Amerikai Magyar Rádió Újság, 1950 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
2-ik jldos József Attila angolul IGAZ szenzációval szolgál ezúttal is a “Rádió Újság.” Mrs. Clarisse Blazek, másodgenerációs, csinos, fiatal amerikaimagyar asszonyban egy egészen elsőrangú poétanőt fedeztünk fel, aki főleg fordítással foglalkozik. Tíz esztendő óta a néhai magyar költőnagyság, József Attila verseit fordítgatja tehetséggel és költői ihlettel. Mrs. Blazek úgy az angol, mint a magyar nyelvnek mestere, ezenfelül maga is ír költeményeket. Nem csoda tehát, hogy fordításai kivételes értékkel bírnak. Petőfi, Ady és a többi nagy magyar költők közös tragédiája, hogy a művelt Nyugat nem ismeri őket, mivel senki nem volt hajlandó éveket áldozni a lefordítás áldozatos és egyben művészi munkájára. úgy hisszük, hogy Mrs. Blazek révén József Attila hamarosan ismertté lesz Amerikában. Csak úgy találomra választottunk ki egyet a sok tucatnyi fordításból, de ez a kis vers is bizonyítani fogja, hogy végre megtaláltuk az első tökéletes versfordítót, aki nemcsak a két nyelvünket beszéli százszázalékos precizitással, de maga is poétanő. A bájos Clarisse nemsokára interjút fog adni az Endrey-Pádly rádióprogramon, ami biztosan különleges lesz. CLARISSE BLAZEK MŰFORDÍTÁSA: A BEING GROWN TIRED On the fields a few grave peasants homeward torn in silence. We lie side by side, the river and I, tender grasses sleep under my heart. The river a large, soft repose trundles, into dew care and burden turn in me: not man, not child, not magyar, not brother, only a l»eing grown tired, who lies here. The peacefulness the night distributes, out of its warm loaf I am a slice, the sky too rests now, on the quiet Maros and on my forehead the stars sit out. AMERIKAI MAGYAR RÁDIÓ ÚJSÁG JÓZSEF ATTILA VERSE: MEGFÁRADT EMBER A földeken néhány komoly paraszt hazafelé indul hallgatag. . • Egymás mellett fekszünk, a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szivem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. A békességet szétosztja az este, meleg kenyeréből egy karaj vagyok, pihen most az ég is, a nyugodt Marosra s homlokomra kiülnek a csillagok. \ BUDAPESTI POSTA: Múzeumkerti idill Szeretem a szép, fiatal nőket, a helyes kisgyerekeket, a természet lágy ölét meg a benzinszagot. Szeretem még a beatsteaket is a tükörtojással és a badacsonyi kéknyelűt, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Ellenben nem szeretem az öt kilón felüli tankönyveket szigorlat előtt. Ezért aztán a legkövérebb példányt kivittem magammal a Múzeumkertbe. Nem a beefsteaket, hanem a tankönyvet. Ez csak logikus? A szép zöld park, a bájos aranyos fiatal mamák édes csemetéikkel felejtetni fogják a tanulás szent undorát, megacélozzák akaratomat, beretvaélessé köszörülik agyamat — de ha nem, hát undorodni is sokkal egészségesebben lehet a szabadban. Itt ülök tehát a Múzeumkertben, egy spenótzöldre mázolt, néhai Buchwaldról elnevezett széken . . . Térdemre és lelkiismeretem- ! __ _ _ áftire az ember anatómiájának atlasza nehezedik. Már-már belemerdl ■ Mm mm I lök a zsigertanba, amikor — esküszöm, én nem tehetek róla — lla V I szemben az a bájos ifjú mama egy kissé túl merészen rakja kereszt- j j§gg^ BL, de feltűnően csinos lábszárait. Szólni kellene neki valami ilyesmit: “Drága asszonyom, itt szegény, tanulástól elgyötört diákok is vannak, legyen irgalmas árva lelkeinkhez!” Nem, azért is erős leszek! A szív két pitvarra és . . . “ó bocsánat! Igazán nem tesz semmit, hogy keresztül tetszett tolni a kocsit a lábamon. Komolyan mondom, direkt jólesett. Hogy a cipőmnek? Nem, annak kifejezetten jót tesz az ilyesmi.” Szóval a szív két pitivarra és két kamrára oszlik. A baloldali ... Na tessék, most a máj sík lábát rakja keresztbe! És milyen ennivaló a kicsikéje. "Cunci J mókus, atyalapatyala deje ide a bácihoz! Ad neted a báci barackot, s bizony. Kérsz barackot a bácitól?” Úgy látszik, nagyon hülye lehet 1 tem, mert a szőke csöppség megvetően végignéz, majd így szól: “Frászt!” A bájos mama csilingelve kacag. Gyerünk azonban aj zsigerekhez, azok nem inzultálják az embert ! A szív . . . Huh, mi volt ez?! Iszonyú ütés a tarkómon, egy pillanatra elsötétül előttem minden. “Bácsi kérem, ne tessék haragudni, én Winnetou vagyok, a barátom itt Old Shatterhand és irokézekre vadászunk. Csak a bácsinak olyan nagy a feje, hogy véletlenségből azt találtuk el.”öttöm kölyök, fején indián tollseprüvel, igazán nem lehet rám haragudni ... A könyvem fölé akarok hajolni, de egy mennyországi kékszemü kis drágaság lovagol a térdemen és kövér angyalujjacskáival ennivalóan tépkedi ki a színes ábrákat tankönyvemből. Szelíden próbálom lebeszélni, erre sikoltozni kezd, jen a nagymama és ‘•‘vén szatirnak” nevez. Szóval a szív . . . “Tudod angyalom, az enyém négy és fél kilóval született, csak sajnos kevés volt a tejem. Te is naponta fürdeted?” “Könyörgöm hölgyeim, ha tejgazdasági problémák gyötörnek, elolvasom a “Tejért” évi hivatalos jelentését, de nekem most — anatómiából kell szigorlatoznom!” Erre szemtelen fráternek neveznek és lesújtó pillantások közben elvonulnak. A szép mama viszont rámmosolyog és megkérdi, hogy hány óra van. Közben, ha lehet, még merészebben ül egy árnyalattal. Na tessék, igy nősüljön meg az ember! Mig az a szerencsétlen férj valahol a munkahelyén gürcöl, neje őnagysága fiatalembereket szédit a Muzeumkertben. Szerencséje annak az embernek, hogy én erős jellem vagyok. •• adják és veszik a nőket Ugandában (Afrika), ahol az asszony még ma is “árucikk.”—A bennszülött, ha nincs mivel kereskednie, fogja a feleségét, vagy a leányát és vásárra viszi őket. Erről ad számot egy angol hetilap. Mit ér egy nő? Hát Ugandában bizony nem sokat. A legmagasabb ár, amit egy még munkaképes asszonyért fizetnek Ugandában: két ökör. A szerencsétlen bennszülött, aki így megválni kénytelen feleségétől, az “adásvételi szerződés” bemutatása után azonnal megkapja az angol hatóságoktól a válási iratot. Az eladó csak azt kötheti ki, hogy a vevő köteles feleségül venni az asszonyt és az esküvőn ő lehessen a tanú vet. “Perecet tessék!” “Bácsi, vegyél nekem egy perecet!”—szól rám egy fekete göndörhajú tündér. Muszáj venni neki, erre a kisöccse bőgni kezd. Veszek egyet a kisöcsinek. Ez a vesztem, mert megkezdődik az általános elözönlés. A kis szőke a nyakamban csücsül, tépi a hajamat és üvölt: “Pösze bácsi, adj barackot!” A fekete tündér az ölemben rágcsálja a perecet és az ingembe dugja a morzsát, öccse a cipőfűzőmet oldozza, Winnetou harci bárdjával igyekszik megskalpolni, az ifjú mama pedig gyöngyözve-csilingelve kacag, eszem a nájlonjait! Perceken belül körben forgok, kinn a bárány, benn a farkast játszunk, később homokozni megyek, estefelé sor kerülhet még egy parti rablópandúrra. A mamák kissé csodálkozni fognak, miként kerültek zsengekorú gyermekeikhez az emberi test különböző részeit ábrázoló színes ábrák. Estefelé piszkosan, holtfáradtan megyek haza, anélkül, hogy egy sort is tanultam volna. Ezzel szemben írtam egy humoreszket és ez is több a semminél. Ha nem is sokkal . . . BEJ. NÉMETH ZOLTÁN January, 1950 UJ HIRDETŐ ELISMERÉSE A MAGYAR RÁDIÓRÓL January 9, 1950 Mr. Eugene Endrey 225 West 86th St. New York 24, N. Y. Dear Mr. Endrey: I listened intently Sunday Afternoon, January 8th, 1950, 4 PAI. to your WWRL broadcast. I must confess it was to me really gratifying. It came over very well and I hope that it will result in mutual benefit. Wishing you and your entire staff success in the coming year, also hoping for an extended and friendly association, I remain. Sincerely, HERBST BROS. OLDSMOBILE INC. George Herbst, Pres. SZABOTT ÁRON . . KONDOR MARISKA magasan szárnyaló koloraturájával uj fényt ad a halhatatlan Farkas Imre melódiáknak a "Túl a nagy krivánon” operettben. 1949 szeptember közepén érkezett meg — mint DP — egy aránylag fiatal ember Fairfieldre. Vásárhelyi Dezsőnek hívják, mérnök volt és már Magyarországon felhívta magára kísérleteivel a tudományos világ figyelmét. Két évig volt egy németországi DP-táborban és amikor megérkezett Amerikába, tele volt bizakodással s reménységgel, hogy sikerülni fog majd itt is elhelyezkednie. De tudtahogy azért ez nem megy máról holnapra. Viszont meg kellett élnie és elhatározta, hogy elvállal bámilyen munkát. Kapott is agy állást a St. Vincent Hospital-ban, takarítói munkát, kórháztermeket kellett takarítania, a padlót súrolni és a lépcsőházat is tisztán tartani. És Vásárhelyi Dezső, tudós mérnök úr boldog volt, hogy meg tudja keresni, amire szüksége van és nem esik terhére a Fairfield-i Református Egyháznak, amely annak idején az assurance-ot kiálitotta a számára. Késő este jött haza a munkából és akkor leült írni egy tudományos értekezést. Néha hajnalig dolgozott, s »kitünően tud angolul.» Amikor elkészült az értekezéssel, szépen a postára adta és beküldte a Mas jsachusetts Institute of Technology-nak és tovább súrolta a padlót a kórházban. Erre vagy 3 hét múlva levelet kapott, amelyben felkérték, hogy az értekezést olvassa fel egy országos mérnökgyűlésen New Yorkban. Vásárhelyi Dezső szabadságot kért a kórházból és felutazott New Yorkba a gyűlésre, amely a New Yorker szálló dísztermében volt. Feltűnt neki, hogy a gyűlés veztői rendkívül szívélyesen üdvözölték és szerencsekivánataikkal halmozták el. De az igazi meglepetés az értekezletnek a felolvasása után érte, mikor a jelenlevő előkelő és tudós társaság percekig tapsolt. A gyűlés után pedig odalépett hozzá egy úr, bemutatkozott és közölte vele, hogy a University of Washington-ban, Caetel-ben egy állás megüresedett a kísérleti osztályon s aziránt érdeklődött, hogy hajlandó volna-e elfogadni —havi 325 dollár kezdő fizetéssel. Hogyne lett volna hajlandó. Sajnos, mondta az illető, az állást csak körülbelül egy hónap múlva,1950. január elsején lehet elfoglalni. Rendben van, — mondta Vásárhelyi, visszautazott Fairfieldre és folytatta a takarítást a kórházban karácsonyig.. Egy nappal karácsony előtt levelet hozott a posta Caetel-ből s a levélből egy csekk esett ki. Az egyetem 10 nappal előbb felvette a fizetési listára, hogy abból kii fizethesse az utazási költséget. Vásárhelyi Dezső, most már egyetemi tanár úr, másnap bement a kórházba s közölte, hogy más állást vállalt, a kórházban persze nagyon sajnálták, mert nagyon meg voltak vele elégedve, a “Túl a nagy krivánon” Iianka szerepében könnyekig fogja, a közönséget megkacagtatni kabinetalakításával. PÁDLY MARGIT