kar engedélyt adott arra, hogy a novemberi választáson jelöltséget fogadjanak el. Holott Róma éppen azért közösítette ki őket, mert részt vettek a korábbi kommunista országgyűlés munkájában. ISMÉT BALOGH PÁTER Endrey Mihály esztergomi érseki vikáriust azért mondatták le, mert megtagadta a hozzájárulását a békepapok működéséhez. Ugyanez a sors érte a budapesti érseki helytartót, Szabó Imrét. Az esztergomi érseki vikárius tiszte még betöltetlen. Kézzelfogható jelek azonban arra utalnak, hogy Balogh páter lesz az eljövendő. Endrey Mihály volt az Actio Catholica igazgatója. Lemondatása hogy tovább kínozhassák, és így végződik a vers. Másnap aludt a morfiumtól mélyen, Sápadt arcáról eltisztult a köd. A kedvesének játszott fenn a fényben, A karcsú testű hegedűk között. Tollas Tibor és a halott Gernecz Attila mellett meg kell említenünk Kocsis Gábort, Csanád Lászlót, Lökkös Antalt, Sulyok Vinczét, de nem hallgathatjuk el azokat az ismeretleneket, akiknek neve helyett csak egy kezdőbetű szerepel. Közöttük különösen tehetséges a C. kezdőbetűvel jelzett ismeretlen költő. A Füveskert antológiája megjelent németül és a közeljövőben az angol nyelvű kiadás kerül nyomda alá, után ezt a tisztséget Balogh páter nyerte el, aki az október végi béke-pap gyűlésen, már mint az Actio Catholica érseki biztosa vett részt. Az 1945 utáni politikai életben felbukkant papképviselő úgy látszik egyszerre két síkon tör előre. Az egyházi hierarchiában és az országos kommunista politikában. A hírhedt Balogh páter újbóli karrierje mutatja, hogy már csak notórius figurákkal tudja magát megerősíteni a Kádár-Münnich rendszer. ÚJBÓL MEGERŐSÖDÖTT AZ EGYHÁZELLENES POLITIKA Miért nem engedték a hercegprímást a pápaválasztásra A légihaderő új Thor rakétája, amely indulás után fél perccel felrobbant és az Atlanti óceánba zuhant. 5. OLDAL IRODALMI Díj Az osztrák közoktatásügyi minisztérium Lenau díjat alapított, azoknak az íróknak és költőknek bátorítására, kiket a régi osztrák-magyarMonarchia területéről elűztek, vagy menekülésre kényszerítettek. Az irodalmi pályadíjat Magyarországról, Csatáiról származott Nikolas Strehlenau osztrák költőről nevezték el. Strehlenau költeményeit Lenau írói néven adta közzé és a múlt század közepén korának legnagyobb lírikusai közé tartozott. Magyar származását sohasem tagadta meg. Magyar vonatkozású költeményeit a forradalom után sokszor idézte a német nyelvű sajtó és irodalom. Az osztrák irodalmi Lenáu díjat első ízben 1959. évben adják ki.